Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

35. országos ülés november 24. 1875. 55 az azután következő országgyűlésen lépnek ha­tályba* Egyébiránt, ha méltóztatnak elhatározni, hogy e jelentés a jogügyi bizottságnak adassék ki a választási törvényben netán szükséges mó­dosítások tekintetéből: ez nem ellenkezik a ház­szabályokkal. Csak arra kérem Madarász József képviselő urat, méltóztassék indítványát írásban beadni. Zsedényi Ede: Azt a fölvilágosítást kérem, miért adassék ki e jelentés a jogügyi bizottsági­hoz és miért nem inkább a közigazgatási bi­zottsághoz ? Madarász József: Én nekem mindegy s szívesen beleteszem indítványomba a közigazgatási bizottságot. Én a jogügyi bizottságot azért ne­veztem meg; mert ha netán csakugyan lenne változtatni való azon törvényen: akkor a tárgyat ngyís a jogügyi bizottsághoz kell utasítani. Egyébiránt én szívesen elfogadom, hogy a köz­igazgatási bizottságnak adassék ki. fölfogadjuk!) Elnök: A beadott jelentés folytán Zsig­mondy Vilmos képviselő véglegesen igazolt kép­viselőnek jelentetik ki. Maga a jelentés pedig, ha a t. ház beleegyezni méltóztatik: kiadatik a köz­igazgatási bizottságnak a választási törvényben netán szükséges* módosítások tekintetében. (Ata­lános helyeslés.) Jelentem a t. háznak, hogy az indítványok és interpellatiók könyvében ez alkalommal ujabb bejegyzés nem található. Következik a napirend: a pénzügyininiste­rium költségvetésének tárgyalása. Simonyi Ernő: T. képviselőház! A jelen kormány azon programmal lépett a kormányra, hogy az ország pénzügyeit rendezni akarja. Miután az ország pénzügyeinek rendezése a pénzügymi­nister költségvetésében van letéve, meg fogja en­gedni nekem a t. képviselőház, hogy ezen költség­vetéshez általánosságban is egy kissé tüzeteseb­ben hozzászóljak. % A pénzügyminister ur igen jeles, szép ékes­szólással, neki sajátságos szóbőséggel és a meg­győződés meleg hangján elmondott két beszédben fejtette ki pénzügyi politikáját. Én távolról sem vállalkozom arra, hogy ezen két beszédre most tüzetesen feleljek. Igen fontosoknak tartom azon nyilatkozatokat, melyeket a pénzügyminister ur ezen beszédeiben, még pedig — mondhatom — nagy mennyiségben elmondott; de lehetetlennek tartom, hogy azokra egy beszéd keretében, ha még olyan hosszú volna is, válaszolni lehessen. Meg­lehet, hogy jónak, szükségesnek, sőt talán köte­lességemnek fogom tartani más utat keresni arra, hogy ezen beszéd tartalmát tüzetes bírálat alá vegyem De most csak némelyeket akarok megje­gyezni azokra vonatkozólag, miket a pénzügy­minister ur mondott. T. ház! én már a múltkor, midőn az általá­nos tárgyalás alkalmával felszólaltam, elmondtam, hogy igen komolynak tartom a pillanatot, igen nagy horderővel bírónak tartom a szavazatot, me­lyet a képviselőház ad. Ilyennek tekintette azt a pénzügyminister ur is éa arra kérte a házat, hogy méltóztassanak azzal az öntudattal szavazni és határozni, hogy Magyarország pénzügyi rendezé­sének lehetősége és jövője felett döntenek szavaza­tuk által. És ez igy van uraim! azon politika lesz döntő befolyású Magyarország sorsára. A pénz­ügyminister ur kétségkívül igen jeles beszédeiben oly módon adta elő politikáját, hogy az igen al­kalmas volt ugy az észhez, mint a szívhez szólni. 0 a meggyőződés meleg hangján szólt és ez mindig képes magával ragadni azt, a kinek szi­vén fekszik az ország sorsa. De ha a t. ház a pénzügyminister ur szónoklatának bűvészi ha­talma alatt van: ne méltóztassék soha elfelejteni azt, hogy ugyanazon szónok beszélt a képviselő­házhoz, a ki ugyanazon ékesszólással, a meg­győződésnek ugyanazon meleg hangján éveken át ajánlotta az előadói szószékről as,on pénzügyi politikát, a mely az országot a mostani pénz­ügyi zavarba ejtette. (Helyeslés a szélső balol­dalon.) Midőn a minister ur egy uj ösvény köve­tésére int: sohase felejtsék el, hogy ez azon fér­fiú, a kinek szava után jutottunk azon hínárba, a melyből nehéz a kibontakozás. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Nem kell tehát elragadtatni hagyni magát a szónoki külhatás által; hanem hig­gadtan, komolyan kell mérlegelni az érveket és azoknak érdeme szerint határozni. Mi, t. ház, oly állapotban vagyunk, a mely­ben nem pártszempontból kell kiindulni; hanem a melyben minden képviselő lelkiismeretével szá­molni köteles: mert szavazata talán nemzedékekre kiható fontossággal fog bírni az országra nézve. Azért arra fogom kérni a t. házat, méltóztassék ez alkalommal félretenni a pártérdeket és párt­szempontokat és magasabb, a haza érdekeinek szempontjából hidegen, a hideg ész számításával mérlegelni súlyát azon érveknek, a melyek egyik vagy másik részről felhozatnak. T. ház! Mondám, hogy nem szándékozom a pénzügyminister ur beszédét most tüzetesen czáfolní; lehetetlen azonban némelyeket belőle fel nem említenem. Ilyen mindenekelőtt az, hogy az én néze­tem és felfogásom szerint a minister ur nem őszintén adja elő az ország állapotát; sőt tovább megyek: én vádolom a ministert azzal, hogy számítva a képviselőház tudatlanságára, azzal speculál. (Ellenmondás és mozgás a középen.) Fogok igyekezni minden állítást, melyet mondok, igazolni. A pénzügyminister ur igen nagy tőkét csi­nál azon megtakarításokból, melyeket a kormány ezen budgetben eszközölt, és azt mondja, mi megtakarítottunk 8 milliót, elmentünk a lehető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom