Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

42. országos ülés deezember 2. 1875. 271 czeninél 48, a debreczeni földmives iskolán 46, a hradekin 24, az ér-diószegi vinczellér kópezdén 24, a tarczali vinczellér képezdén 13: összesen tehát 490 ifjú nyer gazdasági intézeteinkben oktatást. Ki kell jelentenem, hogy tökéletesen osztozom a pénzügyi bizottság ama nézetében, hogy nem extensive, hanem intensive kell fejleszteni gazda sági tanintézeteinket. Elismerem, hogy azon ifjak számához képest, kik ez intézeteket látogatják, ez intézetek túlságos számmal vannak hazánkban; és hogy jobb volna, ha kevesebb volna az intézetek száma, és inkább támogattathatnának a fennmaradók. Különösen azon szempontból, hogy magyaróvári gazdasági akadémiánk, mely méltán megállja helyéi azon néhány gazdasági akadémia mellett, mely a continensen létezik, oly fokra fejlesztessék, a mint ezt az ország érdeke megkívánja. Ez alkalommal bátor vagyok megjegyezni, hogy ha igaza volna Madarász József képviselő urnák és a magyaróvári akadémián az, a mi ott németül adatik elő, nem adatnék elő hasonló terjedelemben magyar nyelvben: ezt nagy hibának, nagy visszaélésnek tartanám; mert én ugy fogom fel a dolgot, hogy ezen akadémián, melyet Magyarország tart fenn, első sorban magyar nyelven kell taníttatni, még pedig a kellő terjedelemben minden tantárgynak. Hogy e mellett a német nyelven foly az oktatás : ez abban találja magyarázatát, hogy e tanintézet gazdasági akadémia lévén, nem csak belföldiek, hanem külföldiek is látogatják, még pedig jelenleg van 49 külföldi, köztük 37 osztrák és 12 más országból való, 80 frt lévén a tandij, ez évenkint 3920 frtot tesz, a mely összeg majdnem egészen pótolja az abból eredő költséget, hogy parallel tanfolyamok is vannak. Én átalában abban, hogy itt más nyelven is taníttatnak az ifjak, különösen a külföldiek: semrni veszélyt nem látok s apellálok magokra a t. képviselő urakra, kik mindenesetre igazságot fognak nekem adni abban, hogy ami a tudományt illeti, e tekintetben nem lehetünk válogatók; a mint hogv alig is van mivelt magyar ember, ki ne olvasott volna franczia vagy német könyvet. A mi a gazdasági intézetek intensiv fejlesztését illeti, ki kell jelentenem, hogy ezen intensiv fejlesztést egyszersmind magukra a gazdaságokra is értem. Eddig az volt a szokás, hogy ezen intézetek igen nagy területen gazdálkodtak; így például a debreczeni gazdasági intézetnek mintegy 600 catastrális hold földje van. Ez szerfölött nagy, ez nem való egy ilyen intézethez. Mert az ilyen intézet nem arra való, hogy nyereséggel gazdálkodjék ; hanem arra, hogy a növendékeknek megmutassa a szükséges kísérleteket s őket a gazdaság egyes módozataiban oktassa. Nem is az a czélja a gazdasági intézet birtokának, hogy nagy jövedelmet hozzon, mint azt Simonyi János képviselő ur igen tévesen hiszi; mert. hogy csak egy példát hozzak fel a gazdasági intézetben, sokszor le kell vágni a repcze egy részét akkor, mikor még zöld, csak azért, hogy megmutassák az ifjaknak ezen hibás eljárás eredményét, s hogy a repczét helyesen csak akkor lehet vágni, midőn persgni kezd: mert ez bizonyítja, hogy a szeme kellőleg ki van fejlődve s ekkor fizet legjobban. Ily kisebb-nagyobb kísérleteket és az ezekkel járó károkat szánt-szándékkal kell tenni; pedig oly gazdaságból, a hol szándékosan kell kárt tenni, a hol oly gazdasági müveleteket is keresztül kell vinni, melyeknél a jövedelem szempontja nem jön figyelembe: nagy nyereséget várni nem lehet. Hasonlókép téves eszméből indult ki a t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy nem helyesli azt, hogy jelenleg a gazdasági intézetek birtoka nem adatik ki haszonbérbe. Én megvallom, hogy merőben ellenkező nézetben vagyok. Midőn a ministeriumot átvettem, két gazdasági intézetnél, még pedig a debreczeninél és hradekinél — nem pedig a keszthelyinél, mint a képviselő ur tévesen mondotta — a hol a birtokok haszonbérbe voltak adva : sikerült ezt a haszonbérletet azonnal megszüntetnem. Az intézeti birtokok ugyanis az igazgatóknak voltak kiadva, ennek pedig mi lett volna eredménye ? Az igazgató vagy lett volna gazda és nem igazgató s akkor roszul igazgatta volna az intézetet ; vagy lett volna igazgató, s akkor nem lehetett volna gazda, megbukott volna és nem fizette volna meg a haszonbért. A haszonbérlők rendesen ugy gazdálkodnak, mint a környékbeliek, már pedig nem az a czól, hogy az ifjak a gazdálkodásnak csak ezen módjában oktattassanak. Én tehát részemről határozottan kárhoztatatom azon eljárást, hogy a gazdasági tanintézetek birtokai haszonbérbe adassanak. E mellett felhozatott ugyan Angliának példája, hogy ott haszonbérleti területen tanulnak az ifjak Ne hasonlítsuk össze magunkat Angliával: ott a földmivelós l sokkal inkább ki van fejlődve, mint mi nálunk, Mindezen okoknál fogva azt lehet ugyan követelni egy gazdasági intézet mellett lévő területtől, hogy az némileg kárpótoljon az abban belefektetett tőkeért; de hogy annak különösen a jövedelmezés legyen a czélja és hogy azon oly módon folytattassék a gazdálkodás, hogy ez legyen az irányadó szempont: ez tévesztett eljárás lenne és őszintén kimondom, hogy én nem fogok igy eljárni, A t képviselő ur még kárhoztatja azt is, hogy a gazdasági tanintézetek költségei keretében a ministernek megadatik az átruházási jog. Én a t. képviselő urnák** igen röviden meg fogom magyarázni: hogy miért van erre szükség. Ha az intézetekre sok összegek szavaztatnak meg, melyekkel az illetők, kik azokat kezelik, rendes vi-