Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

49. országos ölés deezember 7. 18Í&, 19 Én e tekintetben kérem a t. ház méltatását s kérem a t. kormányt is, hogy vegye figyelembe tett észrevételeimet s tegyen ily értelemben niódo­sitványt vagy indítványt. Kérem a t. kormányt különösen azért: mert azt hiszem, csak az ő támo­gatásával volna az keresztülvihető. {Helyedén a középen.) Ragályi Nándor: Az előttem szóló képvi­selő ur belemerülvén a részletes tárgyalásba, miu­tán most az általános tárgyalásról van szó. őt nem követhetem. Nagy György képviselő ur azt vetette sze­münkre, hogy mi, — igaz, — hogy megtagadjuk az adóemelést; de nem állunk elő az aroanummal, hogy most mit csináljunk? Máskor mindig azt mondták, hogy bármely tárgynál a censeo Carta­ginem delendam-mal állunk elő. De nem fogom követni provocatióját; mert arra idő sincs már. Nyolez év óta mindig azt vitattuk s a képviselő ur is ezt beszélte, hogy mi annak az oka, hogy ily bajba jutottunk? Erre t. képviselő ur azt mondja, hogy a dolgon segíteni kell; még valami vitám et sanguinem-félét is emlegetett. Mi, kik mindig elleneztük ezt, nekünk igen bajos vitám et sanguinem-et kiáltani; mert ha ez a törvényjavaslat ugy volna csinálva, hogy csak azok fizessék, kik okai ezen bajnak: akkor rendén volna a dolog. (Derültség.) Mi mindig elleneztük s most nem igazságos dolog az, hogy mi is fizes­sük. S ha valaki mégis megadja a sanguinem-et : megadhatja, mert az van ; de az avenamot nem adhatja, mert az nincs. (Derültség.) Minket csak annyiban lepett meg az adóeme­lés, a mennyiben ennek ellenzése buktatta meg a volt kormányt, ugyanazok által, a kik most a kor­mányra jutván, megint emelik az adót. Ez kérem furcsa história. A t. kormány ugy okoskodik, a mint a fran­czia mondja: Le roi est mórt, vive le roi! Meg­halt az adóemelés kormánya, éljen az adóemelés kormánya. (Derültség.) A mint előre bocsátottam, mi mindig mondot­tuk, hogy a roszuak az a természete, hogy min­dig 'roszat von maga után. Mi mindig mondottuk, hogy az 1867. XII. törvényezikk rósz, és a követ­kezménye vagy adóemelés, vagy kölcsön. Megval­lom gyarlóságomat, hogy én mindig csak ezen „vagy —• vagyot" használom; a t. pénzügyminieter ur pedig tulliczitál, és azt mondja, hogy adóeme­lés és kölcsön egyszerre, ez menti meg az országot. Ha a t. kormány ezt tudta volna, hogy az országnak ez az egyedüli kívánsága: azt hiszem, hogy okvetlenül megnyugtatta volna az országot ebben a kérdésben. Ebből ez a tanúság, hogy sokszor igen kis dolgok, például egy „és", a mi az adóemelés és a kölcsön közt van, megfordítja az események folyamát. És ebből megint az követ­kezik, hogy igaz azon latin példabeszéd, hogy: „quam parva sapientia regitur mundus." A mi magát a dolog lényegét illeti, neveze­tesen az adóemelést, ehhez nekem igen kevés sza­vam van, mi azt állítjuk, hogy az ország nem birja meg. Indokoltuk már igen sokszor azzal. hogy nem birja meg azért, mert a földbirtokos sorvadásban van a folytonos izzadás által: (De­rültség.) mert a mit ki kell izzadnunk, annak nagy részét is a földbirtok fogja kiizzadni. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy megbírja. Majd meglátjuk, ki lesz a biró; inert csak az év végén, vagy talán a zárszámadásokból tudjuk meg, hogy kinek lesz igazsága'? En a leg­kevósbbé sem vonom kétségbe a pénzügyminister ur vérmes reményét; de tudom, hogy az erős akarat, az exaltált erős akarat igen sokat ér ; de egyre szerintem mégsem képes : a lehetetlenségnek lehetségessé tételére. Szerintem pedig lehetetlenség az, hogy a pénzügyminister ur a jövő évben, a mint már egyszer mondottam, legalább 20 millió­val többet vegyen be. mint ezen évben. Zárom beszédemet, mert a mit még mond­hatnék: az e részletekre tartozik; (Halljuk!) pedig már ezen kifogást tettem az előttem szólott tár­samnak. (Halljuk!) Ha a t. ház épen ugy akarja, folytatom. En a t. pénzügyminister úrhoz egy kérdést intéztem a budget átalános tárgyalása alkalmával, de nem voltam szerencsés, rá választ kapni. Az igaz, hogy a t. pénzügyminister ur beteg volt, aztán meg nem lehet kívánni, hogy az olyan köz­katonának a nyilatkozatait azok a lapok, melyeket a pénzügyminister ur olvas, bevegyék s ugy a pénzügyminister ur talán nem is tudta, hogy azt a kérdést intéztem hozzá, hogy micsoda kulcs sze­rint decretálta a minister azt, hogy a földadó ötször annyit jövedelmezzen, mint a mennyit az összes adó. En azt hiszem, hogy más kulcsot nem használt a t. minister ur, mint az állambirtokok adójának kulcsát; és ha azt vesszük, hogy 1 millió 300,000 frt az állambirtokok adója, ez együttvéve körülbelül összevág. De itt nagy tévedésnek kell lenni és azt hitelesen bebizonyítom, hogy körülbe­lül 1000 hold fizet 600 frtnyi adót, ez ötször véve tesz 3000 frtot és igy holdjának kell jövedel­meznie 3 frtot — 1,200 ölet értek. Az államva­gyon körülbelül 6 millió 1,200 öllel véve holdját, — meglehet még több valamivel, — ennek jöve­vedelme szintén G millió s igy l hold 1 frtot jövedelmez. Azt vagyok bátor kérdeni a t. minis­ter úrtól, hogy ha a minister ur csak 1 frtot ké­pes bevenni az állambirtokok után : micsoda joggal követelheti, hogy mi l hold után 3 frtot vegyünk be; mert ha nem akarja a pénzügyminister ur azon szemrehányást tűrni, hogy bizon keveset vesz; 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom