Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-46f

408 id. országos üléj deczember 6. 1875 hanem az eszmék tisztázása és a helyes szervezkedés .alapjának legalább is az eszményi téren való előkésziióse érdekében kezdünk meg. Mindenek előtt azokra vagyok bátor reneetálni, miket a honvédelmi minister ur felhozott, minthogy csak azokban ismerem fel lényegileg azt, a mit az általunk benyújtott határozati javaslatra vonatkozólag s általán azon álláspontra vonatkozólag, melyet e tárgyban elfoglaltunk, ezen tárgyalás fonalán felhozatni hallottunk. S épen az, a mit a honvédelmi törvény, az abban megállapított szolgálati idő, az abban engedélyezett kivételek, az ujonan nagyobb terjedelemben felállíttatni tervezett honvédelmi lovasság által betanítás tekintetéből keletkezett hosszabb szolgálati idő szüksége tekintetében mondott, mindaz a mit ő jelzett arra nézve, hogy a tapasztalati adatok a honvédség létszámát egészen más arányokban tüntetik fel, mint a minőkben a szervezéskor contempláltatott: mindezek a mi határozati javaslatunk indokoltságát előttem csak fényesebben igazolják. Igen is természetes, hogy egyes kivételes esetekben tág tér engedtetik itt is, úgymint a hadseregnél a szolgálati idő némi megnyújtására : de ha maga a szolgálat természete és igényei a szolgálat egy egész ágazatára nézve már jelenleg is, midőn az oly szűk közben foganatosittatik csak, a minőt az intézmény természetével maradandólag meg egyeztetni alig lehet, ezen szolgálati időnek elégtelenségét; midőn a minister ur maga arra utal, hogy jelenleg sokkal csekélyebb számban lehet a legénységet a honvédségbe besorozni, mint azt eredetileg contempláltuk, és ha a költségek ezen legénység tartására alább is szállíttattak: a tisztek létszáma, a keretek, az egész szervezkedés mégis azon magasabb létszám arányában áll még jelenleg is fenn: s akkor indokoltnak látszik a törvényhozás abbeli előre látó gondoskodása, hogy ép ezen kérdésekre nézve, melyek nem törvényhozási intézkedést a véderőről szóló törvényeink keretében, hanem törvényhozási intézkedést a budget törvény keretében igényelnek kiválólag: a jövő budget törvény beterjesztése idejére legalább ezen tapasztalati adatoknak óhajt birtokában lenni, melyeket akkor, a mikor a honvédség szerveztetett, bírnunk nem is lehetett; mert egy uj szervezkedés tapasztalati adatok nélkül mint nóvum állott előttünk és csak hozzávetőleges számítás alapján lehetett ezen kereteket megállapítani. Mé'tányolni kell azon következést a honvédelmi ministerium kezelésében, mely a költségeket financziális helyzetünkkel is arányba kívánja hozni: midőn azt hiszi, hogy ép e helyzet követelménye az is, hogy ne tartsunk fenn akkor oly kereteket, ne tartsunk fenn oly szervezkedést, mely sem a dolog természetével meg nem egyeztethető többé, sem pedig financziális helyzetünkben könynyen el nem bírható. Nagyon is félre méltóztatüak minket érteni, hogy ha egy részt oda magyarázzák felszólalásunkat, mint ha azon költséget, mely ezen fedezetre igényeltetik: ezen költségvetés tárgyalása alkalmával visszautasítani akarnók. Nem erről van szó; hanem arról: rnikép volna lehetséges a honvédséget financziális helyzetünkkel jobb összhangzásba s védelmi rendszerünkkel bensőbb összefüggésbe hozni, szóval mikep lehetne ezen intézményt mindkét irányban tökéletesíteni. (Mozgás a középen,') Hogy a honvédség ugy, a mint nálunk létezik, a jelen hadászati tekinteteknek egyik postulatuma: azt maga a tényállás nálunk mege.záfolja és Hollán Ernő előttem szólott t. képviselő társam utalása a tartalék szükségletére ezen szervezkedést, mint egy kiváló arcanurnot igazolni nem képes. Nem uj eszme az, — nem vindicáljuk mi azt magunknak, hogy a honvédség a rendes hadsereggel bensőbb szerves összefüggésbe hozandó : ez már illetékes tekintélyek által e házban, és azon pártnak körében is hangsulyoztatott, a mely a jelenlegi többségnek, legalább is egy jelentékeny és nyomatékkal bíró részét képezi. De hogy ezen tekintetet előtérbe állítni, hogy ezen álláspontot hangsúlyozni szükséges: arra vonatkozólag magában financiális helyzetünkben találunk indokot ; mert ha csak adóemeléssel, ha csak kölcsönökkel akarunk a helyzeten segiteni, és ha azt képzeljük, hogy oly megtakarítások, melyek szerint egy zászlóaljnál csak körülbelül 17 egyént tartunk megmaradandólag, — fentartható és a financiális helyzetnek maradandó orvoslására vezetni: akkor, ugy hiszem, a csalódások tengerében úszunk. Igenis, ón azt tartom, hogy a rendes szolgálatban levő hadi erő mellett tartalék szükséges ős ón kívánom, hogy a fegyver alatt szolgáló része a nemzetnek a nemzeties érzelmekben fogyatkozást ne szenvedjen. En óhajtom, hogy minél nagyobb számban foglaljanak mindenekelőtt a magyar elemek és intellecíualis képességek a tisztikarban helyet. Én minden eszmét, a mely erre módot ós alkalmat nyújt: üdvösnek tartok ós azt hiszem, hogy azon egyszerű odautalás, hogy ez költséggel jár : az eszmét még jogosultságától meg nem fosztja; és a midőn megjelezni bátor vagyok, lia a Ludovika akadémia intézet épen ez irányban alapíttatott ; — midőn másrészt azon aggodalmamnak adok kifejezést, hogy ezen intézet ugy, a mint van, e részben a szükségletnek teljesen legalább meg nem felel, és talán nem is lesz legalkalmasabb módja és útja ezen kielégitósnek: ezek nyomán az előttem felszólalt Ürményi képviselő társamnak e részben jelzett nézetét pártolom. Azon felfogásnak, hogy a honvédség ugy, a mint létezik, a nemesi felkelésnek mintegy történeti folytatása, hogy ezen intézmény, a mi alkotmányos szervezetünknek mintegy szükséges kiegé-