Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

47. országos Illés deczeinber 7. 1875; 15 hány millióért, melyeket defiozitünk részbeni fedezésére használhatnánk: ón nem lennék hajlandó feáldozni azokat az érdekeket, melyeket egy helyes közgazdasági politikának meg kell védenie. Nem szabad abba a helyzetbe jutnunk, hogy egy tál lencséért odaadjuk egész örökségünket. De érdekeinket jól megfontolni s azokat e kérdésnél érvényesíteni csak akkor leszünk képesek: ha egyrészről a jelen törvényjavaslat elfogadása, másrészről a szigorú takarékosság által államháztartásunk ujabb s ujabb zavaroknak nem lesz kitéve; ha ez által teljesen szabad kezet nyerünk, s a vám ós kereskedelmi szerződések körül kifejthetjük azt az erélyt s azt a függetlenséget, mely egyedül képes ez actiónak sikerét biztosítani. Meg kell tehát hoznunk az áldozatokat financziáink rendezésére, hitelünk helyreállítására; mert ezek az áldozatok bármily terhesek legyenek is ma: eompensáltatni fognak csakhamar az által, hogy a magyarországi kereskedelem és forgalom hiteligényei könnyebben és czélszerübben lesznek kielégíthetők ; eompensáltatni fognak az által, hogy biztosíttatván az államkincstár fizetés-képessége, hozzáláthatnak haladék nélkül, de nyugodtan a belső reorganisatióhoz, s a függőben levő pénzügyi és közgazdasági nagy kérdések czélszerü megoldásához. S én részemről hozzájárulok ezen ujabb adófelemeléshez annál is inkább: mert kedvező hatása hitelünkre nézve már is érezhető. Emlékezzünk csak a 153 milliós kölcsönnek terhes föltételeire, és hasonlítsuk azokat össze a legújabb már megkötött kölcsön feltóteleivel. Ezen kedvezőbb feltételeknek elérhetése bizonyára csakis annak tulajdonitható, hogy a külföld, melynek tőkéire reá vagyunk szorulva: látja bennünk a komoly törekvést pénzügyeinket rendezni. {Helyeslés a középen.) Ha már az az adófelemelésnek csak elvi elfogadása hitelünket emelte: megvagyok győződve, hogy ha a ház azt, a mit elvileg aeceptált, most ezen törvényjavaslat által el is fogadja, s ha a nemzet ugyanazt a komoly elhatározást s kötelességszerű áldozatkészséget tanúsítja, melynek hódolunk mi, a nemzet képviselői midőn e törvényjavaslatot elfogadjuk: akkor mondom meg vagyok győződve, hogy a további kedvező eredmények ki nem ^maradhatnak. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a középen.) Borlea Zsigmond: T. ház! Én ezen uj adónem tekintetében már az átalános költségvetési tárgyaláskor megmondottam nézetemet, megmondtam akkor, hogy el nem fogadom : mert az én vélekedésem szerint az ország ós a nép már most is a túlságosan súlyos adókat nem képes megfizetni, annálinkább nem lesz képes megfizetni a jelenlegi uj adót. Ezt akkor igyekeztem adatokkal bebizonyítani ós így nem akarok most ismétlésekbe esni. Jelen felszólalásomnak czélja egyedül az, mert reményiem, hogy ennek következtében egy aenigma, tünemény vagy rejtély, — vagy nem tudom minek mondják magyarul. . . (Fölkiáltások: Talány!) tehát talány fog előttem megfejtetni, melyet megvallom, habár sokat gondolkoztam is felette s hiszem, hogy sokan vágynak az országban, kik velem együtt ennek megfejtését várják s ez az, hogy a t. ház nem fogja kétségbe vonni azt, miként az 1867. illetőleg a duálismus ós a magyar kormány létrejötte előtt az adók sokkal kisebbek voltak, mind a direct, mind az indirect adók; s ugy hiszem senki nem fogja tagadni azt sem, hogy 1867. előtt az ország roppant adóssággal, mint most, nem volt megterhelve; végre ugy hiszem, hogy nem fogja tagadni senki azt sem, hogy 1867. előtt a nép ós az ország sokkal gazdagabb volt, mint mai napon; mindamellett méltóztassanak visszaemlékezni, mert nem volt oly régen, hogy ne lehetne rá visszaemlékezni, miként J 860-tól. 1867-ig minden hírlap, különbség nélkül magyar s német kormánypárti s ellenzéki egyaránt minduntalan arról panaszkodott, hogy lehetetlen a mostani s Uletőleg az akkori adókat megfizetni, s hogyha ezen adók nem fognak könnyittetni, s hogyha némely indirect adók nem fognak eltöröltetni: a nép és az ország teljesen tönkre megy. Ez mindennap kürtöltetett egészen 1867-ig, 1867-től kezdve pedig, habár évről-évre emeltetett valamennyi adó s egyetlen egy indirect adó sem töröltetett el, sőt még inkább felemeltetett s uj adónemek találtattak fel s velők az ország népe sújtatott, az ország pedig évről-évre hallatlan adóságokkal megrakatott: csudák csudájára 1867. évben a duálismus létrejötte után egyszerre elhallgattak s nem mondották többé, hogy a nép nem képes a szörnyű adót megfizetni, és hogy a kétségbeesés szélén vau. igaz, hogy egy két lapocska, a melyik most hangoztatja azt, de a lapok többsége s a nagyobb lapok már elhallgattak. Sőt nem csak, hogy elhallgattak; hanem még hangoztatják s világban kürtölik, hogy most már a nép nagyon is képes elviselni nem csak ezen adókat, hanem még nagyobbakat is. S miután én tudom, hogy azon lapszerkesztő urak, a kik 60-as években lapszerkesztők voltak, s most is azok, sőt némelyek e házban is ülnek, ezen aenigma megfejtését tőlük várom; mert hiszen többen lesznek az országban, a kik ezen aeniginat felfogni nem képesek s a megfejtést köszönettel fogják venni, s hogy mennyire elszegényedett az ország; mindnyájan tudjuk, sőt érezzük s nem kívánok ennek bebizonyításába újból bocsátkozni s csupán a közelben történt kis történettel fogok szolgálni. Most a napokban törtónt, hogy Temesmegyében Kerincz községben egy napon 6, ugyancsak Temesmegyében Zsebelej községben egy napon 10 adóvégrehajtó jelent meg és ezen szabadelvű adóvégrehajtók igaz, hogy esequálták a szegény