Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-52

128 •52 orszilgos ülés deczember 12. 1875. solute, de a jelen körülmények között aránylag előnyösnek tekintem: ha vesszük azt, hogy két év előtt a magyar állam az 1873 XXXIII. t. ez. alapján 76' 2 milliós kölesönt volt kénytelen felvenni oly feltételek mellett, hogy tettleg a 153 milliós kölcsön első felére az lS74-diki zárszámadások szerint 74.655 000 frtot vett be, és 1878 deczember 1-én a teljes névértékben, az aranyagiót úgy számítva mint jelenleg áll 85 millióval kénytelen ; visszafizetni. A most tervezett kölcsönt relatíve előnyösnek tartom, és a nélkül, hogy a kölcsön részleteibe s az előttem szólott képviselő úr állításainak czáfolatába bocsátkozni akarnék: csak azon szempontot kívánom kiemelni, hogy Magyarországnak hitele ezen utolsó két évben javult; mert most az ország ily feltélek mellett kölcsönt köthet, melyek habár rendes pénzügyi viszonyok között lévő államokra nézve nem előnyösek: de Magyarországra az adott viszonyok között előnyösnek tekinthetők. Hogy a kormánynak sikerült ily kölcsönt létrehozni, annak tulajdonitom. hogy az ország az utolsó két évben és nevezetesen az 1876 évi budgetben a megtakarításokat komoly foganatba vette, s attól sem riadt vissza a törvényhozás, hogy új adók által az ország áldozatkészségét igénybe vette, épen azért, hogy az ország hitelképessége^ növekedjék s az egyensúly helyreállittassék. És ezen okból én is hozzájárultam azon új adónak megszavazásához, mely néhány nap előtt e házban tárgyaltatott. S habár őszintén^ mondva vannak kételyeim : vajon az ország minden része képes ieend-e ezen új terhet elviselni : de mégis azon reményben, hogy az egyensúly az államháztartásban helyre fog állani, ezen adó felemelésére szavaztam. De t. ház, az ország a legközelebbi időben ismét a pénzpiaczhoz folyamodni fog, és a hitelt igénybe veendi, a 1873 és 1874 évi kölcsönök visszafizetésére és a pénzügyminister által tervezett s általam czéürányosnak ismert többi kölcsönök conversiójára. Szükséges leend, hogy rövid idő múlva újra az európai pénzpiaczhoz forduljunk, s hogy azt sikerrel tehessük: szükséges lesz, a megtakarításokat, melyekben a legvégső határig nézetem szerint még nem mentünk, tovább folytatni az administrativ minden ágaiban s leginkább az inproductio kiadásokban. S e tekintetben különös súlyt fektetek arra, hogy az ország kormánya s a törvényhozás figyelmét kiterjessze arra is, hogy a közös hadseregnél, melynek költségeit a delegatió állapítja meg, azon már a béke idejében majdnem elviselhetlen terhek könnyittessenek. S midőn ezt a kormánytól s a törvényhozásnak annak idejében leendő bizottságától a delegatiótól elvárom : azon meggyőződésnek adok kifejezést, hogy addig is, mig a jelen véderőtörvény fenáll, a hadsereg administratiójában nagyobb mérvű reductiók lehetségesek. Második sorban azonban bátor vagyok kapcsolatban ezen kölcsön kérdésével a t. kormány figyelmét oda is irányozni, hogyha most ezen kölcsön alapján a kormány, ha nem is minden pénzbeli gondtól, de legalább a legsürgősebb pénzügyi zavaroktól ment lesz: terjeszsze ki figyelmét arra is. hogy miután az osztrák nemzeti bank Magyarországban némileg privilegisált állást foglal el, melyet azonban én törvényen alapulónak el nem ismerhetek, hogy a t. kormány ezen időt, melyet a kölcsön által megnyert: felhasználja s e tekintetben is az ország érdekeit szem előtt tartva, minél előbb intézkedéseket tegyen s midőn ezen két reményemet és óhajtásomat a t. kormány ós a képviselőház figyelmébe ajánlanám, a magam részéről a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen) Orbán Balázs: T. képviselőház! Nyolez éves alkotmányos életünknek két főjellemvonása, mondhatnám, irányelve volt, melytől ha igazságosak akarunk lenni, a következetességet meg nem tagadhatjuk: ezek az adóemelés és kölcsönzés. (Tgoz!) „A szokás második természetté válik" mondja a magyar példabeszéd, Ugy látszik, államéletünknek is a hosszas gyakorlat által ez rósz természetévé vált s van rá szükség vagy nincs, adót emelni, kölcsönt kötni nekünk múlhatlanul kell. Pénzügyminister ur maga bevallotta e járadók-kölesön törvényjavaslatának beterjesztésekor, hogy az állampénztár azon szerencsés helyzetben van, hogy a januárra esedékes közösügyes s más kiadásokat fedezni képes. Ezen mindenesetre örvendetes kijelentés logikai következményéül senki se várta volna azon conclusiót, hogy tehát csináljunk 80 milió uj adósságot. (Igaz! a szélső hal felöl:) Pénzügyminister ur ezen őszinte bevallása a leghatalmasabb, a legmegdönthetlenebb érv e törvényjavaslata ellenében, itt okoskodása, megengedem, erős fellegvárának oly gyenge oldalát tartá fel, a melyen betörni és a várat hatalmába keríteni, a gyengébb strategusnak is sikerülhet. (Helyedéi a szélső bal felöl.) Én t. ház bevallom, hogy e téren nem vagyok szakértő ; a kérdés pénzügyi oldalát ki fogják az arra hivatottak fejteni, a -tüzetesebb megbirálást azokra bizom; de annyit én is átlátok s minden bármily egyszerű ember is átláthat, hogy 6 millió kamatot évenként ismét a nemzet vállaira rakni akarni és pedig minden szükségesség nélkül: nem tartozik a takarékossághoz, (Helyeslés a szélső bal felől,) s koránt sem vezet deficzitünk elenyesztetése s megzavart államháztartásunk egyensúlyának helyreállításához Elismerem azonban készségesen, hogy ezen 80 millió aranyforintra égető szüksége van hazánk-