Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44f

350 44. országos ülés deczember 4. 1875. mely nélkül boncztani intézet meg lehet. Bocsánatot kérek, nem lehet; hisz végre szükség esetében például nagy háború alkalmával a csatatéren bizony más kocsikon is elhordják a sebesülteket; hanem a mit ott a szükség parancsol : azt itt a humanitás nem engedi meg. (Elénk helyeslés a középen.) Igen sok műtét sikere attól függ, hogy mily helyiségben és mily eszközökkel hajtatik végre. Ehhez járul még azon körülmény* hogy ha tanítani akarunk nagyobb számú növendékeket: akkor a műtéteket oly helyiségben kell mutatni, hova nagyobb számú hallgatóság elfér: ez pedig nagyobb, költségesebb berendezést tesz szükségessé. Nem akarom tovább untatni a t házat ezekkel a fejtegetésekkel. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a ki egy tekintetet vet azon közegészségi és tudományos eredményekre, a melyek azon intézet létrehozatalát parancsolták, egy pillanatig sem fog kételkedni annak sürgősségéről. Ha Zsedényi t. képviselőtársam egy előterjesztetc tervvel kimutatná, evidenssé tenné azt, hogy az a czél 150,000 írttal is elérhető: én igen szivesen járulnék indítványához. De, bocsánatot kérek, semmi tervét, semmi számítását nem ismerem. Én nem merem állítani, hogy okvetlenül 300.000 frtnál olcsóbban nem létesíthető ezen intézet; de a tervet szakemberek állapították meg. Az, mit a t. képviselő ur mond: individuális vélemény, amelynek semmi számítási alapja nincs. Én óhajtom, hogy a minister ur gazdálkodjék a 300,000 frtból is; de ezért nem szeretném egy évre sem elhalasztani és még kevésbé szeretném az egész ügyet elejtetni. Egyébiránt én azt hiszem, hogy épen azon felszólalások, a melyek a gazdálkodás tekintetéből történtek, különösen a képviselőházban és a pénzügyi bizottságban is, elég figyelmeztetésül szolgálnak arra, és biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy a mennyi meggazdálkodható e 300,000 frtból, meg fog gazdálkodtatni. S mindenesetre az a minister, a kinek rendelkezésére ezen összeget, megszavazzuk: az ország felelős ministere és a háznak is felelősséggel tartozik. Én megszavazom ezen összeget és kérem annak megszavazását az ügy érdekéből, egy igen sürgős, az egyetemre nézve ugy szólván életkérdést képező intézet felállítására s ha egy pár ezer frtnál az okvetlenül szükségesnél többet adnánk ki, ezzel nagy kárt nem tennénk. Ismétlem, a történt figyelmeztetések biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy ha csak valami meggazdálkodható lesz a 300,000 frtból: minden esetre meg fog gazdálkodtatni. (Élénk helyeslés a középen.) Ragályi Ferdinánd: T. házj (Szavazzunk!) Én Zsedényi t. képviselő társam különvéleményét pártolom és pártoltam volna a múltban is mindig, valahányszor figyelmeztette a házat arra, hogy: „mementó móri". Igen, uraim, a mi állapotunk nem vajúdás többé, hanem közeledés a végkimerüléshez, és mégis ismét egy paszomántos boncztanépületet akarnak. Hát nem volt eddig elég a monumentális vámház, a világra szóló postaépület? Ugyan ismerjük el, hogy a czifraság nem nekünk való. Egyáltalán uraim én a csifraságot a fővárosra hagytam volna, meg lett volna az ágy is, ha az egész ország jólétnek örvend és talán ugy akarta értetni a közlekedési minister ur is egy más tárgynál s nem megfordítva. Én sokkal czélirányosabbnak tartottam volna a privát-épületeket, mert azok, legalább hasznot búznak, kik a nagy épületek fénykorában házakat építhettek. S uraim a fővárosban az az aránytalanság, a mi a külszín és az ország külszine között van: igen kirívó; s itt eszembe jut egy igen rósz cadentia; nem tudom, hol hallottam, de találó ezen aránytalanságra: „felöltözött nagy czifrán, mint a czigány mezítláb." (Derültség.) Ez uraim, rósz cadentia, (Közbeszólás: Igaz ! de találó. Ez uraim, nem gentleman öltözkedés. Jobb lesz, ha hamut hintünk a fejünkre és azután imádkozunk, hogy bocsásd meg a mi bűneinket, töltsd meg a mi vámházunkat és ne vigy kísértetbe, hogy ismét egy világra szóló kórboncztani épületetet építhessünk. Emlékeztetem a minister urat, hogy itt 300,000 írt van a költségvetésben; de meglehet, hogy majd ha vagy két év múlva megkapjuk a zárszámadásokat: 500,000 vagy talán 1.000,000-ra növi ki magát. Pártolom Zsedényi t. képviselő társam különvéleményét. (Szavazzunk!) Elnök: Ezen czim fölött a vitát befejezettnek nyilvánítom, azonban joga van még az előadó urnák szólani. Somssich Pál előadó: Nekem nemcsak jogom, de kötelességen is a pénzügyi bizottság álláspontját röviden jelezni. (Halljuk!) Nem untatom hosszasan a t. házat. Méltóztatnak tudni, hogy elhatározta a ház, hogy az orvosi kar épülete mostani állapotában fenn nem tartandó; azt koronként egyenként kell kiépíteni. Sorba került most a kórboncztani épület. A pénzügyi bizottság azt kérdezte magától: van-e reá szükség; ha van, kell-e akkora épület és ha kell, nem drága-e és nem lehetne-e olcsóbban is kiépiteni ? Mind a három kérdésre ugy felelt meg magának, hogy közegészségügyi policia tekintetéből azon helyen, a hol most van: meg nem állhat. De nem is eléggé terjedelmes, nem felelhet meg a szükségnek; mert azt nem lehet engedni, uraim, hogy Európában a leg-