Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
33. országos Illés noTeiuber 22. 1875. 5 birodalmi értékben, egy font sterlinget 20 4 j 10 markkal számítva teljesitendő. Ha tehát egyátalán lehetséges lenne az, hogy mi kénytelenek volnánk más értékben, mint ezüst értékben fizetni: ugy az csakis egyedül azon részletre terjedhetne ki, a melyet ezen 76 és v \ 2 milliós második kölcsönre a Londonban aláirt összeg után, illetőleg az egyezményileg történt megállapításhoz képest Londonban, sterling fontokban kell fizetnünk; de hogy ez az egész fizetendő összegnek csak igen csekély iészét képezi: azt fejtegetnem szükségtelen. Midőn tehát t. ház , a törvény világosan határozza meg azt, hogy a kölcsön e/üst értékről szól, hogy a kölcsön után a kamatok ezüst értékben fizettessenek vissza, midőn eddig agyakorlat is ilyes volt; mert hisz eddig is történtek már visszafizetések, midőn tehát az eddigi gyakorlat is az ezüstben történt fizetésről tesz tanúságot, midőn maga a pénzügyminister ur is azt tanúsítja, hogy csakugyan ezüstben kell fizetnünk ; mert ő maga is ezüstben irányozta azt elő: akkor valóban nem látom át, és nem fejthetem meg, miképen lehet tőlünk a kamatok ezüstben való fizetése helyett azok aranyban való fizetését kívánni. Mert az, hogy az arany agiója időközben felszökött és az ezüsté alászállott: nem indokolhatja azt, hogy mi csak azért, mert ez több, s a bankárokra nézve kedvezőbb, aranyban fizessünk; — ellenkezőleg épen meg kell erre ragadnunk a kedvező alkalmat, melyet nekünk az agió ezen hullámzása nyújt. Egyébiránt ismétlem, nem szólhatunk egészen részletesen e kérdéshez; mert lehet, hogy valami szerződési kötelezettségek léteznek, melyeket mi nem ismerünk, ép azért nem akarom már előre is kijelenteni, hogy az országot kötelezettségeiben egyedül az ország törvényei szabályozzák, hogy ilykép bárminemű az ország törvényeivel ellenkező szerződések érvényét nem ismerhetjük el. Annyit azonban mindenesetre tudunk t. ház, hogy ha mi ez országban megakarjuk érlelni azon hitet, hogy az e teremben lévő képviselőknek komoly szándékuk helyreállítani az államháztartás egyensúlyát, megszün tetni a bajokat: akkor az ilyen fontos tótelek fölött, melyek csak a jelen évi költségvetésben 1.B4Ü,495 frt különbséget testnek, és melyek folytán ezen különbség megörökíttetik, ugy szójván, egyszerűen elsurrannunk nem szabad. (Elénk helyeslés a szélső balon.) En át lévén hatva annak tudatától, hogy bármilyen is a helyzet, hogy bármilyen felvilágosítást nyerhessünk e tekintetben a pénzügyminister úrtól: mindenesetre jogtalan az, hogy az ország többet fizessen, mint mennyire törvényei szerint kötelezve van; hogy tehát az ország a kamatokat más értékben fizesse, mint ezüst értékben: ezen szempontból indulva ki, tekintet nélkül arra, hogy milyen felvilágosítás nyujtatik, bátor vagyok kővetkező határozati javaslatot terjeszteni elő: (Olvassa a határozati javaslatot.) Határozza el a. képviselőház, hogy miután az 1867. 13. t.-cz., az 1871. 45. t.-cz., az 1872. 32. t.-cz., az 1873. 33. t.-cz. s az 1875. 17. t.-cz. ezüst értékű kölcsönökről szólnak, és azok után a kamatok eddig is ezüstben fizettettek, az ezek után fizetendő kamatok is törlesztési összegek jövőre is ezüst árfolyam szerint fizettessenek, s e végből a költségvetésnek az államadósságokról szólló 7-ik fejezete átdolgozás végett a pénzügyi bizottsághoz utasitassék vissza. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Egés/.en természetesnél?, találom, hogy e tételeket illetőleg a házban kérdés intéztetik hozzám , honnan jön az, hogy addig, mig én az államadóssági kamatok és törlesztési összegek czimén kisebb összegeket állítottam be: mégis saját initiátivámra a pénzügyi bizottság jelentésében nagyobb összegek ajánltatnak a t. háznak? Ez egyszerűen onnan van, hogy a kölcsöntörlesztések és kamatok összege a költségvetésben kisebb árfolyammal van felvéve, mint a milyenben azokat nekünk fizetnünk kell. A pénzügyi bizottságban előadtam e tekintetben nézeteimet, és a pénzügyi bizottság helyeselvén azokat, így terjesztette a ház elé az általa elfogadott összeget. Természetesnek tartom azonban, — mondom — hogy ez iránt a házban kérdés támasztatik és bővebb felvilágosítás kéretik, és én a felvilágosítást szívesen megadom. Csak azt az egyet sajnálom és ebben nem járulhatok a t. képviselő ur felfogásához, hogy mielőtt én magam részéről a világosítást megadnám, mielőtt megtörténnék az, hogv a t. képviselő ur talán felvilágosittatván, maga is meggyőződik javaslatának nem alapos voltáról: már is beadta javaslatát, kijelentvén részéről, hogy bármit mondjon a minister, az ő javaslata mégis alapos marad. Igyekezni fogok a t. képviselő urat és a t. házat meggyőzni arról, hogy nem valami önkény vezérelt, midőn a pénzügyi bízottságban kijelentettem, hogy e czimen nagyobb összeget kell föl-, venni; hanem vezéreltek azon tények, melyeket elvitatni nem lehet, ós azon kötelezettségek, melyek bennünket a kamatok ós törlesztési összegek lefizetésénél világosan és elvitázhatatlanul terhelnek. Az igaz, hogy én eredetileg e czimen kisebb összeget vettem fel. Tartozom ennélfogva felvilágosítani : miért vettem fel akkor kisebb összeget, mint a milyet a pénzügyi bizottság javaslatba hoz. Én eredetileg felvettem minden változtatás nélkül azon összegeket, melyek eddig évenkint a költségvetésben e czimen felvétettek;. AK 1874-iki zárszámadások akkor, mikor a költségvetést kószitettem: készek nem voltak; a dolog természete szerint nem is lehettek készek, mert
