Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
68. or»záffo« Illés Aeezember IS. 1S7&. , • 149 és azért a kölcsönnek ezen czélját igen szívesen elfogadom. Némi aggodalmat keltett bennem különben az, hogy a t, pénzügyminister ur exposéjában csakugyan csak a tartaléktőkéről és egy messze háttérben levő operatiórót szól, ós hogy ezen tartaléktőke legalább akkor az előre fölvett két millió kamathoz képest 40 milliónál többre nem volt tekinthető ; holott most 80 millióval állunk szemben, és egy harmadik czél is, a vasutak kielégítése is annak keretébe vonatik. Nekem ezen czél ellen sem lenne kifogásom ; mert azt szükségesnek látom, valamint nem lenne kifogásom a 80 millió ellen sem: ha ennyit kivan meg az ország szükséglete ; de az, hogy a pénzügyminister ur egy, vagy két hónap előtt igy, ós két hónap után meg máskép beszél: az némi aggodalomra jogosít fel. Az, hogy a kölcsön rente-formájában köttetett meg, szerintem előny, különösen akkor: ha a pénzügyminister ur valósítani fogja azt, a mit september 19-én exposéjában ígért, t. i. hogy leveszi legalább az amortisatió terhét a jelen generatió válláról. Ezen tekintetből a rente minden esetre előnyösebb, és ezt óhajtjuk mi is; de ha ez nem történnék meg a conversió utján, s a nagyobb kamatok és cursus következtében még az amortisatiót sem gazdálkodhatnék meg: akkor épen e kölcsön rente formáját nemcsak hogy nem előnyösnek, hanem károsnak tartom. Reményiem ugyan, hogy az nem fog megtörténni; erre nézve legalább biztosítékot nem látok. A hat százalékos kamat nem ijeszt meg ezen renténél; nem azért, mintha ez nem lenne előnyös a convertálásnál, hanem mert máskép nem is lehet a conversiót létesíteni, midőn 6°j a-tes és 5°j 0-es adósságok is vannak. Nagyon sajnálom azonban, és pedig különösen sajnálom, hogy a t. pénzügyminister ur Bujanovics képviselőtársam kérdésére ós pedig egyik lényeges kérdésére nem felelt: azaz, hogy feleletében azt mondta, hogy erről az ország érdekében nem szólhat. Tudniillik Bujanovits képviselőtársam azt kérdezte, hogy e consortium minő szerepet fog később játszani és mily kötelezettségeket vállal a kormány magára a consortiummal szemben, miután nemcsak 22 millióról van szó? Azt méltóztatott a t. pénzügyminister urnák mondani, hogy az ország érdekében most nem szólhat a jövő conversió módozatairól. Én megvallom, erre nézve óhajtottam volna felvilágosítást nyerni; mert a conversió lehet igen előnyös és szerintem az minden esetre oly nagy eszme és oly szükséges, a mit mi el sem kerülhetünk és a mely jól keresztül vive, okvetlenül Magyarország pénzügyeire a legáldásosabb gyümölcsöket hozhatja. Hogy épen ezen consortiummal teszi később a conversiót a t. pénzügyminister ur; az ellen nem lehet kifogásom, sőt inkább örülni lehet, ha azzal vitetik keresztül, különben is mással nem történhetnék meg, mert hiszen annak kezében van a 153 milliós kölcsön. Ismétlem, hogy arra nézve, hogyan ós mily kötelezettségek alatt fog a további conversió megtörténni : arra nézve világos és határozott választ nem volt szerencsénk nyerni; én tovább nem is kérdem, mert tudom, hogy a t. pénzügyminister ur azt részletesen elő nem adhatja, a mint mondta, hogy arról most nem szólhat bővebben. A t. pénzügyminister urnák néhány nap előtt, midőn egy egészen más tárgyról t. i. az általános jövedelmi pótadóról volt szó, jónak találta bizonyos reflexiókra, melyeket egy távol levő barátomnak feleletül adott, mások megjegyzéseire, de épen nem a tárgyra vonatkozólag a kölcsön ügyét is belevonni, és erre nézve bizonyos kifejezésekkel élni, a melyek iránt én nem fogom őt ugyanazon térre követni; mert hiszen az lehet vérmérséklet, lehet izlés dolga. — a t. pénzügyminister ur ugy is az utóbbi időben egy kissé ideges, — mondom, erre a térre én őt követni nem fogom ; de annyit bátor vagyok megjegyezni, hogyha feleleteiben másokra reflectál, — mert^ hiszen épen a t. kormánypárti szónok urak emiitették fel az adóügynél a kölcsönt, — tehát ha arra méltóztatik refleotálni: akkor kérem a t pénzügyminister urat, hogy méltóztassék azt ugy termi, hogy minket ne vádoljon oly r dolgokért, a melyeket mi sohasem mondtunk. Én különben elfogadom a kölcsön törvényt a részletes tárgyalás alapjául. Borlea Zsigmond: T. ház! Én részemről a jelen kölcsönt szintén drágának tartom; drágának tartom azért: mert átalában tudjuk, hogy solid birtokkal bíró magánosok is Belgiumban aranyban fizetendő 5 0 j 0 mellett, a mostani időkben is kölcsönnel kínáltainak. Ha tehát magánosok öt perczent mellett kapnak kölcsönt, sőt kináltatnak azzal: akkor ha szerintem a kormány 7°j 0-re. sőt 7-nél is többre, mert ez annál is több perczent kölcsönt vesz, az ily kölcsönt drágának tartom; mert jóllehet az mondatik, hogy ez 6°J 0 ; de ez nem 6*|„ hanem ennél több, közel 8°j 0 , mert nem 100 frt után kell fizetni a 6° |0-t, hanem 81 és ^ után, s lehet, hogy többen ezt is előnyösnek tart" ják, az országra is jó jelnek tartják, hogy inip' a pénzügyminister ur a kölcsönre nézve alkudozott; az arany agiója mindig lejebb szállott, a. mint pedig megköttetett a kölcsön: a? arany agiója emelkedett. Meglehet, mondom, hogy ezt előnyösnek tarthalják az országra nézve sokan; de én megvallom, hogy az ellenkezőt liiszem. Azonkívül tagadhatatlan, hogy m ország már igen sok nagy tartozásokkal van terhelve, a me-
