Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
88. országos ülés támadta a Deákpárt által beadott költségvetést és azt részletes vita alapjául sem akarta elfogadni: „Sokszor fel említtetett, mily visszaélések vannak a szabadmeneti jegyekkel mind az állami, mind a garantiát élvező vaspályáknál. Voltak már tanácskozások, bizottságis volt a ház által kiküldve, de eredmény — tapasztalataim szerint — semmi sincs. Nem régiben utaztam az állampályákon, és láttam, hogy egyének, kik nem hivatalnokai az állam 'pályáknak, nem fizetnek semmit, és csak a régi eljárás van divatban. Meghiszem, hogy a t. közlekedési minister ur ministerré levén, nem mondhatja maga ellenében, hogy nem adott ki rendszabályokat s most is ugy van; hanem még 1875 máj. 10-én így volt. Magam is sok esetet tudok és mondhatom, hogy 1875 októberben is még nagy részt igy volt Egyes példákkal természetesen nem szolgálhatunk, hanem kérdezze meg a t. közlekedési minister ur magánosan egyik másik képviselőt s meg fog róla győződni, — Én igen-igen sok képviselőtől hallottam, hogy a szabad jegyekkel a vasutakon még most is igen sok visszaélés történik. Kérem ezek folytán a t. közlekedési minister urat, legyen szíves, és pedig minél előbb, a t házat felvilágosítani az iránt, hogy kiknek és mikép szabad még használniok a szabad menetjegyeket, mennyi van forgalomban, és mily rendelkezéseket tett e tárgyban. Óhajtom, hogy a közlekedési minister ur felvilágosítson bennünket az iránt, hogy a magyar állami nyelv használata iránt kiadott rendelete mennyiben ment teljesedésbe és mikor lesz az egész mérvben teljesítendő, nemcsak a vasutaknál, hanem minden 'egyéb államhivataloknál is, melyek a közlekedési ministerium kezelése alatt vannak. A többire nézve, minthogy az idő előre haladt, nehogy a t, elnök ur kénytelen legyen a szót elvenni tőlem, ez úttal elállók/ (Halljuk! halljuk! Van még 10 perez.) A miket el akartam mondani, legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, azokat nem mondhatom el azon 10 perez alatt, mely még hátra van, mert egyes részleteket oda dobni, anélkül hogy kifejteném, nem akarok. Minthogy pedig nem fejthetem ki a tárgyat olykép mint óhajtom, a részleteknél fogok magamnak itt-ott alkalmat venni, hogy véleményemet előadjam. Mindenesetre reménylem, hogy a részletek tárgyalásáig azokat, a miket előadtam, a minister ur már fel fogja világosítani. Elnök: A szónokok sorában most Vidliczkay képviselő ur következik. Minthogy azonban az idő csakugyan előrehaladt, neki joga van kívánni hogy hosszabbittassék meg a mai ülés addig, míg beszédét egészen elmondotta, vagy engedtessék meg neki, hogy beszédét holnapután adhassa elő (Fölkiáltásolc holnapután!) KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. H. KÖTET. íremoer 28. 187&. jgj Következik most legelőször is azon interpellatio, melyet Meczner Gyula képviselő ur a közlekedési minister úrhoz kivan intézni. Meczner Gyula: T. ház! Köztudomású dolog, hogy a marmarosi kincstári só egyes kereskedők ós szállítók által hozatik forgalomba. A szállítás történik leginkább a magyar észak-keleti vasút társulat vonalain, melyekről a továbbítás a magyar-gácsországi, a kassa-oderbergi és leginkább a tiszavidéki vasút által történik. A kereskedelem és a forgalom érdeke azt hozná magával, hogy minden áru lehetőleg fenakadás nélkül közvetlenül vitessék rendeltetése helyére. Történik azonban, hogy a tiszavidéki vasuttársulat — vetélkedés vagy nyerészkedés szempontjából, nem tudom, — a magyar északkeleti vasuttársulat vonalain érkező minden árut, de különösen a sót is a saját kocsijaiba rakja át és igy szállítja tovább. Ezen eljárás szerény véleményem szerint ellenkezik a kereskedelem, ellenkezik a forgalom érdekével és különösen a só szállításánál a királyi kincstár érdekére, az ország lakosainak érdekére, egyes kereskedők érdekére káros hatással van; inert eltekintve azon körülménytől, hogy az áruk az átrakás következtében később érkeznek rendelkezési helyükre, az ujabb elpakolás ujabb költségekbe kerül és különösen a só ásványi természeténél fogva átalában lehullás és elporlás következtében eredeti súlyából jelentékenyen veszít, és ez ismét befolyással van a piaczi árára. Bátor vagyok tehát kérdezni: van-e a ministeriumnak ezen eljárásról tudomása? és szándékozik-e ez eljárást meggátolni? E tekintetben interpellatiómat írásba foglalva benyújtom. Beőthy Algernon jegyző: (olvas-.) Van-e tudomása a t. minister urnák arról, hogy a magyar északkeleti vasút vonalain szállított czüíkek s különösen a niáramarosi kincstári bányákból egyes kereskedők által szállított s forgalomba hozott só, a tiszavidéki vasút szerencsi s más határállomásain, a két vasút közötti vetélkedés folytán, ezen társulat kocsijaiba átrakatva szállíttatik tovább ? Tekintve, hogy ezen eljárás a kereskedelem, a szállítás nem kevés hátrányára űzetik, s nemcsak az egyes kereskedők ós szalutoknak, de közvetve az ország lakosainak s a kir. kincstárnak is kárával jár: szándékozik-e a tisztelt minister ur ezen eljárásnak, mikor s mily utón jövőre gátat vetni ? Péchy Tamás közmunka és közlekedési Minister: T. ház! Nem tudom méltóztatnak-e megengedni, hogy rögtön feleljek. (Halljuk!) Már az általános vita alkalmával jeleztem volt, hogy vannak a mi vasutaink egymásközti viszonyaiban oly visszásságok, melyekre nézve erélyesebb intézkedések lesznek szükségesek. A felhozott körülmény is olyan, mely ellenkezik a közlekedési forgalom czélszerüségével és helvességével, a melyre nézve azonban kellő or21 «
