Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

ál. országos ülés deezember 1. 1875. 227 ma a főváros felvirágzása. Ennek adott kifejezést az 1848-diki törvény, ennek adott kifejezést ismételve és ismételve, ezen törvényhozás azon tetemes pénzösszegek által, melyeket a fővárosra költött. Csak tegnap előtt mondta a közlekedési minister ur igen szépen, ámbár nem hiszi, hogy Budapest Magyarország; de arról meg vau győződve, hogy csak Budapest fölvirágzása fogja jelezni Magyarország fölvirágzását, No én kérdem: vajon mikor virágozhatok fel jobban a főváros? ily viszonyok közt, a milyenek most vannak, vagy akkor, ha külön vámterület lenne? Nyilvános dolog, mindenki tudja, hogy a vidéki kereskedők, a debreezeni, nagyváradi, miskolezi, kolozsvári kereskedő hová megy portékát venni ? Bécsbe: mert semmi különbség sincsen Bécs ós Pest között, s miután ott nagyobb választékkal bir, elmegy tehát Bécsbe. Megfordítva, a külföldi, brémai, londoni, frankfurti nagy kereskedő raktárt tartván, nem tartják azt Pesten, hanem Bécsben, mert tudják, hogy ez Magyarországra is szól. Ha mi nekünk külön vámterületünk van: az egész belkereskedelem kénytelen lesz Pesthez fordulni. Ez lesz igazi metropolja Magyaroszágnak és azon külföldi gyárosok és kereskedő bizományosok, ha azt akarják, hogy Magyarország áruikat fogyassza: itt fogják tartani üzleteiket, itt fogják fizetni az abból származó jövedelmi adót És mi a másik következménye? Csak rövid napokkal ez előtt láttuk ennek oly példáját, a mi igazán egyetlen a maga nemében. Mindenki ismeri azon csempészeteket, melyek a vámok körül történtek. Azon csempészeteket, mint ma már többé nem titok, nem magyarországi kereskedők követték el, hanem bécsi kereskedők, kik jobbnak tartották, miután Bécsben drágábban kellene vámoltatni a portékát,, hogy portékájukat Pestre küldték s itt vámoltatták el és a következménye mi lett ? Az, hogy a pénzügyi őrök felforgatták a magyar kereskedők könyveit, tönkre tették hitelöket, compromittálták az egész ország és világ előtt; a bécsi kereskedő mosolyog rajta és a végeredmény azután az, hogy az osztrák bank megijedvén ezen botrányok előtt, melyek a pesti kereskedelmi világban felmerültek: megvonja tőlük a hitelt ós utána következnek a bukások. Ez a mi viszonyainknak következménye. Hanem t ház! ón szerintem a jelen viszonyok közt mind abból, mit a t. ministerelnök ur a vámkérdésre nézve elmondott: legfontosabb azon pont, melyre most akarok reflectálni; annyira fontos, hogy ettől függ minden további lépés és én azt hiszem, hogy mindenekelőtt ez iránt kell a háznak tisztába jönnie. A t. kormányelnök ur jelentvén a ház átalános és mondhatni lelkes helyeslése közepette, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség Austriával fel lett mondva, hogy a mai nappal az ország visszanyeri önrendelkezési jogát e téren; insistált abban, mit már egyszer mondott és amit ón akkor rögtön megczáfoltam, a törvénynycl kezében arról akarja capacitálni az országot, hogy ámbár a szerződés fel van mondva: a törvény értelmében mi most nem birunk azon önrendelkezési joggal, hogy fel mondhatnók, hogy kimondhatnok ma azt, hogy az év végére külön vámterületet állítunk fel; hanem meg kell ujitani az alkudozásokat a vámterületi közösség alapján. És a törvény melyik szakaszából olvassa azt ki a minister ur? „Ha ez utón az egyezség hat hónap alatt el nem érhető : mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni." Ez megtörtónt. Azt mondja továbbá a törvény (olvas) : „Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő." Azt mondja tehát: „mint ismétlen, a törvény tiszta értelmében is a szerződés felmondása nem a külön vámsorompók felállítását; hanem a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladéktalan megindítását jelenti." Mindenekelőtt nem mondom, hogy a felmondás jelenti a külön vámsorompót; de ugyanazon okból nem állithatja a t. ministerelnök ur, hogy az ellenkezőt jelenti; hanem jelenti azt, hogy egészen szabadságában áll a magyar nemzetnek ezen ujabb alkudozásokat megindítani akár az egyik, akár a másik alapon. Ha a törvény betűjéhez ragaszkodunk, lehet e felett vitatkoznunk; mert bizonyos, hogy a törvény e tekintetben nem szól világosan, ámbár figyelmeztetem a t. házat, hogy annyira mégis óvatos volt a törvény, hogy praecise megkülönbözteti a szövetség szót a szerződés szótól.A szerződés első czikke igy szól: „Mindkét fél államterülete e szövetség idejére és annak értelmében egy vám- és kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül." Tehát a szövetség tiz évre van megkötve s tiz évig képezünk egy vámterületet, melynek kö-. zös határa van. A 22-ik czikk azután azt mondja: „Ha ez utón az egyesség hat hónap alatt el nem érhető: mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni." Mire nézve? Arra, a miről az első czikk szól, t. i. hogy egy vámterületet képezzen. Hanem mi következik utána? miután szerződésnek kell léteznie, mert lehetetlenség, hogy valami megállapodás ne legyen; s azért mindjárt hozzáteszi: „Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő.". De nem a szövetség iránt; hanem a szerződés iránt oly módon, mint Angliával Franeziaországgal és Németországgal De még akkor is, hogy ha valaki szőrszálhasogató és a törvény betűjébe akar kapaszkodni és kimagyarázza, hogy miután ott van „a szerződés szó", az mégis csak a jelenlegi szerződésre vonatkozik: akkor lehet mondani, hogy a betű öl és a szellem éltet. Hogy lehet elképzelni ily szerződést? Hisz akkor a felmondás 29*