Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-52

12G 52. országos ülés deezember 12. 1S76. ' senyzést, minden nyilvánosság kirekesztése mellett alkudozzék és azzal kössön szerződést: egyátalában nem helyeselhetem. Én azt állítom, hogy ezen kölcsön felette drága. Ennek indokolására egyedül azt hozom fel, hogy a 153 milliós kölcsön nálunk felette drágának tekintetett. No ez még drágább annál. Úgy látom, Bujanovics képviselőtársam rázza a fejét és azt mondja, hogy nem drága. Egyszerűen azt mondom, hogy a 153 milliós kölcsön 84 forinton bocsáttatott ki : ez pedig kibocsáttatik az első részében 80 és Ven, a második részében 81 és ,;

s-en, vagyis átlag 81 írt. Ez tehát minden esetre drágább, mint volt amaz. De drága azon szempontból is, hogy miután Magyarország, fájdalom, nem először köt kölesönt; hanem először köt járadékkölesönt : ez annál veszedelmesebb, mert nem jó praecedensnek tartom azt Magyarország hitelére, hogy itt egy oly kamatláb állapittassék meg, milyen az eddigi európai kölcsönöknél még nem létezett. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Európában eddig 6 pereentnyi rente-kölcsön létezett. Tehát az, hogy Magyarország a kamatlábat e tekintetben felemelje: Magyarország hitelére és az általa jövőre kötendő akár conversió végett akár más tekintetbői kötendő kölcsönökre nézve egyátalában nem előnyös praecedens; miután mondom egyszerűen a kamatláb drágább, mint bármely más rente-kölcsöné Európában. Mondhatom, hogy fölötte drága. De t. képviselőház, mire szándékozik a minister ur ezen kölcsönt fordítani ? Három czélt tűz ki a pénzügyminister ur ezen kölcsön hovaforditására nézve. Az első az, hogy egy tartalék-tőkét képezzen magának azért: mert az állambevételek az év első 7 hónapjában sokkal kevesebbek, nem jönnek be oly arányban, mint a milyenek a kiadások. Erre nézve t. képviselőház, én megvallom, hogy én elejétől fogva nem értettem ezen tartaléktőkének szükségét. Ha még gazdálkodásunk első évében volnánk: akkor felfognám azt, hogy mert üres kézzel fogtunk a pénzügyi kezeléshez, és hogy január elsején fogtunk szerencsétlenül a pénzügyi kezeléshez, a mikor kevesebbet veszünk be : akkor kéli, hogy gondoskodjunk a hiány fedezéséről; de miután gazdálkodásunknak nem első évében vagyunk és miután az ezen 7 hónapra szükséges kiadások az előbbi évnek utolsó hónapjairól fenmaradt bevételekkel már fedezve vannak és miután — hála a 153 milliós kölesönből fenmaradt pénznek — az 1875. évi kiadások hiányai már fedezve vannak, s az ahhoz szükséges pénz meg van, meg van pedig az év elejétől fogva: akkor t. ház azt hiszem, hogy a mennyivel több kiadatott az első hét hónapban, annyival kevesebb kiadás lesz az évnek hátralevő öt hónapjában és így a pénzne vissza kellé jönni, ós a pénzügyministernek oly állapotba kellene jutni, hogy nem tudna a sok pénzzel mit csinálni, ha nem lenne előtte azon kilátás, hogy a jövő esztendő első hét hónapjában többet kellend kiadni, mint a mennyit be fog venni. Hisz kérem nem nálunk történik ez először, ha azt mondanók, hogy a financziális óv ne kezdődjék januariusban, hanem más időben, a mint ez más államokban is van. Ha nálunk rósz az évnek első 7 hónapja: kezdjük a financziális évet júniusban és akkor a pénzügyi minister ur azon állapotban lesz, hogy az első 5 hónapban sokkal többet fog bevenni, mint szüksége van, következőleg az utolsó 7 hónap szüksége fedezve lesz. Ez nézetem szerint egy fietio. Áll az, hogy az államnak az első 7 hónapban nincsen annyi bevétele, mint a mennyi a kiadás. De miután a háztartás több év óta rendiben megy: kell, hogy azon többlet, mely az utolsó hónapokról fenmarad, fedezze a jövő évi kiadásokat A második czél, a mire a kölcsön fordíttatni szándékoltatik: a vasutaknak adandó subventió. Először, ha jól megolvassuk azon törvényt, mely ezen subventiót adja: akkor azt látjuk, hogy már ezen eljárás maga is törvényellenes, (Halljuk \) mert azon törvényben a vasutak felhatalmaztatnak kölcsönöket köthetni oly módon, hogy az állam jót áll 700.000 frt erejéig. A vasutak a kölcsönkötésre és nem a pénzügyminister hatalmaztatik fel arra, hogy a vasutak számára kölcsönt kössön ; de ha azt mondják: a mint mondják is az indokolásban, hogy az állam olcsóbban köthet kölcsönt, mint a vasutak köthetnek: én ezt kétségbe vonom, mert én annak semmi alapját nem látom. Az állam ezen kölcsön fejében oda adja a maga hitelét. Igen: de ezen hitelét az állam máris 700,000 frt kamat erejéig odakölcsönözte a biztosított kamatok számára, tehát a vasutak is az állam ugyanazon hitelével birván, kötnék meg ezt a kölcsönt. A biztosíték tehát e tekintetben a vasutak részéről egy cseppet sem volna kisebb, mint a mennyi az állam részéről: de azon kivül a vasuttársulatok még magát a vasutat, minden mozgó vagyonával, ingóságaival szintén biztositékid adhatják, tehát a vasutak biztosítéka tulajdonképen jobb mint az államé: mert azok az állam hitelén tul még a vasutak a maguk tulajdonával biztosítják a kölcsönt. E szerint én nem látom át, hogy mikép állhatna elő azon körülmény, hogy a vasutak különkülön vevón fel ezen tőkéket, nem volnának képesek azokat olcsóbban beszerezni, mint a hogy a pénzügyminister szerezte meg. Nem látom tehát szükségét annak, hogy a vasutak subveutiójáról az állam gondoskodjék kölcsön utján, annál is inkább; mert azt még nem mondta sem a pénzügy-