Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

34. országos ülés noYemfter 23. 1875. öí!< Bátor leszek a pénzügyi bizottság erre vonatkozó véleményét felolvasni: (olvassa:) Ezen czim szükségleteire előirányozva volt 1876-ra 318.048 frt engedélyezve volt 1875-re . 334.779 „ és igy kevesebb 1876-ra TeTtlí^frttah Ezen apadás onnan ered, mert a minister, a mennyire ez neki a jelen rendszer keretében lehetséges volt, a megtakarítások legszélső hatá­ráig igyekezvén menni: a fokozatos előléptetés és ehhez képesti nagyobb javadalmazások figye­lemben tartása mellett is ugy a központban, mint a földtebermentesitési alapigazgatóságnál fenállott több hivatali állomást megszüntetett és ehhez képest a dologi kiadásokra is kevesebbet irányzott elő, a mint ez indokolásához csatolt s annak B-ik s következő lapjain látható táblá­zatban mutattatik ki. Itt a különbség a tavalyihoz képest még csak 12 606 frtba van feltüntetve ; a bizottsági tárgyalás alkalmával azonban a belitgyminister indítványozván, hogy a személyes járandóságok rovatában egy számtiszt 750 frt fizetése és lak­pénze, egy ajtónálló 530 frt fizetése és lakpénze s ruhailletménye, egy kapus 500 frt fizetése és ruha illetménye töröltessék. Viszont a nyugdijak a nyugalomba helyezendő számtiszt 353 frt ille­tőségével emeltessenek s egy 450 frt fizetés és ruha-illetőséggel ellátott szolgával több rendsze­resítessék. A dologi kiadásoknál pedig a belügy­miuister természetbeni lakását a honvédelmi minister rendelkezésére bocsátván, a bérek rovata alatt 4779 frt megtakarítható. Ezen változások alapján végeredmény képen a személyes járandóságokból a bizottság 1330 irtot törölt, a dologi kiadásokból pedig a házbér rovata alatt 4.779 frtot törölvén, a minister ter­mészetbeni lakása helyett 2000 írttal többet állított a lakpénzek rovatába. S ekképen a központi igazgatás I. czime személyes járandóságaira és dologi kiadásaira a minister indokolása alapján átalányképen ugy, mint a folyó évre egy főösszegben javasol a bi­zottság megszavaztatni 318.048 frtot. Tisza Kálmán ministerélnök: T. ház! A mire nézve még észrevételem van, az: az áta­lános jelentés végén foglaltakra vonatkozik. Jele­sen azon körülménynél fogva, hogy mint mél­óztatik tudni, időközben a ministeielnökséggeí .'s megbízattam, szükségesnek láttam, a belügy­1 ministerium ügyeinek rendes vezethetése végett egy államtitkári teendőkkel is megbízható minis­teri tanácsos kinevezését. Ez az államnak többe természetesen nem kerül: mert a belügyminister fizetése, mely a szállásbérrel együtt 14.000 frtra megy, megkíméltetik és helyette 5.600 frtnyi ki­adás válik szükséggessé. Ez az, a minek kifeje­zése hasonlag szükséges a budgetben és a mi iránt a pénzügyi bizottság is nyilatkozott az átalános jelentésnek vegén; kérem tehát, hogy méltóztassék a t. ház elhatározni, hogy ezen minister-tanácsosi fizetés a személyi és dologi kiadások közé fölvétessék, beigtattassék. Budget­szerüleg az összeg az előirányzatban természete­sen nagyobb lesz, mert a ministeri fizetés, ha egyik-másik tárcza nincs is betöltve: nem szokott töröltetni; de a mint bátor voltam előadni, a valóságos kiadás 7000 egynéhány száz forinttal kevesebb lesz, mint lett volna különben. (Helyes­lés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! Én a mint ezen, ugy a többi ministeriumoknál is sajnálom, de nem osztozhatom azon nézetben, mely annyiszor ismételtetett, különösen a pénzügyminister ur által, de elfogadtatott nagy részben a pénzügyi bizottság többsége által is, hogy a kormány a megtakarításokban elment a végső határig. Én ezen nézetben eleitől fogva nem osztoztam és a pénzügyi bizottságban több esetben az egyes tárczáknál Írásban nytijtottam be megtakarításokat czélzó indítványokat; de miután ugy magány mint mások is, kik az ellenzékhez tartoznak, azt tapasztaltuk, hogy indítványaink igen kevéa sikerrel találkoznak: beleunván a meddő vitákba, vég/e is belejöttünk azon keserves stádiumba, melyet nekünk szemünkre hányt a pénzügymi­nister ur, hogy hallgattunk a pénzügyi bizott­ságban. (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól: Az én budgetemnél!) Egészben nem hallgattunk; hanem nagy részben igen azért: mert beláttuk, hogy minden igyekezetünk meddő. Eleinte az első tárczáknál Írásbeli formulázott indítványo­kat adtunk be, de midőn azt láttuk, hogy min­dig ketten maradunk, néha hárman : akkor hall­gattunk ós igy tett a szintén ellenzéki állást elfoglaló, de más párthoz tartozó báró Sennyei Pál is, ki néhány indítványt tévén és látván, hogy mily sikerben részesülnek indítványai, azu­tán kijelentette, hogy többé indítványokat nem tesz. Ezt akartam megjegyezni azzal kapcsolat­ban , mit a múltkor a pénzügyminister ur mondott. A belügymiiiisteri tárczára nézve szintén azon véleményben vagyok, mint a többi tárczára nézve, hogy a megtakarítások terén nemcsak el nem ment a szélső határig; hanem a személyzet leszállítására egyátalában igen keveset tett a mi­nisterium. Azért a különvéleményben foglalva előadjuk azon megtakarításokat, melyeket mi a jelen rendszer fenntartása mellett is, tehát nem valami gyökeres átváltoztatás, reform következ­tében, hanem a jelen rendszer fenntartása mellett is tökéletesen keresztülvihetőknek vélünk a jelsn ministerium személyzetében. Először is mi azon szempontból indulunk ki, a mint azt a különvéleményben röviden nem valami hosszú indokolásban megmondottuk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom