Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-38
152 38. országos ülés november 27. 1876. pasztaltam, hogy aki Magyarországnak nyelvét megtanulja: az igen közel áll ahoz, hogy valósággal állam polgárrá is legyen. De természetes is ez; mert nincs a világon ország, a mely háládatosabb legyen azok irányában, akik bejönnek ós a magyar nyelvet megtanulják, mint Magyarország. Tehát maguk is felismerik és látják, hogy itt számithatnak háládatosságra, itt fog érdemük a kellő jutalomba részesittetni, nagyobban mint saját hazájukban, — én teljes biztonsággal számitok arra, — hogy akik bejöttek és a magyar nyelvet elsajátították : azok hasznos polgárai lesznek a hazának és jól kezelik a vasutakat. (Helyeslés a középen.) Szükségesnek tartom harmadszor, hogy az államnak befolyása a vasutakra különösen pedig azon vasutakra, a melyek kamat garantiaval épültek : nagyobb legyen, mint a milyen addig volt. (Helyeslés.) Ha t. ház! Az állam biztosítja a kamat garantiát, ha fizeti azt a hiányt, a mely a részvényeseknek szükséges arra, hogy pénzük a kellő kamatot meghozza: akkor nézetem szerint az államnak teljes joga is van gondoskodni arról, hogy az ő rovására ott ne gazdálkodjék más, vagy legalább ne gazdálkodjék oly mértékben, hogy abból kára legyen az országnak. (Helyeslés) Én ez irányban, nem tagadom, erélyes intézkedéseket tettem, talán olyanokat, melyeket az illető pályák igazgatói és befolyásos egyénei közül sokan túlságos beavatkozásnak tartanak; de tettem azért, mert, mint jeleztem, meggyőződésem szerint akkor, mikor biztosítva vannak az illetők, hogy pénzben kárt nem fognak szenvedni: akkor az államnak teljes joga van arra vigyázni, hogy az ő pénztárával mások ne gazdálkodjanak. (Helyeslés.) Láttunk oly eseteket, a hol az állam által garantirozott két pálya egymás ellen olyan versenyt csinált, hogy egymásra Hezitálta a fuvart, és egymás rovására osztogatta a refactiákat. Nagyon természetes, hogy ezt kénytelen voltam határozottan betiltani; mert az lehetetlenség, hogy két egymással versenyző pálya, melyet az állam tart, az államrovására osztogassa a refactiot, a minek következménye aztán az, hogy mindkettőnek nagyobb subventiót kénytelen az állam adni, mint különben volna kénytelen adni. Mondom — ezt kénytelen voltam határozottan betiltani. (Helyeslés.) De szükségesnek tartom, hogy az állam nagyobb befolyást gyakoroljon a vasutakra ; nem azért, mintha azt akarnám, hogy minden részletében behasson a vasutak berendezésének, hogy az állam mintegy dirigálja azon vasutakat is, a melyeket nem maga kezel; de azért, hogy az államnak nemzetgazdászati érdekei, a tariffa érdeke, vagy az államnak még a személyek dolgában is átalános politikai befolyás biztosítva legyen a kormánynak, a mit, nézetem szerint, ha máskép nem lehet, törvényhozási utón is a t. háztól kérni bátor leszek. (Élénk helyeslés.) Negyedszer szükségesnek tartom, hogy a vasutak a hazai gyárakat különös előnyben is részesítsék. (Helyeslés.) Én azon nézetben vagyok, hogy egyes magánember sokkal inkább tekintettel lehet arra, hogy a külföldről kapott portéka olcsóbb-e vagy nem, mint a vasút. Egyes embernek nincs az az érdeke, a mi a vasutaknak, a gyárak felvirágzásának előmozdítása szempontjából; mert a virágzó gyárak a vasutaknak fuvart adnak, tehát a vasutaknak kötelessége, a mennyire tőlök telik, virágzóvá tenni a gyárakat (Helyeslés), és itt nézetem szerint szükséges, hogy minden oly esetben, a hol határozott kárral nem jár, — mert oda már nem lehetne a dolgot vinni, — szükséges, hogy a vasutak a hazai gyárakat pártolják, és azoktól szerezzék a magok szükségletét (Helyeslés), mert ezek sok milliókra mennek, és ezen szükségletek előállítása sok millió mázsa fuvart adnak a vasutaknak. Kéz kezet mos, mint mondani szokták; mulhatlanul szükséges tehát, hogy a vasutak a gyárakat pártolják. Én minden befolyásomat arra fogom felhasználni, hogy ezen gyárakat a vasutak ne mellőzzék, hanem azoknak munkát adni igyekezzenek. (Helyeslés.) Érintettem már fennebb, hogy vasútépítés módozatai igen nagy különbséget tesznek a kamatgarantia terhére. A megépült vasutakon a bajokon már segíteni nem igen lehet, mert ha már egyszer egy pálya megvan: akkor azt kisebb, vagy csekélyebb mértékű épületekkel ellátni nem lehet; hanem lehetséges, különösen a kezelésnél, keresztülvinni azt, hogy ott, hol a pálya nem fizeti ki magát, a hol a forgalom nem felel meg azon szükségletnek, mely kell arra, hogy azon pálya jövedelmező is legyen: ott szükséges, hogy a személyzet leszállitassék, az pedig nem eszközölhető máskép, mintha részben a vonatok sebessége, és a vonatok száma is csekélyebbé tétetik. Tudom, hogy ez igen kellemetlen állás az én részemről, mert megtörténik, hogy ha egy vonatot megszüntetek : okvetlen kapok rá egy pár levelet, mely panaszképen említi, hogy eddig .2—3 vonat járt, most csak egy jár. Méltóztassanak megnyugodni, ez csak ott történhetik, hol a körülmények ezt mulhatlanul megkívánják; másrészről pedig ez intézkedés több 100 ezer forintban lesz láthatóvá az ország pénztárának javára. Nem kívánná inkább azon vidék egyetlen lakosa sem, mint én, hogy oda ne 3, de 5—6 vonat legyen szükséges: mert akkor az bizonyosan ki is fizetné magát. Tehát csakis ottan restringáltatik e vonatok száma, hol a viszonyok ezt mulhatlanul kívánják. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Mint mondám, ezek a fő körülmények, melyekkel a viszonyokon segítenünk lehet.
