Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

212 40. országos ülés november 80. 1875. •Az állítás, mely ellentétbe helyezi az ország termelőit ós egyúttal fogyasztóit a földinivelő nagy közönséget a külön vámterülettel, abból indul ki. hogy a határvájn által minden drágább lesz mindaddig, mig a honi ipar nem vert gyökeret, a mi pedig nem egyhamar lesz. Az igaz, hogy az önálló vámterület által rögtön sem tőke, sem gyáripar, sem képzett munkásosztály nem keletkezik, arra idő kell; mennyi idő, az a körülményektől és a követendő vám- és kereskedelmi politika jóságától függ. De valamint vetni kell, ha aratni akarunk s talaj kell hozzá, hogy vethessünk: ugy mindenekelőtt a honi viszonyoknak megfelelő vám- és kereskedelmi politika kell ahoz, hogy ipar egyátalán keletkezhessek. A kezdet nehézségein tehát tul kell esnünk, annyi áll. De az átalános drágaságtól való félelem, az tévedés. Önálló vámpolitika mellett az árakat ugy szabályozhatjuk, mint nekünk tetszik, közös vámpolitika mellett ugy szabályoztatnak azok, a mint az osztrákoknak tetszik. Igen jól tudja az osztrák, mért követel vódvámot, mért a vám felemelését. Az ár, melyet mi szomszédainknak portékáiért fizetünk: a külföldről behozott és megvámolt czikkek árának mértékéhez van szabva s minden gazda tudja, hogy egy angol gép ép oly drága mint egy osztrák, mert az itteni gyáros nem adja olcsóbban, mint a vele versenyző külföldi. Az árak tehát Magyarországon nem attól fügnek: van-e közbeeső vá,msorompó vagy nincs, mert vámsorompó mindenesetre van s csak az a kérdés: hol és ki veszi hasznát. Ma az osztrák kiucstár és az osztrák iparos. Ha külön vámunk lesz: az árak a szerint fognak alakulni, a milyen vámot mi a portékára vetünk, ha magosabbat mint most fizettetik, az áru megdrágul, ha kissebbet bizonyára olcsóbb lesz Az ellenvetés csak az esetben állna, ha Ausztria volna az egyetlen produeens, melytől vásárolhatunk, mi azonban nincs ugy; mert a legtöbb czikket olcsóbban vehetjük mástól mint tőle. Vámtóteleinket különben mindenesetre ugy kellene szabnunk, hogy a fogyasztóra nézve is jutányos legyen az ujitás, a mi nem volna nagyon nehéz, mert az osztrák vámtételek meglehetős magasak. Ha — mint mondják •— Magyarország szabadkereskedésre szorul, mit ily átaiánosságban el nem ösmerhetek: akkor van gsak igazán indokolva a külön vámterület, mert hogy valaki védvámos legyen magának: azt még értem; de hogy védvámos legyen a szomszédjának: azt felfogni képes nem vagyok. Nem áll tehát, hogy az önnálló vámterület melletti mozgalom magyar védvámos mozgalom; annak egyik vagy másik systemához semmi köze, a minthogy Magyarországra egyik systema sem illik, hanem indokolva van egy vegyes rendszer, mely alapjaiban fínanczvámokat ismer, kivótelképen alkalmaz mérsékelt védvámokat azon iparágakra, melyek a megölő osztrák verseny daczára életképeseknek mutatkoztak és azokra, melyeknek hazánkban természetes alapjai vannak. Legkevésbé lehet pedig okunk félni a repressaliáktól. (Halljuk! Hallj/tk!) Nyeraterményeinket Ausztria sem vissza nem utasíthatja, mert szüksége van rajok; sem azoknak útját a transitóban, vagy a tenger felé el sem zárhatja, sem azoknak árát nem ő szabályozza s végre idáig sem tartott kölcsönösséget hanem veszi fogyasztási czikkeit és ipar anyagát, a hol olcsóbb. Sokkal kevésbé vagyunk mi az ő iparára utalva, mint ő a mi nyerstermónyeinkre/ melyek nem tűrnek oly messze szállítást, mint a gyártmányok. Ha tehát repressaliákra kerülne a sor, — mire semmi szükség, — mi sokkal erősebbek vagyunk, mint ő s nem nekünk, de nekik kell félni a végletektől, melyek hogy be ne következzenek, a politikai kapocs garantirozza. E politikai kapocs független a vám közösségtől. Fenállott három századig vámsorompók mellett. Apragmatiea sanctió és az 1867. XII. törvényezikk, nem ösmeri el közös ügynek a vámügyeket. S ha van gazdasági érdekközösség, a minthogy bizonyára van : az nem állhat abban, hogy egyik állam tönkre juttassa a másikat; hanem hogy mindkettőnek érdekei megóvassanak s a felvirágzásban gyűjtsenek erőt egymás támogatására. Méltányosság egymás iránt s bizonyos solidaritás a külfölddel szemben, nagyobb előnyök biztosítása egymás számára, mint minők a külföldnek adatnak, a forgalom könyitése egvmás sérelme nélkül kivántatnak s ezek mellett a területek tőszomszédsága s a politikai közös intézmények hatása elég garantiát nyújtanak arra nézve, hogy önálló vámterület mellett is a monarchia uniója lazulni nem fog. Két állam közt, melyek gazdasági bázisa annyira különböző, ipari és culturai fejlettsége oly eltérő: politikai unió igen; gazdasági unió helyesen nem képzelhető Tartós, jó viszony közöttük csak ugy állhat meg. ha mindenik a saját igényei szerint rendezheti be közgazdasági ós financzpolitikáját. Ha Austriának magas védvám kell: ám hozza be: ha Magyarországnak szabad kereskedés: ne legyen abban gátolva. A kettő közti viszonyt szabályozza egy kereskedelmi szerződés, mely mindkettőre , nézve a legbeesesebbó teszi a kölcsönös forgalmat, de nem veti alá egyiket sem a másik kizsákmányolásának. Ezt követeli a paritás, ezt a dualismus s én részemről az önálló magyar vámterületben az 1867-ki kiegyezési műnek postulatumát és corollariumát látom. Nem szenved kétséget, hogy Magyarországnak teljes joga vau a váinkolösséget felbontani, s hogy esak jogával fog élni, ha a magyar vámsorompót felállítja. Nagy kőszönöttel tartozom, hogy a kormány ez egyszerű igazságot a vám és kereskedelmi szerződés felmondása által constatálta.