Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-45
364 *5. országos ülés gének fölterjesztésére a magyar jegybank felállítását és a kamatlábnak törvény általi megállapítását tárgyazó kórelem pártolását jelenti ki Bemutatom a budai irgalmas szerzet ós érdektársainak Házmánn Ferencz képviselő ur által beadott kórvényét a margitszigeti hidhoz vezető utlejtő által előidézett tetemes és lényeges károk és sérelmek orvoslása tárgyában. Mind a két kérvény ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek más előterjesztése nincs. W ächter Frigyes jegyző': Á központi bizottság előadója következik. Guliner Gyula: T. ház! A közigazgatási bizottság az 1870. XLII t.-ez. 6. fejezetében szabályzóit fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezvén: van szerencsém az erről szóló jelentést azon tiszteletteljes kéréssel bemutatni, hogy annak kinyomatását és a t. ház tagjai közt leendő szétosztását elrendelni méltóztassék. Tisza Kálmán ininisterelüök s belügyén Kérném e törvényjavaslatnál is kimondani azt, hogy annak idejében egyenesen a házban fog napirendre tűzetni- (Helyeslés) Elnök : Méltóztatik a t. ház elfogadni, hogy e törvényjavaslat, az osztályok mellőzésével a házban tűzessék ki közvetlenül tárgyalásra ? (Helyeslés) Azt hiszem a ház ezt elfogadni méltóztatott. Maga a jelentés ki fog nyomatni és a t. ház tagjai közt szétosztatni. Következik már most a napirend: az igazságügyminister költségvetésének tegnap félbenszakadt átalános tárgyalása. Virava József: T. képviselőház: Midőn engedelmet veszek magamnak az előttünk fekvő igazságügyi költségvetés átalános kérdésénél felszólalni, teszem azt leginkább azon szempontból: mert a megtakarítás utáni rohamos igyekezetnél, mely, átalánosságban értve, ép oly mérvben s némely tekintetben ép oly czélszerütlenül törekszik magát érvényesíteni, a mily mérvben és sok tekintetben a mily czélszerütlenül költekeztünk a lefolyt évek jobb viszonyai között, —veszélyeztetve látom alkotmányos kormányzatunk egyik legjelesebb vívmányát, azon vívmányt t. i., mely az igazságügyet a közigazgatástól végképen elválasztva, azt a kinevezett kir. közegekre bizta, és mert kötelességemnek tartom legalább egyénileg jelezni azon indokokat, a melyek engem az igazságügyi költségvetés elfogadására késztetnek. Én ugyan az igazságügynek a közigazgatástól való elválasztása s illetőleg ezen fontos reform keresztülvitelének idejét, miután azt a codifieatió legalább kiegészítőlég meg nem előzte, nem tartottam czélszerünek akkor, a mikor eszközöltetett, és nem tartom a keresztülvitel módját bevégzettnek jelenleg sem; de az elv czélszerü és szüksééeczember 5. 1875. ges volt; hiányos keresztülvitelével pedig, ez idő szerint mint ténynyel állunk szemközt:. a miért is a mi kötelességünk jelenleg nem terjedhet egyébre, mint a tapasztalás folytán észlelt hiányokon segíteni a létező kereten belől, a nélkül, hogy a helyes keretet elhagyva, magát a szerkezetet ujabb és mindenesetre veszélyes kísérletnek kitegyük. Nem tartom megengedhetőnek jelenleg annak igazolásába bocsátkozni: miért vált szükségessé minálunk is az igazságszolgáltatásnak elkülönítése a közigazgatástól? Megvolt ez vitatva annak idejében, az akkori törvényhozó-testület számtalan jeles és szakképzett tagja által, sokkal alaposabban, mint a hogy azt én tehetném ; — és oly kimeritőleg, hogy hozzáadni való mi sem maradott fenn. De kötelességemnek tartom a lefolyt törvényhozás e tárgybani indokolását a jelen körülményekre alkalmazni, ós ezen alkalmazásra a t. ház becses figyelmét néhány rövid pillanatra kikérni. Az előttünk fekvő állami költségvetés átalános tárgyalása alkalmával több oldalról fel lett e házban említve, hogy a közbirtokosság anyagilag napról-napra hanyatlik és e hanyatlásnak több t. képviselőtársam egyedüli s illetőleg legközelebbi kútfejét, a túlzottan emelkedő adózásnak vélte tulajdonithatni. Én magam is elismerem, hogy adózásunk jelen viszonyainkhoz mérve nemcsak terhes, hanem az elviselhetés erőltetett hatását is megközelítette, és mégis daczára ezen tehernek, daczára e teher súlyosbításának, melylyel szemközt állunk: még csak az egyensúly helyreállításához sem jutottunk. Ez utóbbira nézve, nem tévesztve szem elől a helyes megtakarítás eszméjét és a pénzügyministeri exposéban felemiitett segédeszközöket: én gyökeres ós maradandó óvszerül, leginkább az adóképesség s illetőleg a fizetési képesség emelését, a hiányzó ipar és kereskedelem meghonosítása és fejlesztése által fogadom el Ámde t képviselőház, ha szavaimban van némi igazság, és ha a t kormánytól jogosan várjuk, hogy megtegyen ez irányban mindent és el ne mulaszszon semmit: akkor ne egyedül a vámés kereskedelmi nemzetközi szerződési viszonyokra, ne egyedül a bankkérdésre terjeszszük ki figyelmünket ; hanem első sorban és mindenekelőtt a jó és oly igazságszolgáltatásra, mint az ipar és kereskedelem legelső és legfőbb .előfeltételére, melylyel nemcsak mi vagyunk megelégedve, hanem mely iránt azon államok alattvalói is bizalommal legyenek, a kik velünk az ipar és kereskedelem terén érintkezni hivatvák. (Helyeslés.) És a midőn Várady Gábor igen t. képviselő ur e napokban kifejezett igazolása szerint más rendezett kormányzattal ellátott államok az igazságszolgáltatásra aránytalanul többet adnak ki, mint a mennyit a t. igazságügyéi* ez alkalommal
