Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-40
40. országos Ülés noTem&er 30. 187&. 215 tek, illeti: már folyó évi május hó 30-án a magyar kormány értesítette az osztrák császári kormányt, hogy az 1867. XVI. t.-cz. értelmében a revisió iránti értekezleteket meg akarja indítani, mire természetesen, mikóp ez a törvényből is foly, az osztrák császári kormány is készségét jelentette ki. Ennek alapján az egyezkedés megindult a két kormány közt, először szóval, utóbb pedig a magyar kormány írásban is előadta e tárgyra vonatkozó nézeteit, még pedig két fő irányban fejezte ki óhajtását a vám és kereskedelmi szövetség módosítása iránt. Az egyik az volt, hogy kivánatát fejezte ki az iránt, hogy az ujabb egyezkedések basisáu! egyezzék meg a két kormány oly vámtételek megállapításában, a melyek Magyarországnak — ezen iparczikkekben főleg consumens országnak — érdekeit is kielégíthessék. A másik irány, melyben az egyezkedés folyt, vonatkozik a fogyasztási adókra, ugyanis a magyar kormány kifejezte azon kívánságát, hogy oly intézkedések történjenek, melyek alapján megszűnjék az, a mi ina a .fogyasztási adók restitutiójakor a vámvonalaknál történik, a midőn ugyan is az ily kivitelre szánt fogyasztási czikkek adója befizettetik azon állam kincstárába, melyben azok termeltetnek, mig az adó visszatérítés történik a vámpénztárból; tehát a közös pénztárból. Ez volt egyik, minek módosítását a kormány kívánta. A másik, mit kívánt: volt az, hogy intézkedés történjék az iránt, hogy a magyar kincstárt jövőben ne érje azon veszteség, mely éri ina az által, hogy az osztrák kincstárba befolyó fogyasztási adóknak egy bizonyos részét a magyarországi fogyasztó fizeti meg. Az osztrák kormány, hasonlag irott nyilatkozatban, a magyar kormány álláspontját részéről elfogadhatónak nem találta. Ezek után folytak ugyan még értekezések a vámtótelekre nézve, s tagadhatatlan, hogy ezekben sok közeledés is történt; de egyetértés itt sem jött létre, s ennek folytán november 17-én a magyar kormány egy ujabb átiratban kijelentette, hogy fentartja nézeteit, melyeket az imént jelezni bátor voltam, és melyeket első átiratában kifejtett, ós egyúttal figyelemmel arra, hogy a törvényben megszabott hat havi határidő már vége felé jár: óhajtotta az osztrák kormány elhatározását mennél elébb megtudni. November 24-ről keltezve meg is érkezett az osztrák császári kormány abbeli nyilatkozata, hogy mig látják, hogy a magyar kormány fentartja eredeti álláspontját: addig ők viszont kénytelenek nyilvánítani, hogy ők meg nem fogadhatják el azon álláspontot, és így tekintettel a 6 havi idő közelségére, a magyar kormányra bízzák a további teendők iránti megállapodást, részükről egyébiránt kijelentvén, hogy ha az netalán a törvényben szabályzóit fölmondásban találna is kifejezést; az előirt egy évi egyezkedési idő alatt a magok részéről oda fognak törekedni, hogy a két fél között a kiegyezés méltányos feltótelek alatt megtörténjók. Ezen értesítés vétele után elhatározta a magyar kormány a törvényadta jogával élni, s ugy, mint azt az 1867. XVI. t.-cz előírja: a vám- és kereskedelmi szövetséget felmondani, s ez a tegnapi napon meg is történt. (Atalavos elénk helyeslés.) Azonban t. ház! a vám- és kereskedelmi szövetség felmondása nem jelenti a külön vámterület felállítását. (Mozgás a szélső bahdalon) Az 1867. XVItörvényczikknek 22 |-a, mely e felmondási jogot megadja, határozottan azt mondja (olvass) .,Ha ez utón az egyesség G hónap alatt el nem érhető; mindkét fél szabadságában áll egyévi felmondással élni." Ez megtörtént. Azt mondja továbbá a törvény (olvass) „Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladók nélkül megkezdendő." Tehát, mint ismétlem, a törvény tiszta értelmében is a szerződés felmondása, nem a külön vámsorompók felállítását, hanem a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladéktalan megindítását jelenti. A kormány tehát azt tartja feladatának, mind azért, hogy a törvény kellékeinek megfeleljen, mindazért mert — a mint jelezni már bátor voltam: —az ország érdekeinek megfelelő, a kölcsönös méltányosságra lektetett egyességet, és ez alapon a közös vámterület fentartását Magyarország szempontjából előnyösebbnek tartja, mint a külön vámterület fölállítását: a kormány — mondom — kötelességének fogja ismerni, kitűzve elérés végett ugyan azon irányt, melyet eddig folytatott, és a melyet az imént jelezni voltam bátor, oda igyekezni, hogy az egyesség létre jöjjön, és igy a közös vámterület az ország érdekeinek megóvása mellett fentartható legyen. (Helyeslés a középen.) Midőn ezt határozottan nyilvánítani bátorkodom, nem késem kimondani azt. hogy igenis, mint már mondám, azon szempontot követve alkudozásainkban, melyet feleletemben már jeleztem: a kormány az egyetértés létre jöttére fog törekedni, és csak azon esetben, ha a másik alkudozó résznek saját szempontja melletti merev megmaradása által erre kényszeríttetnék, és az érdekeiknek megfelelő egyesség lehetetlenségéről győződnék meg: csak ezen esetben tudna, — de ekkor is sajnálkozva — bele nyugodni a külön vámterület fölállításába (Ménk helyeslés a középen.) Kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyeslés a középen) Elnök: Felszólítom az interpelláló urat válaszának előadására. Horánszky Nándor: T. ház! a házszabályok értelmében kötelességem lévén nyilatkozni azon válaszra vonatkozólag, melyet a t. kormányelnök ur az összministerium nevében a hozzá intézett
