Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
3gg 46. országos ülés d^ezeuiber 6. 1875. ottani fentartására, hanem kiszabadulása esetében az ő feisegitésére fordittassék. Másodszor pedig, hogy mennyire móltatom figyelemre a rabsegélyző egyletek felállítását és terjesztését: erre nézve csak azt az egy körülményt vagyok bátor felemlíteni, miszerint az itteni rabsegélyző-egyletnek épen a ministerium egyik előkelő hivatalnoka, t. i. egy ministeri tanácsos áll élén és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy e minden irányban hasznos egylet fejlesztését tőlem minden kitelhető módon elősegitni fogom. (Általános helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Sajnálom, hogy nem volt alkalmam tegnap a különvéleményben előterjesztett módosításokat indokolhatni; hanem már méltóztassanak megengedni, hétfő reggeltől szombat estig igen szívesen fordítom figyelmemet és munkámat az országgyűlési dolgokra; de már vasárnap nem akarok résztvenni. (Felkiállt ások a szélső baloldalon : A templomba kell menni !) Nem azért, hogy templomba kell mennem; hanem azért, mert nekem is van szükségem egy napra. •Azt hittem, hogy miután positiv indítványom van mind a központi igazgatásnál, mind a dologi kiadásoknál: az amúgy is szavazás alá bocsáttatik. A jegyzőkönyvből azonban azt látom, hogy ezen indítvány mellőztetett, miután nem volt itt senki, a ki indokolta volna. A mi a fegyintézeteket illeti, ezekre nézve valamely levonást a különvéleményben nem indítványoztunk ; hanem figyelmét hívtuk fel a ministeriumnak s a képviselőháznak arra nézve, hogy mi nálunk a fegyintézetekben a fegyenczek munkáltatására nézve nincsen kellő gond fordítva, a mit pedig egyrészről a fegyintézeteknek czélja, de másrészről a gazdászati tekintetek is megkövetelnek. Ha ugy vesszük és tekintjük a fegyintézeteket, mint oly kórházakat, a melyek hivatva vannak erkölcsi betegeket gyógyítani: ugy hiszem első kötelességünk a beteg gyógyítására, hogy saját munkája után önerejéből megélhessen a világon. Már t. ház, nálunk a fegyenczek munkájának eredménye az, hogy például lllaván egy fegyencz naponként átlag 7 3 j 4 krajezárt keres; Lipótvárott 10\ ! 4 krajezárt; Márianostrán semmit, Munkácson 9 krajezárt; Szamosujvárt 6 l \ a krajezárt s Váczott 18 krajezárt. Ez átlaga azon jövedelemnek, mely a költségvetésben elő van előirányozva. Igaz, hogy a jelenlegi költségvetésben a jövő esztendőre nevezetesen nagyobb összegek vannak előirányozva, mint voltak ez évi költségvetésben. De hogy ezek be fognak-e folyni: az egyátalában nincs nézetem szerint biztosítva, nincsen legalább azon előterjesztésben, a melyet az igazságügyministerium részéről eddig hallottunk. Semmi oly intézkedésről nem értesültünk, a mely velünk biztosan reméltetné, hogy az előirányzott összegből mennyi fog befolyni. De föltéve hogy bejön, ngyan kérem, ha egy fegyencz, ki kényszerítve van, hogy dolgozzék, 6'j 2 vagy 7 krt szerez csak minden nap, az, ha büntetésének kiállta után szabadon bocsátjuk: ezen munkájával nem képes magát fentartani, nem élhet meg s igen természetes, hogy nem fog senki magához venni olyan munKást, ki munkája után csak 6 vagy 7 krajezárt képes csak szerezni. Már most azt mondom, hogy ha a munkaerőnek kellő felhasználása által ott, hol az államnak tökéletesen jogában áll, ugy erkölcsi, mint gazdászati tekintetben a fegyenczet erejéhez képest a dologra szorítani, nem túlozva, hanem annyira, a mennyit egy szabadon járó ember dolgozhat, s a, mennyit egyáltalában egy fegyencztől megkívánni lehet, s ha én azt teszem fel, hogy ily kónyszeritett munka mellett átlag véve minden fegyencztől 40 krnyi napi szerzeményt várunk: akkor másként állana a dolog, mert a fegyenczek, mikor kiszabadulnak, képesek volnának megélni s a kormánynak a reájok fordított költségeket megtéríteni. A fegyenczek munkája az én számitásom szerint az ünnepek kihagyásával behozna 360,000 frtot, most pedig behoz 90,000 frtot, azaz, ennyi van előirányozva; de hogy be fog-e hozni: az még kétséges. A minister ur ezen tételét a különvéleménynek nevetségesnek találta és azt monda, hogy mi itt fölveszünk 400,000 frtot, decretáljuk, hogy 400,000 frt be fog-e folyni és hogy minden fegyencz keressen naponkint 40 krajezárt, telet, nyarat, ünnepet összevéve. Ez nem áll. Mi egyszerűen azt mondottuk,' hogy 3000 fegyencz 300 napig össze fog dolgozni évenkint 360,000 frtot. Azt mondja a minister ur, hogy télen-nyáron. Hiszen más ember is dolgozik télen-nyáron; hiszen nem vagyunk medvék, hogy télen aludjunk. Erre az ellenvetésre hát nem is reflectálok. Hanem t. ház én azt tartom, hogy a fegyenczek munkáltatásának kérdése igen nagyfontosságú kérdés, figyelmet érdemel jövedelmezőség szempontjából, de más szempontból is. Nálunk a fegyenczek munkájának érvényesítése annál könnyebb volna: mert hiszen nálunk az állam maga is folytat üzleteket. Tehát mért nem alkalmazzák a fegyenczeket ezen üzleteknél; miért ne lehetne őket a dohány-gyártásnál alkalmazni? Hiszen akkor a dohány-gyártás is kevesebbe kerülne, s a fegyenczek munkája is több hasznot hozna s miután a dohány-gyártásnál több munkaerőre van szükség, mint a mennyi a fegyenczek összes száma: még azon czél is el lenne érve, melyet Irányi barátom fölemiitett, hogy midőn a fegyenczek kiszabadulnak a fegyintézetekből, alkalmazást nyernének; mert ha azok, kik a dohány-gyárakban működve mint fegyenczek elsajátították a gyári munkát, kiszabadulván tovább is alkalmazhatók lennének, s igy azon nehézség is
