Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-37

37. országos ülés november 26. 1875. 131 A mi ezen megtakarításokat illeti, a bányáknál, megvallom, igen különösnek találom ezt a számítást. A t. minister ur 1.500,000 frtnyi megtakarítást vesz igénybe, beleszámítva azon 8 millióba, a melyről annyi sokat hallottunk. Ha azt részletenként szétszedi, kevesebb fog maradni. Hanem különös, hogy a. jövedelem-fokozás a nyugdijaknak egyik fejezetből a másikba való áttételéből ered az legnagyobb részben. Ez mutatja azt, hogy a számokban nem mindig rejlik a dolog valódi állása; a számokat gruppirozni mindenféleképen lehet. Egyébiránt a mint már előbb, ugy most is azt mondom ; arra nézve, hogy micsoda előirányzatok vannak ezen budgetben, kötekedni nem akarok, örvendeni fogok rajta, hogy ha be fog jönni, mindaz, a mi előirányoztatik; sajnálom, hogy nincs remény, hogy be fog jönni, hanem örvendeni fogok, ha bejön. Hanem mindenesetre áll az, hogy a mi bányaüzletünk oly módon előállítva, a minőben a pénzügyminister ur előirányozza : akkor is igen rósz eredményt tüntetne fel. A pénzügyminister ur azt mondja, előirányoztam ugyan 500.000 frt jövedelmet, hanem ez csak színleges, valóságban nem várok semmit és meg leszek elégedve, hogy ha ennek fele fog bejönni. Nagy kár, mindig az volt nézetem e tekintetben, hogy ha így állnak a bányák dolgai: első kötelessége volna a kormánynak, hogy vizsgálja az okokat, a melyeknek az tulajdonitható. Mert az, hogy a vasüzlct pangásnak indult. <% vasüzlet igy változik évről évre; néha leszállnak az árak; de pangásban az üzlet soha sincs, mert a vas mindig fogyasztatik, hanem az árak olyanok, hogy azokat a vásár meg nem adja; mert máshonnan olcsóbban kapja, a vasat. A vasgyárakra nézve mellesleg megjegyzem, hiszen én ugy hiszem, hogy különösen a diósgyőri vashámor most nem tárgyaltatik, mert arra nézve, ha jól emlékezem, a minister ur egy külön előterjesztést fog tenni. Ha egy külön előterjesztést fog beadni: akkor fogunk a diósgyőri gyárról szólani. Most tehát csak átalában a bányákra és különösen a fémbáDva-müvekre akarom a t. ház figyelmét felhívni Itt már nem az üzletpangás, nem az árak változása teszi a nagy különbözetet; mert hisz azok jövedelmének legnagyobb része aranyból ós ezüstből származik/ már pedig az arany és ezüstre soha sem volt üzletpangás. azt mindenütt keresik, ez igen könnyeu eladható, itt üzletpangás nem lehet. Hanem itt okoknak kell lenni, a melyek okozzák azt, hogy a, mi bányáink, — ámbár átalánosan el van ismerve, hogy az uralhegyi bányákat kivéve, a leggazdagabb fémbányák: — mégis semmi jövedelmet nem hoznak be. Igaz, van egy akadémiánk, a rnely a bányászatot tanítja, hanem az eredmény mégis az. hogy < mi évről évre nagyobb és nagyobb vesztességgel dolgozunk. Máskor is mondtam, most is azt mondom, hogy nem ismerve részletesen a bányaüzletet, a mint itt űzetik; hanem tekintve ezen budgetet, a mint élénkbe terjesztetik, én ott találom a hibát, hogy nálunk csupán arany és ezüst-bányászatra fordittatik a gond, a mellék-érezekre pedig nem fordittatik semmi gond, pedig ezen mellókérczek hivatása a bányamivelós költségeit fedezni, ugy hogy a nemes érezek képezik a jövedelmet Nálunk ezen mellékérezek ólom, ón, czin, czink stb. alig jövedelmeznek valamit Ezeknek fontossága pedig a bányászatnál igen nagy; mert épen ezeknek feladata a bányák költségeit fedezni. Én azt hiszem t. ház, hogy ha a kormány azon az utón fog eljárni, a melyen eddig járt és azon szakféríiakhoz fordul, bármennyire tudósok legyenek azok elméletileg, a kik eddig adták a tanácsot a bányászat ügyében: mindig ott fog maradni bányászatunk, a hol most áll; hanem méltóztassék, egyszer eltérni ettől, nem hallgatni azon tanácsosokra; hanem egy pár egyént küldjön ki a külföldre, a kik ott minden tudományos elméleteknek mellőzésével tanulják meg gyakorlatilag: miképen művelik a bányákat, miképen értékesitik a mellék-érczeket. Mert ha ezen mellék-érezek, kellőkép értékesíttetnek: sokkal nagyobb hasznot fognak a bányák feltüntetni, mint eddig. Méltóztassék e tekintetben oly módon járni el, mint más államok: méltóztassék elküldeni Szász-, Angol- és Francziaországba néhány arra való értelmes, és már erre képzett fiatal embert, kik ottan megtanulják a bányaművelést, és ugy fogják találni, hogy sokkal többet lehet bevenni a mostan veszendőbe menő mellék-érczekből, mint most, s ennek folytán bányászatunk egészen más mérleget fog mutatni. Csak ezt akartam megjegyezni. Elnök: A pénzügyi bizottság bányászat és pénzverés czimén 10.579,534 irtot irányoz elő. Simonyi Ernő: Én választ csak arra az egy kérdésre szeretnék, hogy Diós-Győrt tárgyaljuk-e most vagy nem? Széll Kálmán pénzügyminister: Azt gondoltam, hogy a t. képviselő ur nem vár e tekintetben tőlem választ; mert hiszen én e részben a pénzügyi bizottságban nyilatkoztam, a hol ő jelen volt. s azt gondoltam, hogy abban megnyugszik , ha itt a házban csak felemiitjük a dolgot. A dolog ugy áll, hogy Diós-Győrre, bár nem voltam erre utasítva, de azt gondoltam, hogy tisztemnek felelek meg, ajánlati tárgyalást tűztem ki, később ezt az erdélyiekre is kiterjesztettem, hogy a bel- és külföldi vállalkozók adjanak be ajánlatokat a bányákra, kibérlés, megvétel czéljából, vagy egyátalában az egésznek a magán-ipar kezére bocsátása végett, E kérdésre határozott választ nem adtam; mert az erdélvieket illetőleg 17*