Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-52
234 *-• orszi ígos ülés deczeniber 12. 1875. tium előjoggal csak akkor fog birni a cönversio tovább folytatására és nagyobb mérvekben való keresztülvitelére: ha ugyan oly feltételeket ád, mint bárki más adni kész és képes; ennyit igen biztosítottam a szerződő consortium számára; de tovább nem mentem, feltétlen kötelezettséget iránta nem vállaltam, feltétlen előjogokat neki nem biztosítottam, s azt hiszem, hogy ekként csak helyesen és az ország, érdekeinek szem előtt tartása mellett jártam el. (Elénk helyeslés a középen.) Ezek szolgáljanak a Bujanovics t. képviselő társam által hozzám intézett kérdésekre felvilágosításul. Miután már szólok, mégis lehetetlen, hogy egy pár megjegyzéssel ne refíectáljak azokra, miket — miután concrét elleninditvány is lett beadva, — Simonyi Ernő képviselő ur javaslatának beadásánál a ház elé terjesztett Simonyi Ernő képviselő ur nem helyesli a kölcsönt azért: mert általában a kölcsönnek egyetlen egy czélját sem tartja olyannak, a mely miatt kölcsönt kötni szükséges vagy tanácsos volna Ez iránt én a t képviselő urrai igen sokat vitázni nem fogok; de mégis az általa mondottak ellenében egy pár észrevétellel neki válaszolnom kell. A t. képviselő ur nem tartja szükségesnek a tartalék készletet, mert azt mondja, hogy kezdjük meg az esztendőt júniusban: akkor aztán nem Jesz tartalékra szükségünk; mert akkor az év másik felében kezdetvén meg az esztendő, azon nehézségek el fognak oszlani, melyek ma előállanak, annak folytán, hogy az év első felében roszszul folynak be a jövedelmek és nagyobbak, mint a kiadások. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha üres kézzel kezdenők meg a gazdálkodást ma : akkor értené a maga részéről, hogy szükség van tartalékra. De hiszen nem ma kezdjük a gazdálkodást. A mi az elsőt illeti, higyje el a t. képviselő ur, akárhogy kívánja vagy óhajtja a naptárt megváltoztatni; (Derültséq!) azt a tényt, a melyet a t. képviselő ur következetesen ignorálni méltóztatik, hogy január 1-sejétől fogva. Julius végéig, — akár az legyen, a mi budgetóvünknek eleje, akár a vége, az mindegy — a mi bevételeink kisebbek, mint a kiadásaink: ezt a tényt nem fogja megváltoztatni. És itt van a bökkenő. Ezen pedig semmi idő számítási methodus megváltoztatása nem segit. (Élénk tettes a középen.) Miután ezt a tényt semmiféle kalendárium csinálással nem lehet eldisputálni; (Derültség) nem tudom magamtól eltávolítani azt a kellemetlen kényszerűséget, hogy az év ezen részében a kiadások nagyobbak és a bevételek kisebbek és hogy én nekem pénztári hiányaim vannak. A mi azt az észrevételét illeti, hogy ha ma üres kézzel kezdenénk a gazdálkodáshoz: értené, hogy tartalékalapot akarunk teremteni. Én nem tudom, mi kedve telik a t. képviselő urnák abban, állandóan elfeledkezni azokról, a miket én a pénzügyi bizottságban, a hol pedig a t. képviselő ur jelen van, sőt itt a házban is határozottan mondottam és előterjesztettem a tényállást olyan kérdésekről, a melyek iránt pedig az illető minister az, a ki a legcompetensebb felvilágosítást adhatja. Én megmondtam, hogy a január 1-én esedékes fizetéseket képes vagyok fedezni; de nemcsak január 1-je van, hanem utána következők február, márczius, április és május és még néhányhónap, a mikor az érintett rósz viszonyok szintén fönforognak. Nem ma keadjük meg az üres kézzel való gazdálkodást: az igaz; hanem folytatjuk (Helyeslés a középen.) az üres kézzel való gazdálkodást és az nekünk egészen mindegy, akár ma kezdem meg, akár nem ma kezdem meg, miután üzleti tőkém nekem nincs. (Élénk helyeslés n közé'pen.) Eddig nem volt érezhető más körülményeknél fogva ezen üzleti tőkének a hiánya; de ma érezhetővé vált ós igy azt beszerezni feltétlenül szükséges. (Helyeslés a középen.) A t. képviselő ur továbbá nem helyesli a maga részéről azt, hogy a vasutak beruházási kölcsöne is e kölcsönbe bevonassák. Szerinte ez tőrvény - ellenes. Engedelmet kérek: ez nem törvónyelllenes. A törvény csak azt mondotta ki, hogy a vasutaknak bizonyos tőkék rendelkezésre bocsáttatnak: de hogy mily módon: azt a törvény nem mondotta (ügy van] a középen.) No most mi propositióba hozunk egy módot, ígérünk egy külön törvényjavaslatot ez iránt és mikor azt állítjuk, hogy egy kölcsönben sokkal előnyösebben lehet ugy a vasutak, mind az államkincstár érdekében az operatiót végrehajtani : azt hiszem csak igazságot állítunk: mert a t. képviselő ur felfogásától eltérőleg tény az, hogy apró, eseprő, piczi, kis adósságokat, egy egész — másfél milliót egyes vasúti társulatok nem negotiálhatnának oly eiedménynyel, mint az állam maga és mint e kölcsön által tényleg el van érve. Egyébiránt e kérdésben lesz alkalma a t. képviselő urnák — a mint nem kétlem, hogy tenni is fogja — hosszasabban nyilatkozni akkor, a mikor a törvényjavaslat elő lesz terjesztve. A mi a továbbiakat illeti, a t. képviselő ur drágának mondja a kölcsönt, drágábbnak, mint a 153 milliós kölcsönt. Már Bujanovits Sándor képviselő urnák erre adott válasza felmentett engem az ez irányban való hosszabb okoskodástól. A ki félreismeri azt, hogy mi különbség van egy tiszta rente-kölcsön közt, melyért kap az állam átlag 81 frtot és egy függő tartozás közt, melyért az igaz kapott 83— 84 frtot; de ugy, hogy az egész tökét névszerinti értékben és igy visszafizetve a kamaton kívül a
