Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
402 46. országos ülés fleczeniber 6. 1875. zépröl): Mert én részemről a honvédségi intézményt nem lehinthetem csekélyebbnek, mint alkotmányunk egyik lényeges attribútumának, (Helyeslés a középen.) mely a múltból történelmileg kifejlődvén, a jelen állapotoknak s a megalkotott államszerkezetnek is leginkább megfelel, s a melynek önálló katonai szervezését szükségesnek tartom azért is, mert teljes meggyőződésem szerint kell, hogy az ország védképes elemeiből, melyeket a monarchia védelmére a közös hadseregen kivül még kiállítani kénytelenek vagyunk: nemzeti alapon termett és nemzeti irányban fejlődő olyan védelmi organismust alkossunk, mely méltó kifejezése legyen Magyarország állami létének. (Helyeslés a középen). A honvédség fentartását én sem óhajtanám a nemzetnek egyéb actuális létkérdéseivel conflictusba hozni. Midőn az ország súlyos anyagi és pénzügyi helyzete azt kívánja, hogy az állami kiadások megszorításában a legvégső határokig elmenjünk : akkor természetes, hogy a véderő költségeire nézve sem tehetünk kifogást. Takarítani kell a hadseregnél és takarítani kell a honvédségnél: (Helyeslés), de valamint ezt egyrészről határozottan elismerem ós hangsúlyozom, másrészt nem járulhatnék olyan javaslatok elfogadásához, melyekben a puszta takarékossági szempontokon kívül olyan elvi kérdéseket látok fenforogni, melyek előbb-utóbb, de bizonyosan egy szerintem életre való és nemzeties intézmény desorganisatiójára vezetnének. (Élénk kelyeslés a középen.) Védem azért és védeni fogom minden alkalommal azon magasabb érdeket, mely szerintem a honvédségben kifejezést talált. A honvédségi intézmény lehetővé tette a kormányra, hogy valódi nemzeti haderőt állítson lábra, a parlament megszavazta a költségeket, a czélból, hogy a honvédség rendeltetésének megfelelni képes legyen; a legilletékesebb biró, a legfőbb hadúr, több ízben megelégedését fejezte ki a felmutatott eredmények fölött, és a mennyire a béke idején kifejlett állapotok után egészben ítéletet mondani lehet: ugyhiszem nemcsak én, de velem együtt minden elfogulatlan katona azon meggyőződésben van, hogy a honvédség a veszély idején sem fog hátra maradni, miszerint kifogástalanul betöltse azon helyet, melyet számára a törvény rendelete, a fejedelem bizalma és nemzet méltó várakozása, s tegyük hozzá, saját becsülete is védrendszerünkben kijelölt. Elfogadom a minister előterjesztését. (Elénk éljenzés és taps a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház' A t. ház nagy többségének méltó tetszése közt elhangzott azon beszéd után, melyet Hollán Ernő t barátom épen most fejezett be, röviden szólhatok, annyival inkább, mert épen ugy mint ő, én is az egyes részletekre, a kezelési dolgokra vonatkozó válasz megadását a t. honvédelmi minister úrra hagyom. Mondott azonban Ürményi t. képviselőtársam ós barátom némelyeket, a mikre néhány szóval válaszolni én is kívánok. (Halljuk 1 .) Mellesleg megjegyzem, hogy tökéletesen egyetértek azokkal, a miket beszédének bevezető részében arra nézve mondott, hogy a vám és kereskedelmi szövetség és a bankkérdés megoldása még magában nem elég, ós nem minden. Nem is hiszem, hogy valaha hallotta volna a kormány bármely tagjától; de nehezen hallotta a szabadelvű párt tagjaitól is, hogyha azon két kérdés megoldatik: akkor már rendbe hoztuk Magyarország ügyeit. Már azokra nézve, a miket később mondott, nem vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy vele ép ugy egyetérthetnék, a mint egyetértek vele ezen pontra nézve. (Halljuk!) Az ón t. barátom, ugy látszik, némi neheztelés! érez a t. pénzügyminister ur iránt, a ki azt mondta, hogy a véderő körüli megtakarítás actuálitását nem látja az ő beszédében s Ürményi t. barátom most részletezvén az ő nézeteit, azzal végezte beszédét, hogy: ime ezentúl már nem lehet kételkedni a véderő körül eszközölhető megtakarítások actuálitásában. Engedje meg az én t. barátom, de mindazok után, a miket ő elmondott: én mais határozottan kételkedem; kételkedem legalább azon. hogy az ő terve szerint megtakarítások volnának elérhetők; sőt nemcsak kételkedem, hanem határozottan állítom, hogy megtakarítások nem volnának elérhetők. Igaz, hogy elmondta t. barátom, hogy a honvédségnél le lehetne húzni 2 milliót, s bizonyos feltételek mellett megint 3 milliót. Ez már 5 millió, és ekkor csakugyan meglehetősen kevés maradna a honvédségre fordítandó: a mint ő később tervének előadása után — ugy mondta — kiszámította, az ő terve szerint kellene a honvédségre legfőlebb 2 millió forint. Ez persze meglehetősen nagymérvű megtakarítás volna. De mi az ő tervének második része? Az, hogy azon szerinte — meg vagyok róla győződve, — tulhajtottan alacsony számítással nyolcz ezerre becsült ujoncz, mely a honvédségbe besoroztatik: soroztassék be a közös hadseregbe. Megmondta maga is — bár felvetette azon kórdóst, hogy szükséges-e a 3 évi szolgálati idő, vagy nem — hogy a közös hadseregnél Európa mostani helyzetében rendszerváltoztatást lehetőnek egyátalában nem lát, és ezt proponálni nem akarja; nem lát tehát ott ma nagyobbmérvü költségleszállitást lehetőnek. Ily körülmények között a 8000 ujoncz besoroztatnék természetesen 3 esztendőre, tehát 8000-el, vagy az egész besorozási létszámnak körülbelül % részével több soroztatnék be a közös hadseregbe, mint eddig s igy \ részszel emelkednék a közös hadsereg költsége. Ezen % rósz Magyarországot illetőleg körülbelül 6 millió forintot tenne. Hat meg
