Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

31. országos ülés noTeniber 23. 1875. 43 teendőin kívül más közigazgatás teendői is vannak még az országban. De különben — méltóztassék megengedni, — ministeri tanácsost oly ideiglenes feltétel mellett, hogy mig a ministerelnök vezeti a belügyi tárczát, addig igen is maradhat, azontúl nem : engedelmet kérek, olyat a kiben legalább megnyugodni lehetne, találni nem lehet- mert csak is politikai hivatalnokot, ministert lehet egy két hétre fogadni, néha egy napra is, és ezenkívül kályhafütőt vagy hivatalszolgát lehet ily föltétel mellett alkalmazni; de hivatalnokot nem. (Tetszés és helyeslés a középen.) Ordódy Pál: Van szerencsém Madarász József t. képviselő urnák röviden válaszolni, a ki egyenesen azon bizalmat hangsúlyozta, a mely a belügyminister ur részéről egy mínisteri tanácsos kinevezésének okául adatott volna, Én nem tudom, lehet kérem, de én nem hallottam sem a pénzügyi bizottságban, sem itt, hogy a belügyminister ur hangsúlyozta volna, hogy ez az állás az illető személye iránti bizalom végett szükséges. Nem a bizalom végett szükséges ez; hanem az ügyforgalom miatt. Miután a belügyminister ur másutt el van foglalva: szükségesnek tartotta a pénzügyi bizottság is egy ministeri tanácsosi állásnak rendszeresítését. A mi a megtakarítást illeti; azt hiszem, hogy maga sem fogja tagadni a t. képviselő ur, hogy a mínisteri fizetés elestével itt valóságos megtakarítás van. A pénzügyi bizottság csak 187G-ra terjesztette elő a költségvetést, erre nézve pedig a, megtakarítás meg van: s ennélfogva a pénzügyi bizottságot e tekintetben gáncs nem illeti. (Helyeslés a középen.) Szontagh Pál (somogyi) előadó: T. képviselőház ! Bajos lenne in thesi tagadni azt, a mit t. képviselőtársam Madarász József ur mondani méltóztatott, hogy ha takarékossági szempontból bíráljuk meg ezen tételt a jövőre nézve: akkor az által, hogy most 5.600 frt megkíméltetik, a szóban levő állás rendszeresítése folytán jövőre esetleg a budget terhére esnék egy ministeri tanácsos, a kinek fizetése különben nem terhelné a költségvetést. Azonban hogyan áll a dolog és hogy állott a pénzügyi bizottság előtt? A pénzügyi bizottságnak tudomására jutott, hogy a jelenlegi belügyminister ur ministerelnökké lett, és ezáltal 14.000 trt belügyministeri illetménye megszűnt a budget terhére esni. Miután azonban egyszersmind igen sok kötelességnek és igen sok teendőnek halmaza hárult a vállára: szükséges volt egy az államtitkári teendők ellátásával is megbízható ministeritanácsost alkalmazni a belügyin inisteriumban. Ez a tényállás. Ezt a pénzügyi bizottság nem mellőzhette — ujabb kifejezés szerint — contemplatiójában. A mit pedig előttem szólott t. képviselőtársam arra nézve méltózattott mondani, hogy nem mindig lesz ugy, hogy a ministerelnök belügyminister is lesz : az bizonyos; de akkor azt hiszem, azon pártnak vágj?- azon erőnek, mely a ministert székéből elmozdítja, vagy ha az utána következő sem elégítené ki a t. szónokot: azon reformok, melyek a tervben vannak s melyek a ministerelnök ur" nyilatkozata szerint lehetségessé fogják tenni, még a jelenleginél is kisebb apparátussal kormányozni s vinni a belügyministeri teendőket: azon többségnek módot fognak adni arra, hogy a mostani személyzetet epurálja, csökkentse és a belügy ministeri budgetet azon alkudozási rendszer szerint alakitsa, mely most a t. képviselő urak részéről javaslatba hozatik. A pénzügyi bizottságot nem vezethette más szempont, mint azon komoly megfontolás, hogy ha a kormányon levő minister azt mondja, hogy kisebb apparátussal kormányozni nem tudok: akkor a pénzügyi bizottságnak feladata nem lehetett fillérek vagy forintok felett alkudozni, mint például a lapszerkesztőségekben történik, midőn valamely czikket bírálnak meg, előveszik a plajbászt és kitürtilik azt: a mi nem oda való. Ha meggyőződik valaki a kormány és közegek előterjesztéséből, hogy komoly azon megfontolás, a mely ason nyilatkozatra határozza el őket, hogy csak ezen apparátussal és nem kevesebbel tudnak kormányozni: akkor aprólékos leszakasztásokat, nyirbálásokat nem tehetni, legkevésbbé pedig a személyes járandóságok rovatában, miután a pénzügyi bizottság egyes tagjainak, — hogy ugy mondjam, — gyakorlata a kormányzás mechanismusa körül ugy is csak annyiban van, a mennyiben kimutatásokkal demonstrálják neki bizonyos hivatali létszámnak szükségét. A kimutatások közölve lettek a pénzügyi bizottsággal, közölve vannak a t, házzal; ha szükség van rá: íme itt van az egész ügyforgalomról szóló kimutatás, melyből meggyőződött a pénzügyi bizottság, hogy a személyzet jelenlegi létszáma nem nagy. Egyébiránt, t, ház! kénytelen vagyok, mert igen .sokszor hallottuk itt azt a szót: „a megtakarítások legszélsőbb határáig való menetel" különösen ott, a hol a személyes járandóságokról volt szó — mondom, kénytelen vagyok azt mondani és ebbeli nézetemet egy adomával illustrálni, hogy én azon megtakarítást, hogy egyszer itt egy ministeritanácsos ott egy más állomás töröltessék: igen aprólékos eljárásnak tartom és körülbelől olyannak, mint azon magán emberek eljárását, ki vagyonával bőségesen bánván azt elköltötte és mikor aztán a cselédje két gyertyaszálat gyújtott, azt mondta neki: minek két gyertyaszál? Elég lesz egy is; takarékoskodjunk. Erre a cseléd azt feleli: Uram, azzal 6*