Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

# 35. országos ülés Bovember 24. 1875. 65 nem állok, ő a maga részéről azt el nem fogadja, nem fogadja el azt, a mit én mondtam, hogy a t. uraknak különvéleményük, positiv eszmájök nincs letéve, O nem engedi általam magára azt mondatni, hogy ő eszmeszegény. Hát erre a magam részéről csak azt válaszolhatom, hogy én bizony azt nem mondtam, hogy a t. képviselő urnák egyetlen egy eszméje sincs. Én csak azt mondtam, hogy azon t. uraknak az én tárczám költségvetésének tárgyalásánál a pénzügyi bizottságban egyetlen egy positiv indítványuk, egyetlen egy concret javaslatuk sem volt. Egyetlen egy eszmét hoztak csak fel s ez Helfy képviselő uré, azt, hogy a postahivatalok az adóhivatalokkal egyesittessenek. (Derültség.) Ezt constatáltam is múltkori beszédemben. Hogy ez — eszme, az igaz, hanem hogy mily eszme, azt ítélje meg a t. ház. (Derültség.) A t képviselő ur azt mondja, tiltakozik az ellen, hogy én azt állítom, hogy ők nem végeztek komoly munkát g kijelenti, hogy nem fogadja el tőlem e nyilatkozatot. A t. képviselő ur beszédének további folyamában ugyan ezen vádat hangoztatta ellenem s háromszor-négyszer ismétli, hogy én nem veszem komolyan a dolgot, hogy nem komolyak állításaim. Na hát én azt sem mondtam és ann)!ra sem mentem, hogy azt mondtam volna, hogy a t. képviselő urnák komoly állítása nincs; én csak azt jelentettem ki a magam részéről, és ezt határozottan ismétlem most is, hogy azon különvélemény a pénzügyi tárczánál tett 1.300,000 frtnyi megtakarításával nem komoly munka. S leszek szerencsés, ha a t. képviselő urnák nem volt elég erre nézve előadott indokolásom, bővebben is indokolni ebbeli állításomat. (Halljuk.) Igen röviden csak pár tételt fogok felolvasni a különvéleményből. A t. képviselő urak azt mondják, hogy csak annyi tájékozottság mellett is, mennyivel bírnak: a költségvetés ezen kiadásainál ennyi millió frtnyi megtakarítást tudnak kimutatni, és e megtakarítást javaslatba hozzák és a maguk részéről motiválják. De hogyan? Azt mondják, — én csak egy pár frappáns helyet leszek bátor felolvasni — a pénzűgyministeriumot 16 osztályra vélik fölosztandónak minden osztály élén legyen ennyi tanácsos, enynyi titkár. Azt mondják a központi állampénztárnál „volna" — így van szó szerint — volna két osztály, egy igazgató négy osztály-vezetővel, egy ellenőr, két pénzkelő, tiz pénztári tiszt, két gyakornok, egy pénztári- és egy hivatalszolga: tehát törlendő lenne ennyi. A pénzügyi igazgatóságokat illetőleg, az ország a fővároson kivül 12 kerületre osztandó, punctum. A számvevő osztálynál minden kerületre legyen egy számtanácsos, 15 számtiszt, két gyakornok és három szolga. A fiumei pénzügyi igazgatóságnál törlendő ennyi, a zágrábi hadfőparancsnokságnál kÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 II. KÖTET. törlendő ennyi, a pénzügyministeriumnál. az állampénztárnál Zágrábban tökéletesen elégséges 1 fizetőmester s ezzel punctum. Az adóhivatalok Magyarországon még 25-tel kevesbithetők, HorvátSzlavonországban 15-re szállitandók le, a határőrvidéken pedig 12-re. A pénzügyőrséget illetőleg az ország a fővárost beleértve 13 kerületre osztandó föl. „Legyen, ne legyen, töröltessék, megtartandó, nem tartandó meg." Ezek az indokolások. Engedelmet kérek: nincs-e nekem jogom azt mondani, azon t. képviselő uraknak, kik tőlem egy szóval sem kérdezték, hogy elbírok- e bocsátani 800 fináncz-őrt? felbirok-e oszlatni 35 adóhivatalt, megbirok-e takavitani tisztviselőket ezen vagy azon hivatalnál ? azon uraknak kik nálam egy szóval sem kérdezősködtek mindezek iránt, kik az indokolásból láthatták, hogy minden kiadási tételnél kimutattam: ennyit takarítok meg és indokoltam, hogy miért nem tudok többet megtakarítani, miért nem tudok a reductiókban tovább menni, azon uraknak kik ily nagyon kurtán, ily röviden, mint a hogy fölolvastam, kik, mondhatni, cinikus szavakkal akarják bizonyítani, hogy tárczámnál 1 millió 300 ezer forint megtakarítható: nincs-e jogom azt mondani azon uraknak, hogy kénytelenek ezen eljárásuk illő jellemzését másoktól meghallgatni? s én jellemeztem ugy, hogy a mit az urak tettek: az nem komoly munka, ez nem reductio, az széthányás, az szétszedés, az szétszabdalás a nélkül, hogy megkérdezték volna, hogy mi marad aztán ott, a mi az administratio igényeinek eleget tenni lesz képes? Hát ez nem általánosan érzett szükség, ez nem oly szükség, mely minden embernek, főleg — a pénzügyi tárczáról lévén itt sző, — zsebét is illeti, minden embernek magán ügyét illeti, hogy azon hivatalok oly számmal legyenek, hogy el tudják a felek panaszait intézni; hanem ezt azon urak nem akarják. De mi azért, mert önök azt hiszik s azt mondják minden motivatió nélkül, hogy ennyit meg ennyit ki lehet a tisztviselők közül hányni a hivatalokból, ennyire meg ennyire le lehet szállítani a hivatalnokok számát: nem fogjuk feladni az administratio fontos érdekeit, a mely érdekek megóvásáról önök a pénzügyi bizottságban egy szóval sem tudakozódtak. Azért mondottam én azon uraknak azt, a mit mondottam. A mit a t. képviselő ur arra nézve felhoz, hogy motiválta-e tavaly a pénzügyi bizottság a maga törléseit mással, mint a mivel a t. képviselő urak indokolták, most: azt felelem, hogy igenis motiválta. Én fel tudnám olvasni azon jelentés egyes részeit, de nem akarom a t. ház figyelmét hoszszasan fárasztani, a, melyek ez állitásomat bizonyítják; ama bizottság jelentésének jellemzésül néhány tételre rá fogok mutatni. A hol tavaly 9