Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-39
164 39. országos Illés november 29. 1875. T. ház, én mindenekelőtt azon véleményemet mondom ki, hogy a vasúti garantiáknak ryornasztó volta nézetem szerint összes kór-állapotaink egyik symptómája ; de nem maga a betegség. A t. minister ur orvosolni akarja a symptomát, a mi — megengedem — részben fog is sikerülni ; — de nem csak a symptomákat kell orvosolni, hanem orvosolni kell magát a fő bajt, melyből a symptoma ered. % Mi, t. ház, a vasutak kiépítésénél eltekintve a helyi viszonyok érdekeitől, melyek a vasutvonalak megállapításánál, fájdalom igen nagy mértékben érvényesültek, — mondom a vasutak kiépítésénél, főleg azon szempontból indultunk ki, hogy nekünk terményeink kivitelére, külkereskedelemre van szükségünk. A magyar törvényhozásnak ez volt egyik lényeges kiindulási szempontja, s én részemről azon nézetben vagyok, hogy ezen felfogás alapjában hibás. Én nem mondom azt* hogy vasutaknál a külkereskedés tekintete nem fontos; nem mondom azt, hogy az nem veendő figyelembe, s hogy a vasutak jövedelmének egyik fő laürorrása nem a külkereskedelem.- de másrészről én azon iskolához tartozom, mely a vasutak kiépítésén felül egyszersmind egy helyes átgondolt nemze'gazdasági politikát is kivan. Azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a vasutak kiépítése helyes nemzetgazdasági politikával nincs összekötve : a vasutaknak magokban nem lesz azon eredménye, melyet a nagy közönség és az illető ország azoktól vár. Épen ez az eset mi nálunk. Nekünk a vasutak kiépítésével kapcsolatosan semmi nemzetgazdasági politikánk nem volt, és fájdalom ma sincs: hanem reméllem, hogy lesz nem sokára. Én részemről csak oly nemzetgazdasági politikát tudok helyeselni, mely méltányolva a külkereskedelem szempontját is, melyet semmiféle törvényhozás figyelemmel nem mellőzhet, mondom: csak oly nemzetgazdasági politikát tudok méltányolni, mely a fősúlyt belforgalomra a belconsumora fekteti. A belconsumo ós beiforgalomnak kell azon kutforrásnak lenni , a melyből a vasutak állandóan táplálkoznak, mert a vasúti forgalom különben örökös oscillatióknak és fluctuatióknak van kitéve. Epén ez az eset minálunk. És t. képviselőház! épen ezen fölfogásnak hiánya az, a mit én a közlekedési minister ur beszédében fájdalmasan nélkülözök. Fájdalmasan nélkülözöm e beszédben azt, hogy nem méltóztatott a belforgalomra a belconsumtio fontosságára reflectálni és a fősúlyt arra fektetni. A mi eszközöket a közlekedési minister ur fölhozott: azok enyhíthetnek e symptomákon — megengedem; — hanem magát a bajt, melyből e symptoma ered: csak az oly belpolitika képes megszüntetni, mely nem mellőzi ugyan figyelemmel a külkereskedelem szempontját, de a fősúlyt a belconsumtióra, a belforgalomra fekteti, a mi azonban — és itt fekszik a dolog lényege — ipar nélkül, az ipar megteremtése nélkül, jegybank nélkül és az önálló vámterület nélkül lehetetlen. Én többször intéztem magamhoz azon kórdóst, hogy vajon meddig fog nehezedni reánk oly nyomasztólag a vasúti garantiák súlya? e kérdésre komoly megfontolás után nem mondhatok egyebet, nem adhatok egyéb feleletet, mint ezt, hogy az nyomasztó lesz mindaddig: mig itt a hazai ipar fejlődésével, ennek alapján, oly belforgalom és beleonsumt'ó nem támad, mely elég tápul fog szolgálni a vasutaknak és vasutak jövedelmének. Éz az én kiindulási szempontom, — én ennek a politikának vagyok embere. Néhány hónappal ezelőtt egy brocburt olvastam e tárgyban és emlékszem rá, hogy abban a többi közt elmondja a szerző, hogy egy angol igen csodálkozik azon, hogy mikép lehetséges az, hogy a magyarországi vasutak még most sem nélkülözik a status garantiáját, sőt hogy a garantiának ezen terhe folyton nő. Angol szempontból főlvéve a dolgot, nagyon természetesnek tartom azon angolnak csodálkozását; mert ő hozzá van szokva ahhoz, hogy az ő hazájában virágzó ipar és pezsgő élet van minden téren; ily körülmények között a vasút rögtön tényező a forgalom emelésében. Azonban a mióta vasutaink kiépíttettek minálunk, úgyszólván semmi sem történt arra nézve, hogy a belforgalom emeltessék akkor, mikor a külföldről nagyban történtek a megrendelések terményeinkre : igen jó aratásuk volt a vasutaknak; de a mint ezen állapot megszűnt, a mint utalva lettek a vasutak a belforgalomra: a jövedelem azonnal csökkent. A dolog másként nem is lehet; mert a hol belconsumtió emelésére, az iparnak emelésére, mely a jólétnek egyik főtényezője, semmisem történik : ott a vasutak magukban nagy eredményeket feltüntetni nem fognak. Engedje meg a t. ház! hogy egy rövid igen rövid történetet mondjak el a gyakorlati életből merítve. Én Budapesten a püspök-ladányi állomáson keresztül járván, történt egy izben hogy megadottam ott és beszéltem a vasúti főnökkel. Kérdezősködvén arról, hogy milyen a forgalom ezen állomáson, azt mondta, hogy bizony a forgalom nagyon csekélyre szorítkozik: igen korlátolt személyforgalomra és még valamire. Kérdeztem, hogy mi az a valami, amit e vasút szállít ? azt mondta, hogy az tojás. A hol forgalom nincs és csak ilyen szűk térre szorul, természetes, hogy a vasúti garantia ily országokban nagyon terhes: annál jobban kell, hogy meggyőződjünk arról, hogy mindaddig mig ezen országban virágzó ipar nem lesz, mindaddig igen súlyosan fognak nehezedni reánk a vasúti garantiák. És most t. ház! méltóztassék nekem megengedni, hogy összefüggésben ez alkalommal némi
