Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46f
% 414 **• OJ"***? 08 H1 ^ 8 Én is egyetértek azokkal, kik gyökeres rendszerváltoztatást óhajtanak; de azokkal, mik ezen rendszerváltoztatására nézve mondattak : nem értek egyet. A kormány álláspontját azért nem fogadhatom el: mert a mint ezt a ministerelnök ur reggel kijelentette, a kormány álláspontja az, hogy ők a törvényes állapotot kivanják föntartani és igy a honvédséget a mostani szervezetben fentartani. Pedig épen ez az, a mivel az ország közvéleménye megelégedve nincs. Épen ez az, a mi ránk kényszeríti és napirendre kényszeríti ezen kérdést. Epén ez az, a mi ellen panaszkodunk, hogy azon állapot, a melyet a kormány fentartani kivan: olyan, a melyet a' mi pénzügyi helyzetünk sem bir meg. én hozzáteszem — ezen állapot olyan, a mely nem felel meg azon ezélnak, a mely ezéi végett létrehozatott. Meg kell egyébiránt jegyeznem, hogy ha a kormány álláspontja nem terjed tovább, mint a fenálló törvényeket megtartani: megvallom, hogy az egészben véve igen szegény állapot. A törvényeket megtartani, az minden honpolgárnak kötelessége, de egy parlamentalis kormánynak más kötelességei is vannak és ezen kötelességek közé tartozik az, hogy initiativája által kezdeményezze azon intézmények megváltoztatását, gyökeres átalakítását, a melyek a fenálló törvényeken alapulnak ugyan, de a melyek a ezélnak meg nem felelnek, s a melyek az állam érdekeivel össze nem férnek és össze nem egyeztethetők. Azt mondotta Ürményi képviselő ur és ebben egyetértett vele a ministerelnök ur is. hogy a vám és kereskedelmi, szerződés kérdése önmagában még nem oldja meg azon nehézségeket, a melyek előtt vagyunk. Ürményi képviselő ur azt hiszi, hogy ezen kérdésekben szabad és zavartalan initiativát kell a kormány kezében hagyni és hogy csakis ügy oldható meg. Én nem akarom most egyátalában a vám és kereskedelmi szerződés kérdését felhozni; nem is jutott volna eszembe fölemlíteni: ha az Ürményi képviselő uraltál; meg a ministerelnök ur által, nem hozatik szóba. Én sem hiszem és soha sem hittem, hogy a vám és kereskedelmi szerződés kérdése önmagában elegendő legyen bajaink orvoslására. Ez irányban és e nézetnek kifejezést adtam már akkor, midőn magam és elvbarátaim nevében ez ülésszak kezdetén válaszfelirati javaslatot terjesztettünk a ház elé, és ezen nézetnek igyekeztünk kifejezést adni az általain és Helfy barátom által benyújtott különvéleményben is : midőn azt mondjuk, hogy az igy megtakarítható összegek nem volnának ugyan még elegendők pénzügyeink megzavart egyensúlyának teljes helyreállítására, melyet mi különben is az általunk javasolt gyökeres változtatás, hiteiviszonyaink javítása, az ipar s kereskedelem fejlesztése, a védrendszer gyökeres átalakítása által hiszünk elérhetőnek. deczenifoer 6. 187B. Én, t. ház! egyetlen egy kérdésnek sohasem tulajdonítom azon erőt és hatást, hogy a mi viszonyainkon gyökeresen javítson; én is szükségesnek tartom azt, hogy mind ezen nagy kérdések együttesen felkaroltassanak : mert csak igy képesek" helyzetünkön javítani, bajainkat orvosolni. Ámde ebből" nem az következik, hogy ezen kórdóseket: egyiket is, másikat is mindig elodázzák ; hanem következik az, hogy beszéljük meg komolyan, igyekezzünk megállapodásra jutni, melyek szerint ezen kérdések megoldását czélszerünek és szükségesnek tartjuk. Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy ezen vita által, melyet a véderő organisatiója fölidézett: jelen budgetünkben egy filíérnyi megtakarítást sem fognak csinálni, illetőleg.'hogy most ezen költségvetésben ezen , discussio következtében valami megtakarítás történjék, ezt ugy hiszem, senki sem fogja állítani. Miért van hát mégis, hogy ezen kérdések megbeszélését szükségesnek tartjuk? Onnan van, hogy ezen kérdéseket nagy fontosságuknál fogva szükséges előre tisztázni, az eszmékre és irányra nézve megállapodásra juttatni, hogy akkor, midőn e kérdések megoldása közeledik : előkészítve legyen a közvélemény, és megállapodásra jusson mindenki önmagával, hogy miként és mily irányban kívánná a megoldást. Ha ezt elérjük : ezen discussiónák meg lesz a nagy haszna; mert ha ezen nagy kérdésekre nézve tájékoztuk magunkat: ezen tájékozás már önmagában nagy eredmény. T. ház! Én egyetértek Ürményi képviselő úrral abban, hogy Magyarországra nézve két hadsereg luxus, melyet pénzügyeink meg nem bírnak. Én is mindig azt tartottam, hogy 40 millió frtnyi költség a vóderőre fordítva, Magyarországnak igen sok és mindenesetre annyi, mennyit jelen pénzügyi viszonyaink semmi képen nem bírnak meg; nem, ha a mostaniaknál sokkal kedvezőbb viszonyok közt volnánk is. Ennyi kiadás, ennyi költség sokkal nagyobb, mint menynyit Magyarország bármily körülmények közt is megbírhatna. Kell tehát arra nézve komolyan gondolkodnunk, hogy miképen lehessen azon költségeket apasztani a nélkül azonban, hogy a nagy czél, a mely ezen költségekkel össze van kötve, csorbát szenvedjen; mert sem én, sem senki e házban, vagy e házon kívül akarni nem fogja, hogy a midőn véderőnknél megtakarításokat eszközlünk, egyszersmind az ország véderejéí gyöngítsük: mert mindnyájunknak egyenlően érdekében van az, hogy az ország minden lehető megtámadások ellen, a lehető leghathatósabban védve legyen. De t. ház! én ezen védelmet nem azon közös hadseregben keresem, a melyet Pulszky képviselő ur oda állított, mint a véderőnek derék hadát, mint a zömöt, a mely körül csoportosuljon, a melynek két szárnyát képezze a két honvédség, és ezen honvédség ismét felkaroljon minden más véderőt. Ha ezen közös hadsereg csak cadre-nek lenne
