Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-39

178 39 országos ülés novemfoer 29. 1875. A kik a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatván : a Helfy képviselő ur által előterjesztett különvélemény mellőzve van. * Molnár Aladár jegyző': (olvassa) Vasutépitészeti főfelügyelőség. Személyes járandóságok, összesen 50,140 frt, dologi kiadások 19,050 írt, összesen 09,190 frt, egészbeu véve összes szükséglet 147,220 frt. Muslay Sándor előadó: A pénzügyi bizottság ezen összeget megszavazásra ajánlja, egyszersmind azonban megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság helyesli ugyan, hogy rendkivülileg egyes kiváló szaktehetségek szolgálata rendkívüli pótlékkal is biztosittassék az állam részére; de nem helyeselheti, hogy a pótlék egyes szolgálati ágakban mint rendszer alkalmaztassák s óhajtását fejezi ki, hogy a minister a kilátásba helyezett változtatásnál a működési pótlékok rendszeres alkalmazásának megszüntetésére is tekintettel legyen. Helfy Ignácz: T. ház! midőn a most felolvasott czimnói a különvéleményt bátor vagyok támogatni: engedje meg a t. ház. hogy néhány rövid megjegyzést tehessek itt, melyeket talán jobban megtehettem volna az általános tárgyalás alkalmával, ha azt hosszabbítani akartam volna. A vasúti épitészeti főfelügyelőségről levén szó, lehetetlen, hogy fel ne merüljön az a kérdés, melyet Simonyi Ernő barátom már érintett, hogy most midőn a vasúti építkezések úgyszólván végképen megszűnnek: mire való még egy ilyen nagy apparátussal felállított felügyelőség? Erre nézve a t. minister ur imént azt monda, hogy ámbár ezen czéiból csakugyan nem szorosan szükséges: de miután függőben van sok vasúti kérdés: ezeknek megítélésénél mulhatlan szüksége van ilyen közegre is. Mellesleg megjegyzem erre, hogy helyesnek találnám, ha e téren igazán nagy eredményeket látnánk; de mikor hat havi működés után nem látunk egyebet, minthogy egy 2700 frtos ügyet birtak elintézni: sokkal jobb volna lemondani ezen liquidátióról, mint ezen nagy személyzetet fentartani. Azonban sokkal fontosabb tárgyra óhajtom ezúttal a t. ház figyelmét felhívni. Igaza van a minister urnák, hogy jelenleg az ország nincs azon helyzetben, hogy építsen, és hogy még az úgynevezett zsákutezákon sem lehet ezúttal segíteni; de a személyzetet fön kell tartani, mert elő kell készíteni a jövőt, s mert ő is velünk együtt reményli, hogy az ország nemsokára azon helyzetben lesz, hogy építhet. Egész átalános-. ságban megjegyzem, igaz, hogy a körülmények nem engedik Magyarországnak, hogy építkezésekre gondoljon; de azt hiszem, hogy a körülményeket meg kell teremteni, QS' épen egy erős kormánynak feladata a körülményeket aként idomítani, hogy valamit tenni lehessem, mert azt mondani: most tanulmányozzunk a kérdést, majd bevárjuk a jobb időket, — jobb időkben mindenki tud építeni, ez nem nagyon nehéz; de egy erős kormánynak feladata, teremtő erőt mutatni, és ugy idomítani a körülményeket, hogy lehetővé tótessék, a mi ez idők szerint lehetetlen. Mert méltóztassanak elhinni, mindazon bajokat, melyeket a minister ur érintett, melyek közlekedési politikánkra súlyosodnak: nem fogjuk elenyészi etni, mig vasút hálózatunkat ki nem egészítjük. Én azt hiszem, azon munkához már most hozzálehetett volna fogni; mert én nem hiszem hogy ha a t. kormány komolyan neki fekszik: ne sikerüljön garantia nélküli építkezésekre vállalkozókat kapni. Ha ezt tenné, igenis indokolva találnám azon költségeket, melyeket most teszünk. De elmúlt 9 hónap, és e téren semmi sem történt. Mi a múlt években évenként 30—40,000 irtot költöttünk vonalak tanulmányozására. A t. minister ur ezt már a múlt évben 10,000 forintra kevesbítette. De mi ennek eredménye ? Nem látjuk sémiben. Ha feldolgoztattak a tanulmányok, s ha ezek alapján a t. minister ur azon helyzetben lesz, hogy tudathatja a vállalkozókkal, hogy Magyarország hajlandó ezeket és ezeket a vonalokat kiépíttetni: legyen meggyőződve, fognak kínálkozni vállalkozók. Én magam tudnók positiv neveket említeni, kik nagyon szívesen eljönnének vállalkozni. De mikor azt látják, hogy Magyarország becsukta a vasúti üzletet, nem dolgozik többé senki, senki sem gondol rá: ez utón soha sem fogunk kimenekülni a zsákutczából. Ilyen a pest-zimonyi vasút. Maga a t. minisler ur kormányra lépte elején határozottan kijelentette, hogy ezen vonal az. melyet a kormány mindenesetre kiépíttetni akar. Én bizton számítottam rá, hogy ha előbb nem, ezen költségvetés tárgyalása alkalmával a t minister ur ismertetni fogja a házzal, minő előhaladást tett e fontos kérdés az ő tárczájában. Ha ily fontos vonal kiépítését hozza javaslatba: akkor is érteném a jelen rovat feníartását; de erre nézve az igen t. minister ur igen érdekes beszédében egy szóval sem nyilatkozott; pedig méltóztassék elhinni, hogy régen belátta azt már az ország, hogy közgazdasági viszonyainkra nézve nagy horderejű e vonal kiépítése. Méltóztatnak emlékezni, hogy mikor a temesvár-orsovai vasútvonal kiépítésének megszavazásáról volt szó : nagy volt az ellenkezés ; mert mindenki érezte, hogy közlekedési hálózatunknak egyik főcsapása, nőt a t. minister ur is érez, hogy annak főére az osztrák államvasút kezében van. Mi éreztük, hogy mikor azt kiegészítjük és kivisszük a keletre: az oly súlyos következményekkel fog bírni, melyeket ellensúlyozni alig leszünk képesek. Mi volt a főérv, melylyel a kormány a többséget kapaczitálta? Azt mondta: igaz, hogy e fontos keleti csatlakozást kiadjuk kezünkből; de ne felej-