Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-55

ISO 55. országos ülés ileezeiuber 15, 1S75. fogy; viszont, ha árok leszállittatik: több fogy mindaddig, mig azon határt elértük, hol az illető czikk maxiuma fogyasztatik. Ámde mi Magyar­országban még messze vagyunk attól, hogy a só­fogyasztásban a maxiumot elérjük. Hiszen tegnap is felemlittetett, hogy Angolországban fejenként háromszor annyi só fogyasztatik, mint Magyar­országban ; hanem ott a só sokkal olcsóbb, mond­hatni igen olcsó s ennélfogva megszerezheti min­denki, s szerez is annyit mennyire szüksége van; nálunk pedig szerez annyit, a mennyire pénze telik, mert drága. Ha tehát a só ára lejebb szállít­tatnék : kétségtelen, hogy többet adna el a kincstár s ezen több eladás által ajövödelme szaporodnék. Austria, hol a jólét általában véve magasabb fokon áll, mint nálunk, közelebb van a fogyasztás maxi­mumához, tehát ha ők az árat emelik: nevelik a kincstár jövedelmeit; mert ha leszállítanák: sem emelkednék a fogyasztás oiy nagy mérvben, mint nálunk, ennélfogva nekik érdekükben állhat, a só árának bizonyos mérvben való emelése: holott ez a mi nemzetgazdászati- viszonyainkkal ellenkezik. A mi a sóhivatalok megszüntetését illeti, erre nézve megvallom, hogy nagy megütközéssel tapasz­taltam s kifejezést adtam a képviselőházban megütközésemnek, hogy nálunk a mihister min­den szó nélkül anélkül, hogy valakit még kérde­zett volna: 40 sóhivatalt léptetett életbe. Ilyesmi csak Magyarországban történik, hogy egy mihister minden parlamenti felhatalmazás nélkül 40 hiva­talt állit fel; de alig hogy felállíttattak, változott a ministerium és utódja mindjárt kijelentette, hogy ezek a sóhivatalok fölöslegesek, haszontalanok, s hogy azokat el kell törölni. Nem törölték el mind­járt, de lassanként egyiket a másik után meg­szüntetik. Ha a kormány monopóliumot gyakorol vala­miben, különösen ily első szükségletű fogyasztási czikk ben : akkor kötelessége arról is gondoskodni, hogy az ország minden vidékén, az ország min­den lakosa könnyen megkaphassa azon czikket, melyre a kormány monopóliumot gyakorol, és melyből igen nevezetes jövedelme van. De a mo­nopólium természete megkívánja azt is, hogy a só ára az egész országban egyenlővé tétessék, azért, hogy a monopólium terheit az egész ország népes­sége közösen és egyenlően viselje. A kormánynak a sótermelés tán 20 krba kerül mázsánként; ha tehát 5 írtért adja el helyben és hozzászámítja a fuvart mindenfelé és a sóhivatalok regieköltsé­geit: akkor azt hiszem, hogy a kormánynak volna kötelessége odamüködni, hogy ezen regié és ezen fuvarköltségek egyenlően osztassanak fel az or­szág népei közt. A kormány kötelessége arról gondoskodni, hogy ha már saját hivatalaiban nem akarja áruitatni a sót, azok a kik azt árulják, mindenkor elegendő készlettel bírjanak arra nézve, hogy a lakosság szükségletének megfelelhessenek, s hogy drágábban ezen czikket el ne árusitsák, mint a hogy elárusítanák a sóhivatalok. Ezek azok a feltételek nézetem szerint, a me­lyeket köteles a kormány a lakosság irányában megtartani, akkor: midőn a monopóliuma fejében oly nagy jövedelmet húz, mint a só árából. Ha a kormány azt hiszi, hogy a sóhivatalok által nem jól kezeitetika só, hanem képes rms intézkedések által is biztosítani a lakosságot arról, hogy min­den áremelés nélkül ugy se! lesznek magán válla­latok által látva sóval, a mint a szükséglet kí­vánja : akkor nincs ellenvetésem, hogy a sóhiva­talok eltöröltessenek; de ha ezen átváltoztatásból veszteség támad: az ne a lakosságot érje ; mert nem volna igazságos, hogy azt csak a nép fizesse és a kormány a maga kénye-kedve szerint vál­toztassa ide-oda. Ha a pénzügyminister ur tapasztalása azt mutatja, hogy a sónak sóhivatalok általi elárusi­tása hátrányos az államra nézve, és hogy a nép szükségletéről gondoskodni lehet, anélkül hogy a nép jobban megadóztattassék ezen czimen : akkor nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a sóhiva­talokat bár mind megszüntessék: de akkor legyen biztosítva a nép arról, hogy szükséglete fedezve lesz, anélkül, hogy az árak emeltessenek. Még csak egy példát akarok felemlíteni. Szen­tes városában néhány év előtt a kormány felszó­litása folytan, a város 8000 frtnyi hozzájárulással sóhivatalt épített. Ezen sóhivatal most ott áll, megakarják szüntetni, sőt megszüntetése a jövő évre el van rendelve. Uraim! az ily experimentumok, ha a kor­mány részéről jönnek: a kormányzottakra nagyon kellemetlen benyomást gyakorolnak; mert a kor­mánynak mindenekelőtt kötelessége, ha sóhivatalt állit Szentesen, tájékozva lennie aziránt: vajon van-e ott elegendő fogyasztás arra, hogy a költ­ségeket fedezze. De miután a várost belevitte a költségbe, most azt mondja : már most megszün­tetjük : mert ugy látom, nem fizeti ki magát. Ezt helyes eljárásnak nem tartom. Ha a kormány be­viszi a költségekbe az egyes községeket, bizonyos kötelezettséget vállal aziránt, hogy a várt jótéte­ményekben is fogja részesíteni. Ezeket akartam átalánosságban elmondani a törvényjavaslatra nézve. Minthogy azonban a tör­vényjavaslat ugy a mint van átalános áremelése­ket tartalmaz és én azt nemzetgazdasági szempont­ból ugy a kincstárra, mint az ország lakosaira nézve károsnak tartom, én ha a részletes tárgya­lásnál nem változtatnának meg e §-ok, a törvény­javaslatot el nem fogadom. Széll Kálmán pénzügyminister: Igen röviden leszek szerencsés e törvényjavaslat vé­delmére felhozni azokat, a miket az előttem szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom