Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-42
260 i2 országos tüés deezember 2. 1875. Ijedelemnek és tartott fenn éveiíen át és mely — mellesleg mondva — a magyar nyelvnek a kereskedelmi körökben való elterjedésére igen nagy szolgálatot tett. T. ház! Igen jól tudom, hogy földmivelőnemzet vagyunk: igen jól tudom, hogy az államélet minden ágában takarékoskodnunk kell és igen szívesen elhiszem a t. kereskedelmi minister urnák, hogy ő csak igen nehezen egyezett belé* bizonyos tételek lejebb szállításába, sőt eltörlésébe is, melyek hasznos intézmények életbeléptetését czélozták volna és melyek igy megrövidítést szenvednek ; de elégszer hallottam hangsúly ózta tni azt is, hogy a megtakarításnak meg van azon határa, mely az állani fennállása, a cultur-érdekek kielégítése és anyagi fejlődésének lehetővé tétele által elő van szabva. Én t ház ezen határt az ipari szakoktatás teljes elhanyagolása által túllépve látom, én nem elégedhetem meg azzal, amit a t. kereskedelmi minister ur előterjesztésében mond, hogy t. i.: „reményli, mikép már a közelebbi jövőben épen gazdasági viszonyaink jobbrafordultával helyreütjük mindezeket és hogy az állani Magyarország nemzetgazdasági fejlődésének biztosithatni fogja mind-. azon anyagi támogatást is. melyre jogosultan igényt tarthat". Ezen nemzetgazdasági fejlődésnek lehetőségét nem szabad az által koczkáztatni, hogy annak fontos tényezőit ugy szólván egészen figyelmen kivül hagyjuk. Lehetetlen, hogy nemzetgazdaságunk fejlődjék, hogyha lassan ki nem bontakozunk némileg földmivelési egyoldalúságunkból, hogyha iparunkat nem fejlesztjük. Távolról sem gondolok arra, hogy mesterséges, természetellenes ipar-fejlődést kísértsünk meg; nem gondolok arra, hogy Magyarországból ipar-államot csináljunk; azonban azt igenis állítom, hogy vannak nálunk életképes iparágak, melyeknek fentartása az ország érdekében áll Es ezen fentartás lehetetlen: ha nem nyújtjuk az iparos osztálynak azon szellemi és szakszerű kiképcztetést, a mely nélkül ily fejlődés nem gondolható. Már most is a verseny lehetetlenné kezd válni hazai iparosainkra nézve az osztrák iparral szemben. Igen jól tudom, mily sok előnyei vannak az osztrák iparnak ; de meg van az az előnye is, hogy az iparos-osztály kiképeztetéseért Ausztriában hasonlíthatatlan több történik, mint minálunk. Nem tagadom, hogy az elemi oktatás javulásával emelkedni fog a hazai iparos-osztály szakszerű és szellemi színvonala is; de ennek gyümölcsei igen lassan érnek; az európai ipar fejlődése pedig a műszaki vívmányok folytán igen gyorsan halad. Magyarországnak minden áron oda kell törekednie, hogy az iparos osztálya véglegesen és .helyrehozhatatlanul el ne maradjon más országok jnögött. Ausztriában 1873-ban 180,000 frt fordíttatott iparosok oktatására, 1874-ben 200,000 frt, 1875-ben 222,000 frt. Azon körülmény t. ház, hogy az eddigi kormányok e téren igen keveset tettek, nem lehet ok arra, hogy ezentúl hasonlóképen ilyen keveset tegyünk; azon körülmény, hogy az előbbi költségvetéseinkben oly csekély összeget fordítottunk ezen czélra: előttem nem lehet indok, hogy jövőre is csak ilyen csekély összeg fordittassék rá. Folytonosan hallom a panaszt, hogy gyáriparunk idegen kézben van. Igenis ugy van. De kérdem, hol képződjék a belföldi művezető'? A műegyetemen nem; ennek egész más a czélja. Felismerte az e téren való kezdeményezés szükségét a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriuni már évekkel ezelőtt. 1871-ben tartatott egy enquéte, melyben az ipari szakoktatás életbeléptetésére vonatkozólag javaslatok tétettek ; de azóta a ministeriuni még nem lépett a cselekvés terére. Pedig valóban életkérdés az iparos-osztály szellemi és szakszerű fejlesztése és okvetetlenül szükség, hogy e tekintetben valami történjék. Megtakarítások eszközölhetők oly összegeknél, melyek százezerekre mennek; én nem kívánok bármely más, ezen tárczában előforduló összegnél megtakarítást indítványozni : egyikét sem akarnám megrövidíteni; de ha már okvetlenül ezen keretben mozognunk kell: azt hiszem, hogy azon fél millióból. melyet a ménesek nemesítésére akarunk fordítani, meg lehetne takarítani azon összeget, mely az iparos osztály szellemi és szakszerű fejlesztésére egyelőre mérsékelt összegben elegendő volna. Ez t. ház, ugy hiszem nem lehet pártkérdés. Ennélfogva következő indítványt vagyok bátor a t. ház kegyes pártfogásába ajánlani. A földmivelési-, ipar- és kereskedelmi ministeriuni költségvetésében a 2-ikczim alatt előirányzott 35,000 frt helyett előirányoztatik 70,000 frt. Egyúttal "utaaittatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister,'miszerint a jövő budget tárgyalásáig az ipari szakoktatás tervszerű megindítására vonatkozólag készítsen javaslatot ós terjessze a t. ház elé, Mocsáry Géza: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnák indítványát csak részben pártolom. Ugyanazon ezimnél, melyet ő felemelni ajánl, ón magam részéről szintén felemelést indítványozok. A házi iparra a költségvetés XVH. fejezetének 2-ik czimeben ez évre 5,000 frt van előirányozva. A pénzügyi bizottság jelentéséből azt veszem ki, hogy a már is szűken előirányzott 5,000 írtból a központi értesítő nyomtatási költségei 1.500 forinttal szintén le fognak vonatni és e szerint, a mint említni szerencsém volt, az annyira szűkmarkúan adományozott 5,000 írtból még 1,500 frt levonatván, a házi ipar tulaj donkép csak 3,500 forinttal lenne segélyezendő. Azonban a házi ipar ügyeinek vezetésére van a minister által egy biztos kiküldve, a ki a felügyeleti, jogot gyakorolja, a mi minden-