Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

57. országos Illés deczcmber 17. 1875. 229 is hasznos lesz: ha Magyarország külön vámterülettel fog birni; de ebből még nem következik, hogy a szabadkezü politika szempontjából annak idejében ne lehetne még előnyösebb szerződést kötni és már ez elég indok arra, hogy ezen szerződés megkötése elhalasztassék. De a vita folyamában nekem két dolog tűnt a szemembe: az egyik az. hogy ezen törvényjavaslat védelmére a kormány részéről a ministerelnök ur első szólalt fel, pedig ez a kórdós nem az ő tárczájához tartozik, hanem inkább a kereskedelmi minister hatáskörébe vág. A ministerelnök ur ezt nemcsak ezen, hanem más törvényjavaslatnál is megtette, igy például a honvédek nyugdija iránti törvényjavaslatnál ; az Austriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség tárgyában. A másik, a mi szemembe tűnt: az, hogy a ministerelnök ur tegnap azt mondotta, hogy ő nem tartozik azokhoz, a kik külön vámterületet akarnak Magyarországon. Miért beszél a ministerelnök ur olyan sokat, a mit a ministerelnök ur másoknál lármázásnak nevezett tegnapelőtti beszédében, melyet én akkor nem hallottam jól és nem értettem. Zárbeszédében ugyanis azt monda a ministerelnök ur, hogy vannak állatok, a melyek nagy lármát csapnak, a mikor félnek; tehát a ministerelnök ur is fél : vajon a haza jóléteért, vagy tárczájáért-e, nem akarom kutatni. (Derültség a szélső baloldalon.) De daczára annak, hogy én nem tartózkodtam pusztán, nem foglalkoztam az állatokkal és azok természetét nem igen tanulmányoztam: azt mégis tudom, hogy némely állatok nemcsak akkor lármáznak, a mikor félnek ; hanem akkor is: a mikor éheznek és szomjaznak (Derültség.) és igy több joggal mondhatnám, hogy a ministerelnök ur nyolcz év alatt az ellenzéki padokról azt. a mit ma lármázásnak nevez, a hatalom xxtáni éhségből vagyis vágyakozásból tette. (Felkiálltások a középen; Rendre!) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy most nem a tegnapelőtti kérdésről van szó: Mikor annak ideje volt: élhetett volna jogával ; most azonban egyátalában nincs joga arra viszsza térni. Miletics Szvetozár : (Közbeszól.) Már elvégeztem, akkor nem hallottam jól. (Felkiltdsok a középen: Rendre ! Rendre] Nem, szabad az elnök szavába vágnil Elnök: A képviselő urnák nincs joga szavamba vágni. Ismétlem; nincs joga visszatérni a tegnapelőtti kérdésre és helyrehozni akarni akkori mulasztását. (Helyeslés!) Miletics Szvetozár: Egy közmondás, vagy egy példabeszéd azt mondja: Elnök: Ha még egyszer leszek kénytelen a képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy eltért a tárgytól, el fogom tőle vonnia szót, és azért,hogy felszólal figyelmeztetésem ellen: rendre utasítom. (Helyeslés a középen.) Miletics Szvetozár: Én már végeztem és kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem, hanem a határozati javaslatot fogadom el. Gr. Péchy Manó: A Bumániával kötött nemzetközi szerződóst egész terjedelmében elfogadom ; elfogadom pedig azért: mert azt főleg politikai és nemzetgazdászati szempontból, előnyösnek tartom. Szerintem Magyarországnak, mint kiválólag termelő országnak mindent el kell követni, hogy nyers ós ipar terményeit a kelet-felé a világ piaezára kivihesse, nekünk mindent el kell követnünk, hogy vasúti közlekedésünket felhasználva, azokat kapcsolatosan saját érdekeinkkel, az állam javára értékesítsük. Nem csodálkozom különben azon különféle aggályokon, a melyeket némelyek és különösen Nemes Nándor t. képviselő ur, szemben ezen szerződéssel táplál; mert az ilyen aggályok — és ez az emberi természetben rejlik, — rendesen minden gyökeres újításoknál és reformoknál felszoktak merülni, és a mint valakinek érzéke optimistikus vagy pessimistikus, a szerint szokta az illető egyik, vagy másik irányban a jövőt és annak fejlődését megbírálni Nem állítom, hogy e szerződés következtében, különösen Erdély némely ipar terményeinek kelendősége csökkenui nem fog; azonban meg vagyok győződve, hogy ezen eshetőleges -hátrányt, az iparnak bővebb fejlesztése jövőre és idővel compensálni ós kárpótolni fogja; mert kérdést nem szenved, hogy például a fa, a len, kender, nyers bőr, a gépek, faggyú és a többi mind oly termények, melyek a világ piaczára vámmentesen kivihetők lesznek. De azért meg vagyok mégis győződve, hogy ezen szerződés következtében némely erdélyi terményeknek, főleg a tengerinek kelendősége, mely Erdélynek főtermény ágát képezi : csökkenni fog, ebből táplálja magát és ebből pénzel a legszegényebb néposztály. De miután Eománia a maga tengerijét sokkal olcsóbban és sokkal könynyebben állítja elő, azon kivül a romániai tengeri a climatieus elementáris viszontagságoknak annyira kitéve nincs, mint az erdélyi tengeri: magából következik, hogy a sokkal olcsóbb termelhető romániai tengerivel az erdélyi sokkal drá gábban kiállított tengerivel azzal concurálhatni nem fog. igaz, hogy Erdélynek tengeri fölöslegét rendesen a székelység és az úgynevezett havasi lakosok szokták megvenni: mert éhez átalában és különösen csere szerződés következtében könynyebben hozzájutnak. Annyit azonban t. ház, tagadni nem lehet, hogy a sokkal olcsóbban kiállítható romániai ten-