Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
^24 37. országos ülés javait kezelik; ismerek oly bérlőket, a kik százezrekkel rendelkeznek, és azon bérösszegek után, melyekkel tartoznak; — épen ugy mint Simonyi t. képviselőtársam emlité — inkább 6°j 0-os késedelmi kamatot fizetnek és azon összeget, a melyet bérbe kellene fizetniük: 30—40°/ 0-os kamatra kölcsön adják. Természetesen, hogy nagyon jól cselekesznek, mert az állani őket nem kényszeríti kötelességük teljesítésére, nem szorítja; őrültség volna részökről, ha ezen szép nyerességet, melyet így szépen zsebre raknak, eljátszanak. Azt lehetne mondani, t. ház, szemben ezen állításokkal, hogy a múlt évek mostohaságai, a rósz termelések idézték elő azt, hogy az állam bérlői kötelezettségeiknek meg nem felelnek. Nem tekintve t. ház azt, hogy az állam bérlői azon szerencsés helyzetben vannak, hogy ők bérlenek a legolcsóbban — mert mindenki tudja, hogy mily utón és módon szoktak ezen bérletekhez hozzájutni, — magán ember ugyanazon a határon, azon környékben, vagy megyében, három, négyszeres áron adja ki birtokát, mint az állam, és az mind a helytelen árverési rendszerből következik. Ha tehát e tekintetben a bérlő oly előnyökben részesül, hogy olcsón bérel: akkor azt felhozni, hogy a viszonyok súlya alatt görnyed annyira, hogy kötelességének megfelelni nem képes, nem lehet védelmére felhozni; de legkevésbé a kincstári ügyészeknek, kik, a félévi bér le lóvén téve, biztositékkép, minden körülmények közt a legpontosabban kötelesek a bérösszegeket behajtani. Én akkor, midőn az igen t. kormány az állam pénzügyeinek rendezésére és az egyensúly helyreállítására, a legvégső szükséghez volt kénytelen folyamodni, t. i. az adóemeléshez oly mérvben, mely kisebb, mint a bérhátralék összege : azon hanyagságot a kincstári ügyészeknek, mint a legnagyobb mérvű bűnt rovom fel. Nem lehet czélja az országnak oly tisztviselőket fentartani, nem lehet czélja az országnak oly tisztviselőket soutenirozni, kik az állani irányában kötelességeiknek meg nem felelnek. Ebből az következik, hogy az ily tisztviselői kar fizetését meg kell tagadni. Én t. ház, mindezekből kifolyólag a költségvetés 15. fejezetének 22. cziméhez, mely a kincstári ügyészekre vonatkozik, azon módositványt vagyok bátor benyújtani, hogy a kincstári ügyészek dotatiója, mely 59,624 frtot tesz: tagadtassek meg, és a kincstári jogügyek ellátásával a pénzügyi ügyészek, kiknek száma 14 és kik 21,300 frt dotatióban részesülnek, bízassanak meg. Elnök: Sajnálattal vagyok kénytelen a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a költségvetés ezen czimét, melynél azt szóba kellett volna hozni, az „államjószágok ós ügyészségek" czimét, a t. ház már elfogadta. Mocsáry Géza: Nagyon sajnálom; de én már egy héttel ezelőtt Írattam fel magamat, ós ovember 26. 187B. akkor szólaltam fel, a mikor Orbán Balázs jegyző ur felszólított. Különben a jogügyi ellátás dotatiója nem is olvastatott fel. Orbán Balázs jegyző: Az államjószágokhoz méltóztatott magát felíratni. (Felkiáltások: Tovább!) Elnök: Folytatjuk a tanácskozást. Hogy tisztában méltóztassanak lenni az iránt, hogy miről foly jelenleg a tárgyalás: kijelentem, hogy a költségvetés 128. lapján az államjószágok szükségletére előirányzott 1.487,566 frt van jelenleg tárgyalás alatt. Ha erre nincs észrevétel: kimondom a ház határozataként, hogy az államjószágok szükséglete fejében 1.487,566 frt elfogadtatott. Következik a fedezet. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa) Fedezet 5.647,385 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság véleménye szerint a fedezet 200,000 írttal leszállitandó volna, s igy 5.444,385 frt megszavazását ajánlja a t. háznak. Kállay Béni: T. ház! At. pénzügyministerur egy ízben azon szemrehányást tette nekem, hogy ón csak a netto-budget tételeit idézem. Értem, hogy a pénzügyminister ur kiváló szeretetet tanusit a brutto-budget tétele iránt ;mert ha ezeket vizsgálom, legalább itten az államjószágoknál, — igaz, hogy ez is költségvetés, — igen helyesnek, sőt nagyon megnyugtatónak tűnik fel. A kiadásokról nem akarok szólani, mert ezek már letárgyaltattak és megszavaztattak. Ezek ellen nem is lenne kifogásom; de ime a bevételek oly kedvező állapotot mutatnak fel, a minőt csak egy költségvetéstől kívánni lehet. A mint az indokolás mutatja, a szerződésileg biztosított költségek összege 4,844,000 frt körülbelül és ehhez, ha hozzá adjuk a bérhátralékokból azon 10 o i o-nyi összeget, melyet a pénzügyminister az előirányzatban követel és a melyet később 800,000 frtra számit: kijön a legtermészetesebb módon az 5.644,385 frt, melyet a pénzügyminister a bevételekbe beállít. Ez legmegnyugtatóbb költségvetés lenne, a mi csak képzelhető. Bocsásson meg a minister ur, ha én régi rósz szokásomat követve, áttérek a netto-budget tételeire. A netto-budget bevételei azt mutatják, hogy ezek évenkint növekednek, de nem nagy arányban ; mert még 1874-ben sem érték el a szerződésileg kötelezett összegeket, midőn ajövedelmek 4.469,000 frtot tettek, ez összegből a szerződésileg követelt összegből mintegy 200,000 frt elmaradt, hiszem, hogy a hátralékokból is bizonyos összegek befolynak, miután a bevételek kevesebbet mutatnak a szerződési összegeknél. Ez tehát egészen más, mint az előirányzat bruttó-jövedelmeiben ki van mutatva. Már most az a kérdés, ha a hátralékok befolynak rendesen, tehát a bevételek jövőben a hátralékokból növekednek.
