Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-55

182 65. országos Ülés deezember 15. 1875. sóhivataloknak fenntartása egyfelől a sófogyasztó közönség érdekében történik: mert ez esetben a sófogyasztó közönség azon áron kapja a sót. a mely törvény szerint meg van állapítva: másfelől a sóhivataloknak bizonyos mertékben való . fenn­tartása az államnak kötelességében áll, kötelessé­gében a sófogyasztó közönség irányában; mert ott, a hol a kereskedelem még nem képes a maga természetes versenye által a sófogyasztó közönség­nek minden megkárosítása nélkül az árakat sza­bályozni; ott a hol esetleg előfordulhatnak oly kö­rülmények, melyek közt a közönséget sóval nem lehetne ellátni, ott az államnak kötelessége sóhiva­talokat tartani. A sóhivatalokat csak ott tartom fölöslegeseknek — az ország belsejében és nem az ország határán — hol a kereskedés a forgalmi viszonyok és a kereskedelem annyira ki vannak fejlődve, hogy az egymással versenyző kereske­dők sóval a közönséget ellátni képesek és a só árát szabályozhatják. Ott. a hol ez az eset meg van, ott motiválva látom a sóhivatalok megszün­tetését : mert nem látom át, miért viseljen az állam terhet, a melytől a közönség megkárosnlása nél­kül megszabadulhat. Ezért hoztam javaslatba némely sóhivatalnak a feloszlatását. E tekintetben azonban nagy óva­tossággal kívántam eljárni és hogy igy jártam el, azt bizonyítja azon körülmény, hogy nem hallot­tunk panaszt emelni azon sóhivatalok feloszlatása miatt, a melyek megszüntetését javaslatba hoztam. Ezentúl is óvatosan fogunk eljárni, s gyakran azon sóhivatalok megszüntetését fogjuk ajánlani, a hol a körülmények ezt megengedik. (Helyeslés á középen.) Hogy miért állíttatott fel egy ízben 40 sóhi­vatal, a melyek egy része aztán föloszlattatott: erre azt bátorkodom felelni, hogy a felállítás nem történt a parlament tudta nélkül; történi a felál­lítás budgetszeröleg; a törvényhozásnak erről te­hát tudomása volt; a feloszlatás pedig bekövet­kezett a körülmények változta folytán például Szen­tesen, a hol azért oszlattatott fel a sóhivatal: mert Szentes azóta nem messze esvén a vasúttól, a szentesi kereskedők igen szépen elláthatják az ottani közönséget sóval; gond is lesz rá, hogy el is lássák, mert ha a kereskedők a teljes ellátásra nem volnának képesek: bizományok fognak fel­állíttatni. Ezek nézeteim a törvényjavaslatra nézve, a mely áremelést nem tartalmaz, a mely csak sza­bályozza az árakat és azért kérem annak elfoga­dását. (Helyeslés a középen) Irányi Dániel: T. ház! Egy nevezetes fran­czia mezőgazda és európai hirii mezőgazdasági író Jaques Valserres a párisi közgazdászati értekezlet egyik gyűlésében a sóról értekezvén, a többi közt a következő térni constatálta: í. i. hogy a mar­habetegségek leginkább annak tulajdonithatók , hogy a marha nem kap elég sót; ott a hol ele­gendő sóval látják el a marhát, mint például Európa nyugoti részeiben: a marhabetegség egyrészt rit­kábban üt ki, másrészt sokkal kevesebb állat pusz­tul el: ellenben keleten, ott a hol a marha nem kap sót: igen gyakran nagy pusztítást visz véghez, a marhavész. En t. ház, nem vagyok mezőgazda, annál kevésbbé állatorvos, a miért is nem érzem ma­gam hivatva, hogy ezen tapasztalatokat megbírál­jam; azonban szükségesnek tartottam megemlíteni, hogy a t. pénzügyminister ur a maga, földműve­lési hivataltársával egyetértőlég méltóztassék ezen közgazdászatunkra igen fontos kórdóst szakértők által megvizsgáltatni, és ha csakugyan azt fogják találni, hogy minálunk is a marhabetegségek ta­lán gyakrabban ütöttek ki azóta, hogy a só meg­drágult : akkor méltóztassanak keresni módot, hogy mig egyrészt a kincstár érdeke megóvassék, más­részt a mezőgazdaságnak igen fontos érdeke csor­bát ne szenvedjen. Az általam nevezett franczia író a többi közt kiszámította azt is, hogy akkor, a midőn Fran­cziaországban a sóadó 31 centimé volt kilogram­monkint: a sófogyasztás fejenkintö—6 kilogramm­nál többre nem ment; 1848-baa 10 centimére szállíttatván le a sófogyasztási-adó: azóta a fo­gyasztás 9 — 10 kilogrammra emelkedik és miután a vegyészek és orvosok kiszámították azt, hogy egy embernek évi használatára 5 kilogrammnál több só nem szükséges, és átalában ennél több nem fogyasztatik: következik, hogy a többi fo­gyasztás az állatok közt oszlik meg. A mi nem: csak arra szolgál, hogy a marhabetegségek, gyéren mutatkoznak, hanem egyúttal azért is hasznos,, hogy a marhatenyésztés előmozditassék. Csak ezeket tartottam szükségesnek megje­gyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! Az előttem szó­lott t. képviselő urak bőven kifejtették már azt, hogy a só árának emelése egyátalában sem nem­zetgazdászati szempontból, sem az állam bevéte­leinek valami nagy fokozása, tekintetéből nem áll az országnak érdekében. Én tehát ehhez nem szólok; nem is kívántam volna szólani, ha a t.. pénzügyminister ur Szentes városát a vasúthoz: igen közel esőnek nem mondta volna. ügy látszik, a t. pénzügyminister urat rosztrf informálták; mert én, ki azon a vidéken gyakran megfordulok, jó lélekkel állithatom, és ezen álli­tásom mellett mindazok tanúbizonyságot tehetnek., a kik az ottani viszonyokat és rósz utakat isme­rik, hogy vannak esetek, bizonyos évszakokban,, mikor Szentes vagy Csongrád a vasúti állomástól" akár a Vásárhelyitől, akár Félegyházaitól egy és fél nap távolságra esik,. A múltkor választóimhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom