Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

35. országos ülés november 24.18Í&. 75 pénzügyministerig apellál, mielőtt fizetne: teljes lehetetlenség a személyzetnek legmegfeszitettebb tevékenysége mellett is kevesebb emberrel kijönni, mint a mennyi ezen költségvetésben fel van véve. Méltóztassék egyszer odajönni abba a pénzügyministeriumba, tessék ott megnézni azon hivatalokat, és ha a t. képviselő urnák oda künn egy volt tisztviselő azt mondta, hogy még többet lehet reducálni — nem tudom ki volt az, — de azt vagyok bátor róla állítani, hogy az administratióról nincs fogalma, és azt az állást, a melyet azelőtt betöltött, igen roszul töltötte be, ha azt hiszi, hogy ezen tárczánál többet lehet törölni, mint a mennyit a t. képviselő ur javaslatba hozott. (Élénk helyeslés a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, 16 osztályt kell felállítani, lássa a pénzügyminister — neki legjobban kell tudnia, — hogyan kell azokat beosztani. Már ez ép olyan, mint hogy ha a t. képviselő ur a gazdatisztjének azt mondaná: te neked azon majorban, a hol eddig kellett hat jármos ökör és három pár ló, ezentúl adok csak három jármas ökröt és két pár lovat; a te dolgod aztán, hogyan jösz ki ezzel. Ez nem megy. Én kötelességemben állónak tartom a t. házban kijelenteni, hogy 1876-ban kisebb személyzettel nem tudok kijönni: mert különben nem felelek az administratióról, nem felelek a budgetről; s hogyha az történnék, a mit a t. képviselő ur lehetségesnek hisz, ennek a tárczának többi rovatainál, ha ezen megtakarítások valóban megtörténnek: azt ugyan meg lehet tenni ugy, hogy egyszerűen eltöröltetik és elvágatik az admÍDistratiónak ezen vagy azon része, de hogyan fog az azután kinézni, arról nekem absolute nincs fogalmam. Arról nem is akarok szólani, hogy milyen lenne a fedezet, s micsoda véghetetlen panaszok lennének a felek részéről. Méltóztassék elhinni, mielőtt ezen költségvetést felvettem: minden garast megnéztem abban személyesen; de csak ugy odavetve, hozzávetőleg, ugy gondolom-ra azt mondani, hogy 24 tanácsos helyett legyen 16: az nem indokolás. Azt méltóztatott volna bebizonyítani, hogy 16 tanácsos ép annyit tud elvégezni, mint 24 tanácsos, hogyha ez vagy az a reform életbe léptettetik. Felveszem a vitát e téren is és be fogom bizonyítani, hogy ezen képzelt reformoknak nem lehet eredménye. De egyszerűen csak állítani és nem bizonyítani, absolute tarthatatlan álláspont, ÍElénk helyeslés a középen) Helfy Ignácz: Én feszült figyelemmel hallgattam végig, mivel indokolja a t. pénzügyminister ur azt, hogy kevesebb személylyel lehetetlen administrálni; de én megvallom, hogy a feszült figyelem daczára csak annyit vettem észre, hogy hosszabban előadva — nem fogom mondani hosszú lében feleresztve, mert nem hiszem, hogy itt konyhában vagyunk — a t. pénzügyminister ur elősorolta nekünk egyrészről azt, a mit a budgetből ugy is tudunk, hogy mily teendőkkel foglalkozik a pénzügyministerium; másrészről előhozta azt, a mit ő előtte minden minister felhozott, hogy ily országban és ily helyzetben, mint a miénk: lehetetlenség kevesebbel kormányozni; pedig t. ház, mint már egyszer felemiitettem, ép önök, a jelenlegi kormányférfiak bizonyítják, hogy lehet. A t. pénzügyminister ur elősorolja különösen a személyi kérdéseket s hogy mennyi elintézni való van. Egyik oka annak, hogy ennyi a teendő ép az óriásilag nagy hivatalnokság, mert ha a hivatalnokok egy része nem intézné el oly roszul, a mit elintéz, nem kellene azután a másik rész, mely elintézze azt, a mit a többiek roszul tettek. Egyébiránt látom, hogy ma igen nehéz a pénzügyminister úrral polemizálni; egy kissé izgatott — nem tudom elképzelni minek folytán, — ép azért a polémia terét elhagyom, hanem bátor vagyok egy megjegyzést tenni itt e rovatnál, mely egyátalában a központi hivatalnokokra vonatkozik azért, hogy ne kelljen ismétlésekbe esnem. Azt hiszem t. ház, hogy egyik oka annak, hogy nálunk oly sok hivatalnok kell: az, hogy a mi hivatalnokaink, — dicséret a kivételeknek, — azon kívül, hogy sokan vannak köztük, kik nagyon roszul dolgoznak, — a mi nem az ő hibájuk, hanem azoké, a kik őket képesség telenségük daczára felfogadták — mondom, a főhiba az, hogy a mi hivatalnokaink átalában igen keveset dolgoznak. Én meglehetősen ismerem Európa többi országait s nem tudok rá példát, hogy a hivatalnokok oly kevés időt töltenének a hivatalokban mint Magyarországban és nem ismerek országot, a hol oly gyakran ne találná az ember az illető hivatalnokot hivatalában, mint Magyarországban. Én példaként csak azt vagyok bátor fölemlíteni, hogy több ízben történt meg rajtam, hogy mint tanú meg voltam idézve egyikmásik járásbíróságnál. A múlt héten is 8 órára idéztettem meg. Én, mint becsületes honpolgár, kötelességemnek tartom mindenek előtt a bírónak engedelmeskedni és pontban 8 órakor ott voltam, sőt némi köszönettel vettem a korai időre való idézést, azt hívén, hogy ez azért történt, mert 10 órakor ülésbe kell jönnöm.. Vártam r

|

4 10-ig, jött egy egész rakás tanú és más ember, csak ép a bíró nem jött. Nem először történt ez velem és a mi rajtam történt : mindenesetre tapasztalják azt mások is. Bátran állithatom tehát, hogy nem teljesitik kötelességüket, a mi egyrészről árt az államkincstárnak; mert ez oknál fogva kell sok hivatalnokot alkalmazni ; de másrészről ennek erkölcsi hatása is rósz. 10*