Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43f

43. országos ülés űeezeinber 3. 875. 309 „Jól tudom, a t. ház bölcsességétől függ azokat tárgyalás alá venni, valamint az is, hogy tárgyalás végett napirendre tűzessenek. Én inkább óhajtanám az első módot, miut a mely e nagyfontosságú kérdések megoldására minden haladék nélkül vezetne. De ha a t. ház bölcsessége máskép méltóztatik parancsolni, beleegyezem abba; csakhogy akkor azon kéréssel járulok a t, házhoz, méltóztassék minél közelebb eső napot kitűzni, nehogy azon vélemény és gyanú támadjon, mintha nem hiánya, nem hibái miatt nem fogadta volna el a ház e törvényjavaslatot; hanem azért nem fogadta el, hogy e nagyfontosságú kérdések megoldását elnapolhassa: nehogy igy állíttassa valaki a közvélemény , elé a t. háznak reformképességét és készségét, hogy a reformok érdekében jár el mindaddig, niig azok kivitele erős érdekekbe vagy erős balhiedelmekbe, előítéletekbe nem ütközik, ellenben ott, hol azokkal meg kellene küzdeni, visszavonul." Én, t. ház! kötelességemnek tartottam ime részt venni a vitában azért, először, hogy ha a t. ministerelnök urnák határozati javaslata fogadtatik el: akkor elodáztatik a kérdés, [Ellenmondás a középen, Ugy vau! a szélső bal oldalon) elodáztatik a minister urnák 1869. november 4-én mondott szavai értelmében „hacsak a legközelebb eső napokra nem tűzetik ki. ítéljen fölötte önmaga a t. ház. A képviselőház hatalmában van. Az apáinktól öröklött vallásszabadság, mely vallásszabadság alatt én azt' értem, hogy senki se korlátoltassék hitében, mindenki lelkiismerete szerint követhesse meggyőződését és hitét. Ha a ház azt hiszi, hogy 1875-ben az idő arra, hogy ez iránt javalatot terjeszszen elő a minister ur, még nem érkezett el: akkor azt tartom, hogy mi hálátlan utódai vagyunk apáinknak, kik századok előtt és alatt e szellemben, mind a polgári, mind a lelkiismereti szabadság szellemében^ vívtak hazánk, nemzetünk és népünk javára. {Elénk helyeslés a szélső baloldalon) Pártolom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát. [Elénk éljenzés a szélső baloldalon.) P. Szathmáry Károly: T. ház! Szavaim hibás értelmezése miatt s azok helyreigazítására kérek szót. (Halljuk]) Hivatkozom a t. ház köztudomására, hogy ma is épen azt mondottam Irányi Dániel képviselő urnák, hogy én a vallásszabadság kérdésében mindannyiszor oldala mellett állok és hivatkozom, hogy én nem elodázását kívántam a vallásszabadságról hozandó törvénynek ; hanem csak arra utaltam, hogy most nem az 1869-dki állapotban vagyunk, (Igaz! A középen) hanem financziális zavaraink közepette, inetyből a nemzetnek ki kell bontakoznia. (Helyeslés a középen,) Ez volt értelme szavaimnak. Csernatony Lajos: T. ház! Madarász József ós előtte párttársai közül többen hivatkoztak előbbi két-három határozatára a háznak azon kérdésben, melyben ma Irányi Dániel képviselő ur egy határozati javaslatot adott be Már most én csak azt kérdem : hogyha két vagy három előbbi határozati javaslat és proclamatió ennek az ügynek előmozdítására nem használ semmit: gondolják-e, hogy egy ujabb proclamatió és határozat által azt előmozdítják? Érre tehát én semmi súlyt nem fektetek. Én nem proclamálni akarom a vallásszabadságot ; hanem azt akarom, hogy meg legyen ; proclamatiók által azt el nem érjük, hanem ^elérjük az időnek helyes megválasztása által. Én ismerek tényeket, melyek hasonlítanak efféle határozatokhoz és proclaniatiókhoz. Minden nemzet történetében előfordulnak és minden városban nem egyszer megtörtént és az utolsó esztendők alatt nem egyszer láttuk, hogy egy politikai mozgalom indult meg s megtörténvén a népnek győzelme minden utcza-sarokról letörölték a régi neveket s felírtak oda uj neveket mint a „szabadságtér, függetlenség-uteza" stb. ós jött azután egy más fordulat és ráfestették az előbbi neveket, sőt még roszabbat is. Ismét jött egy másik és egy harmadik, még pedig roszabb festék, s mit nyert általa az ügy? semmit. Ismétlem nem határozathozatal kell, hanem tény kell arra, hogy vallásszabadság meg legyen, es az meg is lesz ; hanem méltóztassanak el nem felejteni, hogy a vallásszabadság nem oly proclamátionális könnyüség, hol az érdekek annyi elágazása van, annyi érdeket kell kiegyenlíteni, hogy a vallásszabadság valóban tónynyé válhassék. Most kérdem a t. képviselő urakat azon oldalon, («• szélső baloldalra mulatva) hogy midőn előttünk áll az országnak annyi baja, a melyeket senki nem tagad, midőn ugy szólva Pelion-Ossa, a bajok a feladatok egymásra halmozódva állanak előttünk, a legnagyobb feladatok: akkor gondolják meg, hogy ezen nagy tény, melyet minden felvilágosidt ember s a hazának minden jó fia óhajt, s a melynek jövője iránt kell hogy meggyőződjók : gondolják-e, hogy " ezen nagy tény, a nagy és sürgős feladatok, az égető-"kérdéseknek ily feltornyosult tömege előtt megoldható-e ? tónynyé válhatik-e ? Én nem hiszem. S azért én részemről a minister ur feleletét, ha a modorra nézve nem, de lényegre nézve correctnek tartom. (Mozgás) Mert tessék elhinni, ha ez valamivel más hangból jön, a mit mondok: de az életben ugy van, hogy nagyon sok függ attól, hogy mily hangon mondunk valamit. Eszembe jut azon levél, melyet a fiu apjához irt. Az apa a levelet mogorva parancsoló hangon igy olvasta: „Apám küldj-pénzt." S ezért rendkivülileg megharagudott, s mondta magában, ha. legalább ugy irt volna: (könyörögve) apám küldj pénzt. S az apa azt monda, ha így irt volna,