Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-37

118 37. országos ülés novemoer 26. 1875. árát oly tetemesen felemelte, hogy az a korábbi árakkal szemben 10—20 százalék emelkedést mutat. Pénzügyminister ur ebből bizonynyal jelentékeny jövedelem szaporulatot remélt; de a fenebbi axióma alapján épen az ellenkezője történt: az, hogy ezen indirect adóknak emelése a dohányjövedéknek csökkenését eredményezte. Pénzügyminister ur ezt egészen más okoknak tulajdonitja, pedig valódi oka tisztán az áremelésben; van mert nagyon sokan lemondtak a dohányzásról, miként az a monopólium behozatalakor is történt s igy az adóemelés a fogyasztóknak számát apasztván : természetes, hogy csökkenni kellett a jövedelemnek. T. ház! én ugy találom, hogy a mi dohány manipulatiónk a lehető legszerencsétlenebb, mi e téren folytatjuk az önkényuralom roszakaratu eljárását, mely hazánk e jövedelmező termelési ágának elfojtását tűzte ki feladatául; mi vétkes következetességgel dédelgetjük azon rendszert, mely mig egyfelől a honpolgárok végtelen zaklatásával is az államnak nagyon csekély tiszta jövedelmet hoz be: addig másfelől hazánkban a földmivelést leggazdagabban jutalmazó s kiviteli kereskedésünket nagy mérvben foglalkoztató fő czikkétől s hazánkat legfőbb jövedelem-forrásától fosztja meg. Ki volt t. ház mutatva, hogy Magyarország régen is, midőn csak tengelyen közlekedett külfölddel, dohányával mely nagy kiviteli kereskedést folytatott ; ki volt számítva, hogy most olcsó és gyors közlekedési eszközeinkkel külföldön nagyon keresett jó dohányunkból •—szűz dohányunkat s nem a dohánygyárainkban elrothasztottat értem — évi 20—30 millió bevételre számithatnánk ; ki volt mutatva annak is módja, hogy miként lenne a dohány-monopólium eltörölhető, az abból most befolyó állami tiszta jövedelem megcsonkítása nélkül. Erre nézve Móricz Pál képviselő ur több alkalommal oly czélirányos gyakorlati módokat hozott javaslatba, oly szépen, oly kézzelfoghatóig, oly szakértőleg, s a meggyőződés oly meleg hangján fejtette ki nemzetgazdászatilag megczáfolhatlan nézeteit, miszerint valóban csodálkoznom kellett azon, hogy az akkori kormányok azokat magokévá nem tették; de még inkább kell csodálkoznom azon, hogy most, a midőn szava nyomatékkal bir a döntő körökben, most, a midőn oly szép alkalma nyílik nemzetgazdászatilag oly fontos nézeteinek valósítására ; most a midőn hazánk egy eldugult gazdag jövedelmi forrásának ismóti felfakasztását eszközölhetné : most mély hallgatásba burkolja tudományát, követve az arab mondást, hogy halgatni arany, holott szólani gyémánt lenne, melyet a hálás nemzet készséggel fonna az elismerésnek halántékaira tűzendő koszorújába. En t. ház! A dohány szabad termelését oly fontos államgazdászati kérdésnek tartom, mely hazánk népe felgazdagodása s adóképessége nagy mérvben való emelkedésének eszközlésére per emimentiam hivatva van; azonban bevallom, hogy sokkal járatlanabb vagyok e téren, hogysem itt kész tervezettel léphetnék a t. tíáz elébe; rövid felszólalásomnak czélja csakis az, hogy ezen aludni hagyott kérdést felelevenitsem, s a szakértőket véleményeik nyilvánítására fölhívjam; de felszólalok egyszersmind azért is, hogy a kormányt fölkérjem arra, hogy a Móricz Pál ur által ajánlott, vagy más módozatok alapján igyekezzék a dohány-egyedáruságot az állam jövedelmeinek csonkítása nélkül eltörölni s az által a világforgalom elzárult sorompóit ezen fontos kiviteli czikkünk előtt felnyitni. E kérdés megoldása t. ház sokkal fontosabb, mintsem az a felületes vizsgálatra megtetszik, Magyarország mint tudjuk földművelő ország; földünk van elég, de az keveset jövedelmez azért, mert népünk, sőt a tekintélyesebb birtokosoknál is hiányzik a befektetési tőke, a mely nélkül okszerű és jövedelmező gazdászatot folytatni nem lehet; mi földünk termő képességét csak kis mértékben zsákmányolhatjuk ki kezdettleges gazdasági rendszerünkkel, mást azonban tőke hiányában folytatni képtelenek vagyunk ; e primitív haszon-kiaknázásnak is van egj módja, a mely minden tőkebefektetés nélkül arra képesiti a földmivelőt , hogy egy hold földjéből — mely most 4—5 frt tiszta jövedelemnél átlagosan többet nem hajt — 4— 500 frt évi bevételt biztosítson magának: ez a dohány-termelés; mert egy dohánynyal bevetett föld most is, midőn a kormány a valódi értékének csak ötöd részét fizeti, behoz 100 frtot; ha dohányunkat szabad kézből, sőt külföldön adjuk el: akkor bizonynyal 500 frt jövedelemre számithatunk s épen ezen nagyobb munkaerőt, de semmi pénzbefektetést nem kivánó termelési ágtól tiltjuk el népünket. És ezen eltiltással nem csak a magánosoknak okozunk kárt, nem csak a földmivelőt akadályozzuk földje belterjesebb hasznosításában ; hanem az országnak, az államnak is kiszámithatlan hátrányokat okozunk. Mert t. ház minden országnak arra kell törekednie, hogy kiviteli kereskedését fejlessze, s külföldről igyekezzék minél több pénzt az országba behozni. A természet sok ily kiviteli czikkel gazdagitá fel hazánkat, ezek közt legfőbb szerepet sónk és dohányunk játszik, s mindkettő előtt mesterkélten elzárjuk a világ-kereskedelem útját, sónk előtt az európai közép-árt kétszer meghaladó ár által; dohányunk előtt a monopólium által, pedig t. ház, nekem szent meggyőződésem az, hogy ha mi az olcsó vizi-közlekedéssel közvetlen egybeköttetésbe levő só-aknáink kimerithetlen kincseit méltányos ár mellett a világ-kereskedelem sorába hoznók, ha kiváló jó dohányunkkal szabadon megjelenhetnénk Európa piaczain : csak e két czikkből könnyen 40—50 millió külföldi pénzt hozhatnánk hazánkba; mig most ugy a só mint a dohánynyal kizárólag csak is a belfogyasztásra