Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
156 38. országos ülés november 27. 1875. hogy az úgynevezett vashegy, mely nem csak Gömőrnek, hanem nemzetgazdasági tekintetben az egész országnak kincse, mely a szó szoros értelmében vashegy: nincs vasúttal összekötve. Pedig, és itt figyelmet kérek a minister úrtól a kormány szerződésileg arra kötelezte magát, s a gömöri birtokosok csak azon föltétel alatt vettek részt ezen vasutak subventi ójában, ha a t. kormány teljesiti ezen kötelességét. Nem akarok hosszas lenni uraim, (Halljuk!) egy kérésem van önökhöz. Engedjék meg ezt Somssich Pál t képviselő ur szerint egy veterán közkatonának, ki nem tud ugy dobálódzni a milliókkal, mint a komédiás a labdával. Kérésem ez, hogy emelkedjék már egyszer a képviselet azon magaslatra, melyről kell, hogy mindig csak az egész ország érdeke legyen szeme előtt és szabaduljunk azon provinciális látkörtől, hol a kéz mindig maga felé hajlik. Nem kis kérelem ez uraim, ezt beismerem ! Ezt még nagy részben őseinktől örököltük. Igen jól emlékszem a pozsonyi országgyűlésekre, bármily entente cordiale létezett a megyei követek közt, midőn a porták megosztására került a sor : csaknem hajba kaptak. Nem kis kérelem ez uraim, mert az az „én" — fájdalom — „a mindenek feletti ón" igen sok bajnak az oka. (Helyeslés.) Tomcsányi László: Nagy figyelemmel hallgattam végig azt, a mit a közlekedési minister ur nagy vonásokban elénk tárt. Az, amit a múltra nézve mondott, uj nem volt előttem; az újdonság színezetével előttem legfelebb az birt, a mit a volt külföldi műszaki közegekre nézve mondott. A mit a jövőről mondott: azt megvallom, nagyon jól esett hallanom. Voltak oly perczek, midőn feléledtek bennem a múltnak ma már elhamvadt reményei, s megvallom őszintén, majdnem feledtem, hogy már 1875-ben vagyunk. A t. közlekedési minister ur, nagyon természetesen, nem barátja annak, hogy hosszura terjedjen egy átalános vita, és ebben tökéletesen igaza van. En e nézetét teljes mérvben respectálom, és igy nem fogok kiterjeszkedni átalános dolgokra, nem fogok tehát fejtegetni magas vasúti politikát; hanem fogok beszólni szorosan oly tárgyakról, melyek e tárcza költségvetéséhez tartoznak, ós ennek keretébe illenek. Hogy tehát az idő veszve ne legyen, mondom, ón arról fogok beszélni, miről a közlekedésügyi minister nem beszélt. Nem a központi igazgatás költségei azok, t, ház, a melyekhez hozzá szólni kivánok; ezekre nézve sem most nincsenek észrevételeim, sem a részletek tárgyalásánál nem lesznek; czélom fölvilágosítást kívánni csupán a minister úrtól egynehány oly tételre nézve, a melyek az indokolásban, kellő mérvben megvilágosítva nem lévén, tüzetes tájékozás nem egészen lehető. Azok, a miket a közlekedési minister ur szíves készséggel és előzékenységgel tudomásunkra fog juttatni: az bizonyára igen gazdag adatokkal bővitendi ismereteinket, ós valamint nekem, ugy nem egy képviselőtársamnak igen hasznos szolgálatára lesz akkor, midőn a tárcza részletes tárgyalás alá kerülend. E tárcza, egy nem csekély fontosságú része, ha szabad mondanom, igen érdekes része az állarnvasut-kölcsön előirányzata Mielőtt azonban czélom felé haladnék, néhány percznyi kitérést engedek magamnak, hogy e tárcza kölcségvetésének egy előző fejezeténél állapodjam meg. Nem szándékoztam ezt tenni, de mert némi kapocs-pontot találtam azok után, a miket a közlekedési minister ur felhozni méltóztatott. (Halljuk!) Mikor inauguráltattak meg, vasúti építkezéseink, volt igen is egy közeg, mely a vasutópitészeti igazgatóság neve alatt volt ismeretes. E közeg nagy apparátus volt, és drága is volt; de nem lehetett másként, mert mi szegények voltunk szellemi erőkben, s e tekintetben csoportra volt szükségünk, és dijazni is kellett ahhoz mérten, mert a mindenfelé épülő vállalatok természetesen az erőket absorbeálták, és ezt meggátolnunk kellett. Hogy tehát a személy választásában csalódtak az illető irányadók: azt talán kisebb nagyobb mértékben megengedem, megengedem továbbá azt is, hogy még ma is lehet recriminálni a felett, hogy Thomeneket és Prangeneketfnem kívánunk; hanem azt, a mit a közlekedési minister ur vasúti politikánk hibáinak összefoglalásában e közegről mondott: azt bocsásson meg a közlekedési minister ur, ha az irányában érzett tiszteletem kifejezése mellett kifej el entem, hogy ezt indokolva nem látom. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) De itt egy más kérdés az, melyet meg akarok említeni. E nagy apparátus, nem állam-apparatus, annak tagjai nem államhivatalnokok, azok állami szegődvényesek voltak, a kik dúsan fizettettek, szerződés mellett fogadtattak és a mikor munkájukat elvégezték: az állam ótatsnak nem váltak véglegesen terhére. Ma mit látunk ? Van egy vasúti építészeti főfelügyelőségünk, tehát olyan igazgatóság, a mely stabiliter terheli 50,000 írttal az állam költségvetését, akkor, a mikor vasutaink nem építtetnek A t. minister ur ennek ellenében felhozhatja ugyanazt, a mire már szükségképen utalt is, hogy vannak befejezendő, kiegészítendő részek vasut-hálózatunknál s teendő előmunkálatok. Ez ellenvetésre el vagyok készülve, és ez nagyon plausibilis. Igen vannak előmunkálatok; de szerintem azok nem oly természetűek, a melyek mellett ily drága apparátust fentartani kellene. Legutóbb láttuk, itt volt egy előmunkálat, a temesi szoros, ez igen szép munka volt. Nem tudom, de azt hiszem szerencsés volt a t. közlekedésügyi minister ur
