Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

35. országos ülés november 24. 187&. 73 egy osztály-főnöket, egy titkárt, két fogalmazót, két írodatisztet és két szolgát. De kénytelen vagyok megjegyezni, hogy csak azért: mert az eddigi gyakorlattal vagyunk szemközt, hagytuk meg azokat a titkárokat is; mert azok az organismusban tökéletesen fölöslegesek. Az ügydarabot megkapja az osztály-főnök, vagy a ministeri, vagy az osztálytanácsos, az utasítással kiadja a fogalmazónak, a ki azt fogalmazza, a ministeri tanácsos revideálja és a titkár nézi az órát, hogy mikor mehet már haza. Erre tehát itt egyátalában semmi szükség nincs. Szükség lehet két irodatisztre, a ki azt, a mit a fogalmazó fogalmaz, leirja. Tehát ezen személyzet tökéletesen elegendő. Már most, hogy 16 osztályt vettünk fel, ez onnan is van: mert a meglevő organismusba nem tudtuk másképen beosztani ugy, hogy minden osztályban egyenlő számú tisztviselők legyenek. Például a pénzügy ministeri költségvetésben van 6 ministeri tanácsos, 18 osztálytanácsos, egy főerdő-tanácsos, egy dohánygyári főfelügyelő, egy erdő-rendező, összesen 27. Na már kettőt nem lehet egy osztályba tenni: tettünk tehát egyet, tehát 27-bÖl 11 marad törlendő. De menjünk tovább. Van 24 titkár. Hogy ha minden osztályba többet mint egy titkárt akartunk volna tenni, nem jutott volna csak 12 osztályba. Mi a 16 osztályban feltartottunk 18 titkárt és maradt 8 törlendő a 24 titkárból. Azonkívül meghagytunk még egy építészeti és egy gépészeti mérnököt, egy műszaki számvizsgálót. A fogalmazók közöl meghagytuk mind a 27-et, hozzáadtuk még a 3 főerdészt és a kik fogalmazói rangban vannak és az erdészeti osztályban vannak. A gyakornokokat töröltük, töröltük átalában az alsóbb hivatalnokokat itt is, és ugy töröltük a fogalmazó segédeket. A horvát-osztályt egészen érintetlenül hagytuk. Hogy ha a pénzügyminíster ur itt hibába esett, mert itt nyomda-hiba van: nem lehet rósz néven venni tőle. Mi nem kívántuk törölni ezen osztályt, hanem meghagytuk egészen. A segéd-hivatalokat illetőleg meghagytunk két igazgatót a segéd-hivatalokban. Ha még olyan nagy is a segéd-hivatal, két igazgató mindenesetre elég; jelenleg van e ministeriumban 4. Meghagytunk egy aligazgatót. A 33 irodatisztből nem töröltünk csak egyet azért, hogy a 16 ministeri osztályban mindenütt legyen kettő. Meghagytuk a gazdászati hivatalban az igazgatót, ellenőrt, számtisztet; meghagytuk a három hivataltisztet. A kincstári levéltárban meghagytuk az igazgatót és töröltünk a hat levéltári tisztből hármat. Azt hiszem egy mini&terium levéltárában akkor, mikor az országos levéltárban talán 15—16 személy van: ennyi személyzet tökéletesen elegendő. Az ily dolgokat ugy motiválni, hogy Péter és Pál ott szükséges, természetesen képes nem vagyok. Hanem biztosithatom a minister urat, hogy ezen pillanatban is, a mikor KÉPV. EL NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. kimentem e házból egy volt ministeri hivatalnok azt mondta : igazad volt, mert még most is lehetne törölni biz ott; én ministeri hivatalnok voltam s azt mondom, hogy még lehet, Nem vonom kétségbe, hogy a humanitás kérdése némi tekintetet érdemel; de akkor, mikor az ország ily helyzetben van: ez figyelembe nem vehető; noha megengedem azt, a mit Somssich Pál t. képviselő ur mondott, hogy azok bona-fide léptek államhivatalba. Én tehát t. ház! ezen törléseket tökéletesen indokolva találom. Ezenkivül a számvevőségnél töröltetni kívánnék 7 számtanácsost, mert találtunk 23-at, és miután mi azt hisszük, hogyha minden osztályra egy számvevő osztályt is adunk egy számtanácsossal az élén és 10 számtiszttel minden osztályban, elegendőképen el lesz látva a ministerium. Már most lehetnek egyes osztályok, ahol a 10 számtiszt nem lesz elég és lehetnek mások, a hol sok lesz. Ilyen virement-t, hogy egyik osztályból a felesleges tiszteket áthelyezze a minister a másikba, a hol több szükség van rájuk: szívesen elfogadunk. Ezen számítás szerint mi meghagytunk a ministeriumban 16 számtanácsost, és 160 számtisztet, s töröltetni kivánunk 7 számtanácsost és 30 számtisztet. Tehát én azt hiszem, hogy nemcsak tul nem mentünk a lehetőségen, hanem azon még innen is maradtunk. Ha megvan egyrészt azon komoly akarat és azon elhatározás, hogy nem törődünk egyesek bajaival; hanem az állam érdekeit tekintjük első sorban, és azokat a kikre az országnak szüksége nincs, elbocsátjuk: akkor azt állitom, hogy még többet lehet reducálni annál inkább, mert mindezen tételeknél igen nagy, igen aránytalan nagy mennyiségben vannak előirányozva összegek napidijakra, és más ilyen jutalmazások s segélyezésekre. Ezeket mi majdnem kivétel nélkül mindenütt meghagytuk, nem azért, mint ha meg volnánk győződve hogy ezekre szükség van; mert -némely helyeken több mint 30000 frt napidíj van előirányozva; hanem azért, miután most nagyobb törléseket hozunk indítványba, hogy ezekkel a minister bizonyos esetekben kisegíthesse a hivatalt s a hivatalnokokat. Többet a központi igazgatásra nézve nem szólok és kérem a t. házat méltóztassék elfogadni a különvéleményben ajánlott törléseket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház/ Végre szerencsésen eljutva tárczám költségvetésének első cziméhez, megvallom kíváncsisággal néztem az elé, a mit Simonyi Ernő képviselő ur megígért átalános felszóllalása alkalmával, hogy t. i. majd a részleteknél fogja a különvéleményt indokolni. Ha a t. képviselő ur azt, a mit az imént előadott, és a mit én feszült figyelemmel hallgat10