Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-56

56. országos ülés deczeniber 16. 1875. 217 Egyébiránt a mi a malom iparát illeti, köztudomású dolog, t. képviselőház, hogy a magyar lisztnek kitűnő jósága, a magyar lisztnek kapóssága attól függ, hogy az jó qualitásu magyar gabonából készíttessék; ha már most csakugyan oly rósz a rumániai gabona, ha a mi malmaink romániai gabonát fognak őrölni: akkor koczkáztatjuk lisztünknek jó renoméeját, ekkor a búzát arra, hogy mi megőröljük lisztnek, nem használhatjuk. Ezt igen jól kell tudni az iparosoknak és a minister ur is lehetetlen, hogy ezt ne tudná, ép ennél fogva nem lehet, — de nem akarom magamat élesebben kifejezni — nem lehet tartani azon aggodalomtól, hogy rósz a gabona, és ha csakugyan oly rósz a gabona: akkor miért reflectál rá a minister ur, hogy azt lisztté fogják őrölni és az által az ipar lendületet nyer. Azt is mondja a minister ur indokolásában, hogy szűk esztendőkben nagy hasznát fogja venni Magyarország annak: hogy ha nagyobb mennyiségben jön be a gabona. Azzal is akarja indokolni a gabona állandó elkelesét; de ennek nagy fontosságot tulajdonítani nem lehet, mert ha szűk esztendő van Magyarországban, ha rá szorulunk a rumániai gabonára: mindig szabadságunkban álland megszüntetni a vámot. Ez eddig is megtörtént bizonyára, valahányszor meg fog szüntettetek igen szívesen be fogjuk hozni, és könnyen meg fogjuk adni, hogy ezzel a gabonával a szükségletet kielégítsük. Ily érvekkel ajánltatik nekünk t. ház, a Eumániával megkötendő vámszerződés. Igen gyakran halljuk mi azt a t. kormány részéről és az egyik kedvencz szavajárása a t. pénzügyinmister urnák — sajnálom, hogy nincs jelen —de kénytelen vagyok kimondani abbeli nézetemet, hogy t. i. mi ez oldalról nem komolysággal érvelünk, hogy a mi érveink nem komolyak. Engedelmet kérek: komoly érvek-e hát azok, melyek ezen indokolásban foglaltatnak, melyek a vámszerződés ajánlása mellett felhozatnak? Távol van tőlünk, hogy mi ezen érveket komolyaknak vegyük. Ezek, mind afféle kényszerórvelések. Ismerjük mi a valódi okokat, melyek az utolsó időben sok más hasonló nagy horderejű kérdéseknél döntők voltak, mikor ezek ajánltattak. Ezen valódi okok, érvek nem más, mint az, hogy azt Bécsben így kívánják, és a mint Bécsben kívánják, annak ugy meg kell lenni. (Zajos helyeslés a szélső bal oldalról. Felkiáltások: ügy vanlj Ez az igazi ok. Á többi mint csak színleges ok. (Ugy van! a szélső balfelül.) Ugyanazon politikának látjuk itt ujabb nyilvánulása!, a melyet volt szerencsénk már tapasztalni akkor, midőn a közös hadügyi budget felemeltetett, most legközelebb, midőn a katonai nyugdijak fölemelése megszavaztatott, sőt még akkor is, midőn megtétettek itt az ismeretes nyilatkozatok a polgári házasságra nézve és a KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. III. KÖTET. vallásszabadság kérdésének elnapolására nézve, mindég csak egy és ugyanazon körülmény volt az indok, t. i. az, hogy a mit Bécsben elvégeztek, azt ne erőltessük ; hanem a mit ott már elkészítettek , azt fogadjuk el, tegyük meg a tulfél kedvére, azoknak kedvére, a kiktől a legfontosabb kérdésekben az eldöntés függ. Hogy azután mi a czólja ezen politikának, arra nézve érdekes nyilatkozatokat hallottunk a delegationális körökből. Mindjárt a delegatiók befejezése alkalmával egy tekintélyes kormány-párti lapban olvastak, — azt hiszem, — hogy nem vétek a parlamentalismus ellen, ha ón hírlapokra hivatkozom: igen gyakran történik ez a ház kebelében; csak a múltkor is a pénzügyminister ur igen éles támadást intézett a jobboldali ellenzék ellen bizonyos czikkek, nyilatkozatok ötletéből, a melyek annak orgánumában megjelentek. Az általam jelzett kétségkívül jól ismert nyilatkozatban az mondatott, hogy a közös hadügyi költségnek többletét meg kellett szavazni azért: mert annak meg nem szavazása, annak mellőzése megingatta volna a jelen kabinet állását, s ujabb pár; ós kabinet-krízist idézett volna elő. Már azután az : vajon nagy veszély volna-e az országra nézve, hogy ujabb kabinet-krízis álljon elő ? és vajon valóságos közvetett egyedüli czélja-e ez ezen politikának? ez már kérdés; lehetett ez fontos indok azon alkalommal, midőn a közös hadügyi budget többlete megszavaztatott, hasonló természetű ügynél, például a nyugdijak felemelésénél és ezen szerződés megszavazásánál is feltehető, hogy ugyanezen indok van. Lehet ezen czél elérése igen fontos egyesekre nézve; de az, hogy Magyarországnak ne legyenek magasabb aspiratiói: mint az, hogy a mostani kormány tagjai által kormányoztassék, hogy bárki által kormányoztatik, ezt, azt hiszem, állítani nem lehet. Sőt meg vagyok győződve a felől, hogy sokkal nagyobb magának a t. kormánynak is önzetlensége, hazafisága, minthogy egyedül ezt magában, mint önczélt kívánná politikájában mérvadónak tekinteni. Meg vagyok győződve a felől, hogy azt hiszi, hogy ez által meg kell erősíteni felfelé a maga állását, hogy azután nagy dolgokat vihessen véghoz, megerősödött állása segedelmével. De hát azt vagyok bátor kérdezni a kormánytól: vajon czélszerű eljárás-e az, hogy a czél elérhetésére szükséges eszközök biztosítása által és a közben feláldozzák magát a czólt? mert azon az utón vannak. Ha ezen az utón tovább haladni méltóztatnak, maguk állása felfelé megerősítésében : akkor magát a czólt fogják koezkáztatni, a melyre az eszközöket megszerezni akarták. Ha önök azért, hogy elkerültessék minden összeütközés a túlsó féllel, el vannak határozva arra, hogy maradjon meg Magyarország ós Ausz28