Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-56

212 56. országos ülés deezember 16. 1875. niai termények ; hátha kerülőt csinálnak : akkor versenyképesek lesznek? Én azt gondolom, hogy ez versenyképességüket emelni nem fogja. Azt is hallottam mondani, hogy furcsa, a midőn a romániai parlament ezen egyezményt megszavazta : az odavaló hírlapok egy része fekete kerettel jelentek meg, és mégis ezen szerződés itt is ellenzésre talál. Na, már engedelmet kérek, az ilyen érvelésre nagy súlyt nem fektethetek, mert az, a ki ismeri Ausztria ós Magyarország sajátságos kereskedelmi közösségót: kell hogy azt is tudja, miszerint Ausztria egy iparállam, ós Magyarország egy nyers termelői állam, és ezért mondom, legyenek önök meggyőződve, ha Rumánia, a nyers termelő magyar állammal, mint önálló vámterülettel köthetett volna ilyen szerződést : a romániai hírlapok homlokzatán a diadal színeit láttuk volna, és épen ezért kell, hogy a vámszövetsóg szerződése iránt előbb Ausztriával megállapodásra jussunk ; mert mindaddig a külföld velünk ós mi a külfölddel szemben öntudatos álláspontot a kereskedelmi politika terén elfoglalni nem vagyunk képesek. (Helyezés a s.élsö padokoi/.) Azt mondhatná valaki, hogy a nyers termények nem nyújtanak az államnak kellő jövedelmet. A kereskedést, a gyár és kézi ipart kell fejleszteni ! ez elméletnek szép dolog; de a gyakorlat meg azt mutatja, hogy éhez főleg két tényező szükségeltetik: kézi erő és olcsó pénz. Hogy mily csekély kézi erő áll rendelkezésünkre : azt láttuk a tíO-as évek vége felé, a midőn csakhogy nagyjában összeszedhessük terményeinket, a katonaságot kellett szabadsággal haza bocsájtani. Már most kérdem : lehet képzelni, hogy a hadügyminister 6V6HK int nekünk a katonaságot ki fogja kölcsönözni, hogy Magyarországból egy ipar államot varázsoljunk, egy ipar államot, talán ugy, a hogy ezt Belgiumban látjuk. Ez egy szép, egy nagy gondolat. A fővárosban egy kis körutat, a vidéken egy pár tanfelügyelőt és annál több végrehajtót; ós a parlamentben természetes 447 képviselőt. Csak tessék igy tovább és Magyarországügyei egy pár év múlva rendben lesznek; de ugy ám,"hogy köszönet nem lesz benne (Élénk hely-eslé* a szélső padokon) T. ház! Hogy nálunk az ipar még a borfogyasztást sem képes fedezni: ez egy oly tény, a mit tagadni nem lehet, és ennek egyik fő oka, hogy az intelligentia könnyű szerrel, majdnem minden fáradság nélkül megszerzi az államtól kenyerét. Tegyünk egy kísérletet. Szállítsuk ie a nemzet, az ország által viselt terhes kiadásokat, szállítsuk le a képviselők és magasabb állású hivatalnokok számát és ekkor alkalmunk leend meggyőződni : mennyire fog emelkedni, nem a kézi ipar, hanem az intelligentia közreműködése folytán a gyáripar ós különösen a vállalkozó szellem mennyire fog fejlődni. Takarékosság: ez legyen jelszavunk; mert ez az állami jólét és az ipar éltető ereje, különösen pedig nálunk szükséges, hogy a rendelkezésünkre álló intelligentiával takarékoskodjunk : mert ez ugyan egy hiány, mely évről évre kevesbedik. de engedelmet kérek, ha addig is élni akarunk, ugy ezt sem szabad számításon kivül hagyni. (Helyeslés a szélső padokon.) De ezen szerződós különben is Magyarország iparának nagy lendületet nem íi adhat, mert ma azon tényezők birtokában nem vagyunk, a melyek okvetlenül szükségesek, hogy egy államban a kereskedés terjeszkedhessek és az ipar fejlődhessék. Ha az iparczikkeknél csak a vámtételek úgyszólván szabályozását vagyunk képesek kieszközölni: hiába adunk cserébe nyers terményeinknél szabad kereskedést; de ha ezen szerződésben egész vámmentességet kapnánk, még akkor sem nyernénk sokat: mert ma tényleg a belfogyasztást sem vagyunk képesek fedezni és ha a kelet nyers terményeinek az európai piaezokra megnyitjuk, a legrövidebb ós legolcsóbb utat, ugy könnyen meglehet, a jövőben sem leszünk képesek az ipar után szedett jöved; lemből az államnak csakis egy garast is juttatni. En a legnagyobb hibának tartom, ha a jólétnek eszközeit ott keressük a hol ezeknek még létfeltételei is hiányzanak. Nálunk a nyers termények kelendősége ád kndületet a kereskedésnek és fejleszti a honi ipart. Ezt tapasztaltuk a 60-as években. Méltóztassanak visszaemlékezni 67., 08., 69-re, midőn a mezei gazdának, földbirtokos és bérlőnek jövedelme volt: mily erővel érvényesült az egyes polgárok vállalkozó szelleme, mily — a nemzetek életében példátlan — lendületet kapott kereskedésünk és fejlődött honi iparunk. A ki e részben csak egy kis tájékozást akar szerezni: ne restelje a fáradságot, menjen el a legközelebbi szomszédságba, bármely boltba vagy kereskedésbe, bármely gyárba, vagy mesteremberhez ós ott azt fogja hallani, ha Magyarországon a mezei gazdának, földbirtokos és bérlőnek nincsen jövedelme : ugy pang az üzlet a vidéken, a fővárosban, egyszóval az egész országban. (Helyeslés a szélső padokon.) Az ipar az államban olyan, mint a pohárban a viz, mindaddig nem lép át határán, mig belsejében ürt talál, ós a mely államban ez nem igy van, ez nem igy történik : ott a viszonyok korhadtak, korhadtak maradnak pedig a viszonyok mindaddig: mig a pártfegyelem, mig a haza érdekeinek nélkülözésével is nem biztosítja ennek speciális érdekeit. T. ház! Mindannyian, a kik ezen szerződés mellett írtak vagy szólanak, csak azt törekednek bizonyítani, hogy ez nyers termelőinkre nem oly nagyon káros, mint a minőnek némelyek feltüntetni akarják; de ennek ellenkezőjét sem itt a házban, sem a házon kivül komolyan vitatni senki sem igyekezett, mert mindenki jól tudja, hogy ez merő lehetetlenség lenne.