Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44f

í 44. országos ülés deczember 4. 1875, 359 Igazságszolgáltatásunk administratiója mindaddig hin álom lesz, míg a területi egység valóban meg nem testesittetik, még egy és ugyanazon község máshová tartozik, törvénykezési hadkiegészítési és közigazgatási tekintetben. A mig ezen a bajon orvoslás nem történik: addig hiába fogunk álmodozni igazságügyünk ' administratiójának helyességéről. És mit tesz, az igazságügymini ster ur? A helyett, hogy sürgette volna első sorban a megyék kikerekitését, hogy annak alapján lehetett volna törvényszékeink körét megállapítani, először is a törvényszékek körét hányja fel, hogy azután három év múlva ismét ujabban állapíttassák meg a törvényszékek területi köre és majdha a megyéket kikerekítjük: akkor valahára talán a 20-dik században véglegesen megállapittassanak. Ez nem a logikai egymásután. Azért kár volt egy uj provisoriummal toldani meg az eddigi provisorius életet. Ezen intézkedés a pénzügyi helyzettel indokoltatik. Igaz, az igazságügyministeriumnál fájdalom, az volt a praxis nálunk, hogy mikor pénzre volt szükség: első sorban mindig a justitiához fordultak. Emelték a bélyeg árát, behozták a kezelési rendszert akkor : a mikor nem volt szóbeliség. Nem tagadom, hogy a kezelési rendszer a szóbeliség mellett szükséges; de mikor hoztuk be? mikor szóbeliségnek hir.e sem volí; Igaz, hogy az eltöröltetett, de azért az igazságszolgáltatás drágaságán segítve nincs. Igen, a pénzügyi indokokért kellett tehát a birói függetlenséget is feláldozni; pedig én azt hiszem, a bélyeg és a százalék, a mely leginkább a justitia folytán jő be az állam pénztárába: fedezi a törvénykezés költségeit; mert azon 24 milliónak, a mely ezen czimen jő be, egy részét, pl. legalább is 10.300,000 irtot a justitiá,nál felhasznált bélyeg hoz be, ugy, hogy nem megvetendő mennyiségű pénz jut a justitia által az állam pénztárába. Én nem akarom felhozni Angliát, a hol a mi járásbiráukuak megfelelő egy igazságszolgáltatási hivatalnok fizetése ' 8 —1300 font sterling; nem akarom felhozni, hogy e törvényszéki biró fizetése 8 —10,000 font sterling; csupán azt hozom fel, hogy még azt a csekély összeget is, a melyből most sem képes megélni az igazságszolgáltatási tisztviselő: az igazságügyministernek a fizetések fokozatáról szóló javaslata leszállitani akarja, elfeledvén azt, hogy a paupertas est magna meretrix. Hogy mily hey telén ül fogta fel teendőit a t. jgazságügyminister ur, erre vonatkozólag arra csattanós választ ad a jogügyi bizottság, a mely ezen törvényjavaslatot még az átalános tárgyalás alapjául sem fogadta el. Látjuk tehát, hogy a jelen kormány az igazságügyi politikában általa követett elveket nem az előhaladás elvei szerint alkalmazza; látjuk, hogy a birói függetlenség megsemmisitésére mindent a mit tehet, megtesz. Látjuk, hogy igazságszolgáltatásunkat első- és fősorban a pénzügyi tekinietnek helyezi alá. Midőn én ezeket conptatálom, nem akarok most semmi concrét indítványt tenni, nehogy az a budgetvitát felfüggesssze. Felhozom ezeket, csupán azért, hogy figyelmeztessem a t, igazságügyminister urat arra, hogy ez nem azon ut, a melyen igazságszolgáltatásunkat reformálhatjuk, hogy figyelmeztessem arra, hogy épen az ő vállaira nehezedik, épen őt terheli a felelősség azért, hogy igazságügyünk reputatióját lerontja. Hiába fogjuk t. ház, a megtakarítások által pénzügyeink egyensúlyát helyreállítani: ha azon az utón, a melyen a t. kormány halad, megsemmisítjük igazságszolgáltatásunk reputatióját; mert ha megsemmisítjük bíróságaink hitelét, ezzel megs-mimisitjük állami hitelünket is. Meczner Gyula: T. ház! Az előttem szólott Hegyessy Márton képviselő urnák csupán két állítására kivánok igen röviden reflectálni. — A t. képviselő ur a polgári perrendtartás ujabb revisiójáról szólván, hogy abból a szóbeliség és nyilvánosság neve is ki^áratik, nagy szerencsétlenségnek jelzi. Én megvallom, az ellenkezőt tartottam volna nagy szerencsétlenségnek: mert további experimeutatióknak szolgálna alapul. Felhozza a t. képviselő ur, hogy a bagatell eljárásban az igazságügyminister az ügyvédi kart kizárni törekszik. Én részemről ezen intentióját az igazságügyminister urnák szivesen üdvözlöm : mert ugyanis az a nép érdekében van és a szabadelvütiégben csak addig mehetünk, a meddig az ország viszonyai, a nép szokásai és kivánalmai azt megengedik, (Helyeslés a középen) azon tul menni nem alkotás, nem a nép jólétének, de a. nép megrontásának előmozdítása volna. Tovább nem kivá,nok foglalkozni a t. képviselő ur előterjesztéseivel, mert azok részben oly dolgokra vonatkoznak, a melyek ezúttal napirenden egyátalában nincsenek; de a jövő kérdéseit képezik és mert meg vagyok győződve, hogy illetékes helyről e tekintetben a kellő választ meg fogja nyerni. És most áttérek t. ház, annak indokolására, hogy miért kivánok e költségvetés tárgyalásánál felszólalni. Legyen szabad nekem, mint az igazságszolgáltatás terén működött szerény napszámosnak, e tekintetben a t. ház figyelmét kikérni azon indokból: mert meg vagyok győződve arról, hngy igazságszolgáltatásunk hiányainak orvoslása első sorban azoknak ismeretében rejlik. (Halljuk!) Azon nézetben vagyok, hogy az igazságszolgáltatás lényegében nem pártkérdés, — teljes