Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-56

214 &*> országos Ülés deczember 16. 1875. kedéseket megtették: hazaszeretetüktől vezéreltetve lelkesülten meghozzák az elméletnek azon áldo­zatot, a mit a gyakorlatnak, de különösen nekünk ma megtagadni polgári kötelességünk. És most még az elmondottakat összesítve elmondom, hogy meggyőződésem, miszerint a nyújtott előnyök nincsenek arányban a hozandó áldozatokkal, én a tárgyalás alatt levő egyezményt el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélső padokon.) Pogány Károly: T. ház! Mindazon keres­kedelmi szerződések, illetőleg egyezmények közt, melyek a magyar parlament által 1867. óta tár­gyalás alá vétettek, nem ismerek fontosaimat an­nál, mely minden érdeket annyira illetne, mint épen ezen szerződós, a mely a szőnyegen forgó tárgyalások után Rumániával lesz kötendő. Ezen nézetemet t. ház helyeslik ugy azok, kik a szerződós ellen vannak, mint azok, a kik mellette vannak, — indokaikban ugyanezen ténye­ket constatálva. Én t. ház a magam részéről azok közé tartozom, kik ezen szerződést elfogadják; a ház kegyes engedelmével bátor leszek indokaimat elmondani e tekintetben ; de bátor leszek egyúttal figyelmeztetni a t. kormányt oly bajokra, melyek­nek orvoslását ép a szerződésből kifolyólag sür­gősen, némelyeket nagyon is sürgősen megtenni szükségesnek találok. T. ház/ Mielőtt magára a szerződésre és a szerződésből folyó kérdésekre áttérnék, kénytelen vagyok előttem szólott t. Chorin Ferencz képvi­selőtársamnak egy megjegyzést tenni. Nem arra kivánok megjegyzést tenni, a mit ő voltaképen kért a kormánytól és a mire ő a feleletet igen szépen, helyesen ós általános elismerés közt meg­kapta ; hanem csak eszébe akarok hozni egy kö­rühnényt, a melyet sok tekintetben hasonlónak látok azzal, a mit ő itt felhozott. Figyelmeztetem őt egy XVI. századbeli magyarországi törvényre, a melyben az van: „Lutherani comburantur." Nézzünk körül az országban és látjuk az ered­ményt. Én azt hiszem, hogy a mint itt, ugy ott is azon eredményt fogjuk látni, ily törvényeknél, melyek nem egyeznek meg a természettörvé­nyekkel. Most t. ház, áttérve magára a szerződésre, én ugy tapasztalom, hogy ezen szerződést az ed­dig beszélt képviselő uraknak egy része általában nem fogadja el : mert károsnak tartja azt gazdá­szati, de sőt ipari szempontokból is; a második rész nem fogadja el azt: mert károsnak tartja arra nézve azt, hogy a majdan az Austriával kötendő kereskedelmi szerződésnek elfogadásánál praejudikál; a harmadik rész ,pedig ideiglenesen nem fogadja el e szerződést. Én e három pont alatt elmondot­takat azt hiszem egybefoglalhatom ugy hogy itt e szerződés el, vagy el nem fogadása a fődolog; elhalasztása pedig egyértelmű az el nem fogadás­sal ; a mint azt a t. ministerelnök ur is kifejtette. Én tehát e tekintetben mélyebb vitatkozásokba és fejtegetésekbe nem bocsátkozom, csak magam ré­széről kinyilatkoztatni kívánom, hogy ezen szerző­désnek elhalasztása egyértelmű volna annak meg nem kötésével. De t. ház, én nem szeretném azt sem, ha ezen szerződés az Austriával kötendő vám- és kereskedelmi egyezséggel kapcsolatba hozatván, addig nem szavaztatnék meg: míg e kérdés el nem dől. Én azt hiszem, hogy a szerződésnek egyik popja sem olyan, én legalább többszöri áttanul­mányozás után sem találtam olyat —• a mely ide vonatkozó bármely kérdésnek is praejudikálna; de részemről most már nem is tartom szükségesnek ezen kérdés további fejtegetését, mert a t. minis­terelnök ur e kérdésre határozottan megfelelt és én ezen álláspontot tökéletesen helyeslem. Magam részéről tehát ezen törvényjavaslatot csak a czélszerüsóg és helyesség szempontjából akarom megbírálni ós pedig megbírálni azt azon factorokkal szemben, a melyet e tekintetben számba vehetek. Ugyanis t. ház, az a kereskedelem, az ipar, s mezőgazdaság. A kereskedelemre nézve nem hallottam senkitől felhozni megjegyzést, hogy ezen szerződés a kereskedelemre nézve káros hatással volna, s igy annak vitatásába nem is kell bocsát­koznom. Az iparra nézve t. ház, az én felfogásom szerint kétségtelen az, hogy Magyarország ipar­érdekei, miután a nyugot e tekintetben sokkal elő­rehaladottabb mint mi: nyugot felé nem terjesz­kedhetünk, s igy kénytelenek vagyunk iparunk számára dél, illetőleg kelet, tehát délkelet felé piaezot szerezni. Az alkalom előttünk áll, a mely piacz megteremtésére kínálkozik. En ezen alkal­mat, mely jól felfogott érdekeink érvényesítésére szolgál, ma elfogadom, s pedig szívesen. Csak azt kívá­nom e tekintetben megjegyezni, hogy igyekezzünk ne csak a köz, hanem a magán és családi kör­ben is odahatni, hogy ezen piaezok mindig az ottani igényeknek és szükségletnek megfelel­jenek Iparviszonyainkkal szemben nem vagyok t. ház, optimista ; de azt mindenki meg fogja en­gedni, hogy iparunk nagyban ós egészben meg­felel a romániai szükségleteknek. Ha tehát ipar tekintetében aggodalomra van ok : az csak a jö­vőben lehet. De én t. ház, bizom iparosaink felvilágosult­ságában, bizom iparosaink értelmiségében, hogy ők felhasználva az ottani viszonyokat : iparunkat ugy fogják fejleszteni, hogy az majd a sokkal fej­lettebb igényekkel szemben mindig ugyanazon egy niveaun arányt tart, s reménylem, hogy e tekintetben a kormány részéről is hathatós párt­fogásban fog részesülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom