Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-53

158 63. országos ülés deezemfter IS. 1875. a kamatok is megszavaztatnak, arra nem szükséges, az magától értetik, hogy a kölcsöntőí kamatokat kell fizetni, de én azt hiszem, hogy ennek inkább a költségvetésben, mint póthitelben volna helye. Wahrmann Mór: En részemről a pénzűgyminister ur indítványát pártolom, azon oknál fogva főleg, minthogy felfogásom szerint, azt az összeget, a mely a költségvetésbe be lenne iktatandó, alig lehet meghatározni. Először nem biztos az az összeg, nem tudjuk előre, vajon 40 millió frt után fizetjük a kamatot, vagy 80 millió frt után? nem tudjuk mikor kezdődik annak a kamatnak a fizetése ? mert ez változik a papír átvételének ideje szerint. így tehát a póthitelt minden formában kellőleg megállapítani ma alig lehet, s arra a pénzügyi bizottság sem lenne képes. A t. pénzügyminister ur ezen indítványa tökéletesen megfelel azon formának, hogy a törvényhozás e tekintetben most intézkedjék; azért ajánlom a t. háznak annak elfogadását. Madarász Józ-ef: T, ház! Fölettébb sajnálom, hogy a részleteknél hozzá kell szólanom azon javaslathoz, melyet a részletes vita alapjául barátimmal együtt nem fogadtam el. De mikor a t. pénzügyminister ur által ajánlott szakasz egészen uj valami nem csak Magyarország, hanem minden alkotmányos államnak költségvetése előirányzatában, a mely egy egészen uj módot akar e tekintetben behozni: kötelességemnek tartom legalább aggályaimat előadni. Az világos, hogy a képviselőház utólagosan meg fogja szavazni a pénzügyministernek azon összegeket, melyek ezen, a többség által megszavazott kölcsön után, mint kamatok járni fognak; hanem, hogy egy törvényhozás a maga költségvetésében bizonytalan összeget szavaz meg előre: az ellenkezik az eddiggi alkotmányos gyakorlattal, s ellenkezik általában a költségvetési előirányzat azon tiszta kimutatásával, hogy mi mindig egy bizonyos meghatározott összeget szavazunk meg. Azért én, ha semmi egyéb ok nem is lenne rá, mert az bizonyos, hogy a pénzügyi bizottság sem fog semmi ténylegeset előadhatni, de csak azért is, hogy a képviselőház ne lepettessék meg: nem tartom a pénzügyminister ur indítványát elfogadhatónak. Széll Kálmán pénzügyminister: {Közbe szól:) Borzasztó! Madarász József: A t. pénzügzminister ur magában mondja csak azt, hogy „borzasztó". Már engedjen meg akár borzasztó, akár nem; én igen jól tudom, hogy a kormányra nézve kényelmesebb az, ha neki bizonyos fel nem számitható összeg, terjedjen az 4 millióra, vagy 7 millióra, előre szavaztatik meg; de nekünk képviselőknek, kik már mégis óhajtjuk tudni, hogy mi az, ami a költségvetésünkben benne van, lesz-e 4 millió, lesz-e három vagy hat millió: ez reánk nézve csakugyan nem oly borzasztó valami, hogy véleményünket legalább ne kimondjuk; én legalább kimondom, hogy az én alkotmányos felfogássommal nem egyeztethető meg az, hogy bizonytalan összeg tétessék az előirányzatba: azért már magának ezen elvi kérdésnek megvitatása és a ház elébe hozatala végett óhajtanám, hogy az indítvány adassék ki a pénzügyi bizottságnak és azután a ház határozzon fölötte, a mint tetszik; én azonban részemről előre szavazatomat oda vagyok kénytelen adni, hogy e bekezdést mint alkotmányos felfogásommal ellenkezőt, el nem fogadtatom Tisza Kálmán minlstereliiök: T. ház! Nem szóltam volna e dologhoz, annyira egyszerűnek találom, ha a t. előttem szólott képviselé ur az alkotmányos elveket nem említette volna s azon kényelmet, a mely a kormányra nézve beállt, ha előre meg nem határozott összegek szavaztatnak meg. Engedelmet kérek, a mi a kényelmet a kormányra nézve illeti, hogy előre meg nem határozott összegek meg ne szavaztassanak, azt itt per absolute sehol sem látom; mert ha megszavaztatnak a kölcsönnek kamatai, azok ma numerice meg nem határozhatók; de igen is numerice az utolsó krajczárig kiszámíthatók lesznek, midőn elkövetkezik a fizetési ráták alapján a kamatnak fizetése és így a zárszámadásoknál az utolsó krajczárig ellenőrizhetők; tehát itt egy meghatározatlan összeg megszavazásáról egy átalában szó sincs. De lássuk, hogy áll a dolog az alkotmányosság szempontjából. Hisz a pénzügyministernek módjában lett volna követni azt az utat, a mely eddig követtetett, hogy ellentétbe ne jöjjön az eddigi alkotmányos praxissal a t. képviselő ur szerint. És mi volt ez az ut ? Az volt, hogy a kölcsön megszavaztatván, a kamatokról többé szó nem volt; hanem azok a dolog természete szerint fizettettek és csak a zárszámadásnál igazoltattak; tehát fizettettek igazság szerint formai felhatalmazás nélkül. És volt oly kölcsön is, a melynek kamatai ily formán éveken keresztül számitattak el, ugy hogy a költségvetésben bent sem voltak. Már engedelmet kérek, ez csakugyan nagyon kényelmes ut lett volna a kormányra nézve; de választotta mégis azt, a melyet alkotmányosabbnak tart, hogy, ámbár természetszerű is, hogy a kölcsön kamatai, ha a kölcsön megszavaztatott fizetendők: mégis speciáliter meghatalmazást kért a kamatok költségeinek annak idején felvételére. (Helyeslés a középről.) Ne méltóztassék tehát ott, a hol ép az alkotmányos formák correctsége iránt tesz a kormány önkénytesen előlépést, ellenkező irányban megtámadni akarni és — Isten tudja — miféle feltevésekből, a szabad rendelkezésre álló összegekről beszélni.