Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-55

55. orszsígos ülns deezeiuber 15. 1875. 195 tulajdonosnak adjam át a „Matica'- megmaradt' vagyonát: de ezt engedelmet kérek, nem tehettem. mert az alapszabályokban, mint meggyőződtem róla, miután' hitelesen leforditattam azokat, mert a bemutatott forditásban némileg máskép állott (Mozgás), -mondom miután meggyőződtem róla, hogy e vagyon a szláv nemzet vagyonaként van megemlítve ; én kerestem Magyarországon e tulajdonost, de azt meglelni nem tudtam. (Atalános élénk helyeslés és tetszés.) De, hogy mennyire kíméletesen és ép az egyesületi jogra való figyelemmel s figyelemmel arra, a mihez Magyarországon jninden ajkú nemzetiségnek joga van, jártam el: mutatja az, hogy feloszlató rendeletemben határozottan kimondtam, hogy e vagyon, melynek némely része még most is könnyelmű elhelyezés miatt veszélyeztetve van, biztositta tván. az állam központi pénztárában fog kezeltetni s kamatoztatni azért, hogy ha alakul az eredetileg kitűzött czél, az az: igazán működési, culturalis és szépművészeti czél szempontjából egy egyesület, mely mind alapszabályaiban, mind alapitóiban garantiát nyújt aziránt, hogy ily visszaélések ne ismétlődhessenek: azt annak rendelkezésére bocsáthassam. (Atalános helyeslés.) A t. képviselő ur utolsó kérdése ez: „Kész-e a -minister ur minden a Szláv Maticzávali eljárásra s ennek feloszlatására vonatkozó iratokat betekintés és eljárásának megbirálása végett a ház asztalára letenni ? Én t. ház olynemü vizsgálatokat és oly tényekre kiterjedő vizsgálati iratokat, mint a minőkről itt szó van, a t. ház asztalára ugy letehetőknek, hogy azokban mindenkinek túrkászni és keresgélni lehessen: lehetőnek nem tartom (Helyeslés); de bármely perczben kívánja is a t. ház, hogy egy választmány, vagy küldöttség előtt mindannyi okiratot felmutassak: azon perczben kész vagyok és csak örülni fogok a magam részéről, hogy ha ez ügy minden részletével a hivatottak, minél nagyobb körében, megismerkedjenek. (Helyeslés.) Ezekből áll t. ház válaszom a képviselő ur kérdéseseire. Azt gondolom, hogy eléggé kimutattam, hogy ezen egyesület szabályaival is ellentétesen politikai actióba lépett, politikai aetiónak eszközévé lett, és pedig oly politikai aetiónak eszközévé, a minőhez. hasonlót a világ semmi államában megtűrni nem szoktak. (Helyeslés.) Kimutattam, hogy a vagyonkezelés ós az alapszabályokban megmondott czéllal ellenkező irányban történt sok tekintetben. S mindezek után azt hiszem s ugy érzem, hogy igen is hibáztam volna, ha mindezekkel szemben az egyletnek működését tovább is megtűrtem volna. (Élénk helyeslés.) Én t. ház, az egyleti működés szabadságát nagyra becsülöm ; de a szabadság nem fajulhat szabadossággá (Helyeslés.) és a jog nem terjedhet oda, hogy magát azt, a ki a jogot adja: az államot támadja meg (Élénk általános helyeslés), s épen azért, midőn most feleletem* befejezésével a t. házat arra kérem, hogy feleletemet tudomásul venni méltóztassék, hagy ezt teljesen öntudatosan tehesse: kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy addig, mig ezen a helyen leszek, minden hasonló irányú egylettel hasonlóan fogok elbánni. (Hosszan tartó élénk helyeslés.) Miletics Szvetozár: T. ház! Én előre tudtam, hogy interpeliatiommal nemcsak, hogy semmi eredményt nem fogok elérni; hanem ellenkezőleg, hogy a minister urnák a dicsőség parnasussára egy lépcsőt csinálok, (Derültség) s alkalmat szolgáltatok dicsőítésére, hogy mily hazafias tettet követett el, s mily veszélytől mentette meg az országot. A nem magyar nemzetiségi ügy a magyar kormányoknak a megtett visszaélésekre vagy teendő visszaélésekre nézve fölmentő levéllé vált. Ha a magyar kormány valamit tesz, vagy elmulaszt valamit, a mi képes volna a magyar nemzetnél elégületlenséget sőt elkeseredtséget előidézni; — vagy a lajthántuli, vagy pénzügyi, vagy administrativ politikában valami visszaélést elkövet: tegyen csak a nemmagyar nemzetiségek ellenében valami véráldozatot a ehauvinizmus oltárára, és biztos lehet, hogy más bűneit elnézik, azokért nem csak hogy nem szidják, hanem a nemmagyar nemzetiségen elkövetett erőszakoskodás miatt, még dicsőséget is arat. Ezen tapasztalat némely nem magyar ajkú képviselőt arra indított, hogy hallgasson, hogy a ministernek takaróul szolgáljon s engedje a visszaéléseknek, az erőszakoskodásoknak poharát csordultig megtelni. (Zaj a középen.) De én azt tartom, hogy a hallgatás nem használ; hanem erkölcsileg ártana is, a mennyiben utólag kitűnt, hogy azok. kik védelem nélkül magukat tiporni hagyják: megérdemlik, hogy tiportassanak. Ezen szempontból én a rokon szláv nemzetiség érdekében interpellatiót intéztem a ministerelnök úrhoz egy tette iránt, mely nagy indignatiót, sőt fegyver zörejt okozott (Közbeszólás: Nem áll.l Zaj a középről.) És intéztein hozzá két kérdést. Az első kérdéssel t. i hogy miben áll a Maticának szabályellenes működése? megakartam tudni azon adatokat és tényeket, melyek a ministerelnök urat arra indították, hogy a Matieát beszüntesse, hogy megítélhető: vajon ezekben foglaltatik-e oly alapszabályellenes működés, mely az egylet feloszlatására indíthatta a minister urat. A t. minister elnök ur két tényt hozott fel először azt, hogy a Matica az alapszabályokat megsértve, tisztviselőinek fizetéseket adott, és ösztöndíjakat osztott ki. A ministerelnök ur helyesen tette volna, hogy ha az alapszabályok illető passusát idézte volna; mint-