Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-54

166 54. országos ülés deczember 14. 1875. Az átalános hadkötelezettség elvének kimondása a véderő egyéneinek ellátását egészen más térre állította ós ha az állam köteles mindenkinek állami szolgálati évei és illetékei mérvéhez képest nyugdijat biztosítani : ugy kétségkívül igényt tarthat e nyugdíjra az, a ki polgári kötelezettségeinek fegyverben tett eleget. {Helyeslés) E törvényjavaslat beterjesztése pedig annyiból is időszerű és' szükségszerű, mert az alkotmányosságnak is inkább megfelelt az, hogy félretétessenek az e kérdésre vonatkozó rendeletek és törvény által biztosittassék az illető egyéneknek azon jutalma, vagy nyugdija, a melyben az állam fegyverrel szolgáló polgárait kell, hogy részesítse és pedig * oly kötelezettségért és oly szolgálatért, a mely az illetőt családi körétói és tűzhelyétől elvonja és oly térre viszi, hol dicsőség vár ugyan reá, de a hol a phisikai áldozatok minden nemére is el kell készülve lennie, és mely szolgálatokért legalább annyiban meg kell az illetőket jutalmazni, hogy családjaik a mindennapi szükségtől legyenek megóva; vagy rokkanta válván: ők maguk ne szoruljanak polgártársaikra. [Helyeslés.) Ezzel az állam tartozik, ez az állam kötelessége az illetőkkel szemben. Ez volt azon szempont, mely a kormányt ezen törvényjavaslat szerkesztésénél vezette. (Helyeslés.) Ezen szempontból kiindulva, iparkodott a kormány fentartva a 40 évi szolgálati időt s azt kiterjesztve mindenkire egyiránt rangkülönbség nélkül, az eddiginél czélszeriibb és igazságosabb intézkedéseket hozni javaslatba : azaz, megszüntetni az eddig divott úgynevezett quinquennalis rendszert és beállítani helyette az egy évet mint egységet. Tekintettel pedig arra, hogy a későbbi, a hosszabb, a több évre terjedő szolgálat inkább nyújt alkalmat érdemek szerzésére, de mert különben is a hosszabb idei szolgálatot teljesítők kevésbbé alkalmatosak uj kenyér-keresetet találhatni: javaslatba hozatik, hogy a későbbi szolgálat nagyobb nyugdíjban, több előnyben részesüljön, anélkül azonban, hogy a 40 évi szolgálat után járó nyugdíj az utolsó évben élvezett illetéket fölülmúlja. De mig így biztosítaná a t. ház ezen törvényjavaslat által az illetőket arról, hogy az állam nyugdíjaztatásuk iránt ilyképen gondoskodik; másrészről kimondatik a törvényjavaslat 7. §-ában, hogy fölulvízsgálati bizottság által fog a had-, illetőleg a kereset-képtelenség megállapittatni. Továbbá elvileg kimondatik, hogy mindig az utolsó évben élvezett illeték szolgál a nyugdíj mérvének alapjául, $5 ezen eh már a jelen törvényjavaslat 129. §-ában is alkalmazást talál, a mennyiben kiterjesztetnék azokra, a kik már a magasabb illetéket élvezvén, nyugdíjaztattak még a régi fenálló szabályok értelmében kevesebb nyugdíjjal. És itt t. ház kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, miszerint — igen sajnálom, — "hogy az ország pénzügyi viszonyai nem engedik meg, hogy — mint a véderői bizottságban is felhoztak, — e törvény ereje visszahatólag terjesztessék ki. mindazokra, kik ma már nyugdíj élvezetében vannak. Ertem, méltánylom e kívánalmat, értem méltánylom, ha emelkednek hangok és ha az én érzelmeimmel összhangzásban kívánják, hogy a nyugdíjaztatás napja ne legyen határa nyújtandó nyugdíj mérvének kimérésében; de lehetetlenség ez ma: midőn pénzviszonyaink a legnagyobb takarékosságot és mindenkitől áldozatot igényelnek, és átlátom, hogy útjában áll ennek azon elv is, mely nem enged praecedenst alkotni arra, hogy az idők folyamában szükségessé válandott minden nyugdíjazási uj szabály mindig a különböző rendszerek mellett nyugdíjazottak minden tagjára viszszahatólag hasson. Ezek a törvényjavaslat főbb momentumai. A törvényjavaslat legnagyobb részben a szükséges részletezéseket tárgyalja, melyek felvilágosítására az indokolásokban iparkodtam az egyes szakokat értelmezni. Kérem a t. házat,- méltóztassék ezen javaslatot, mely először nyújt alkalmat a t. háznak, hogy a véderő iránti ez iránybani gondoskodásának méltó kifejezést adjon: a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a középen.) Madarász József: T. ház! Ha igaz az, s elfogadom, hogy igaz, a mit a t. előadó ur mondott, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat az 1868, XL. és XLI. törvényczikknek természetes, következménye: hogy ha ez igaz, már önmaga ezen állítás kényszerít engem arra, hogy e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el ne fogadjam; el ne fogadjam pedig azért: mert én és hazámnak azon függetlenségi pártja, melynek 1868-ban is tagja voltam, a vóderőnek az 1868. XL. és XLI. törvényezikk szerinti alkotását elleneztük. Nem fogadom el tehát a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául. Midőn azonban ezt kijelenteném, távol vagyok attól, hogy részleteibe bocsátkozzam. De engedje meg a t. ház és a t. előadó ur, hogy figyelmeztessem arra, hogy aligha az 1868-ik XL. és e XL. törvényezikkben hivatkozott 1867. XH t. ez. értelmében jártak el, midőn a törvényjavaslatot elfogadás végett a háznak ajánlják. Én azon észrevételt teszem t. ház, hogy habár 1867-ben és 1868-ban mi és a nemzet nagy része idegen volt az 1867. és 1868-iki törvények alkotásától; mégis azokban hazánk önállása, hazánknak ugvnevezett hadereje, magyar hadserege kiválóbban voltak kitüntetve ós önmagának hazánknak 'j& állami léte ez elnevezéseknek másképi felvételével mindazon törvényekben megállapitattak, mindig in-