Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-36

86. országos ilés november S5. 1875. 103 tehát már oda sem lehet többé behozni; ellenben ott bent az országban a szeszgyártás minden adó alól felmentetett. Következése az, hogy Belgrádon és a vidéken egymásután állanak fel uj szeszgyárak; mig nálunk egymásután zárodnak. A szeszgyártás ezen nehézségeit részben az adófizetési mód is előidézi. Az adó nagy. így például azon szeszgyár, a mely szomszédságomban van, s a melyről az imént megemlékeztem, három ezer forintot fizet havonként, évenként tehát 86 ezer frtot. Igen, de ezt az adót előre kivánta a kormány, ugy, hogy miután azon gyár november 11-kén éjfélig, az adót november másik felére meg nem fizette: éjfélkor oda jött a biztos, lepecsételtette a gépeket, beállították a munkát. Én belátom azt, hogy ha valamely czikk megvan adóztatva, hogy a kormánynak nem szabad veszélyeztetnie az adóját. De már azt kétségbe vonom, hogy az államnak joga legyen az adót előlegesen kivetni, bármely iparra, hogy az kénytelen legyen az adóját előre lefizetni azért a mit tenni fog; ezt a jogát az államnak én kérdésesnek tartom. De bármiként álljon is a jog kérdése: méltóztassék megnézni a gyakorlatot. Novemberben lepecsételik a szeszgyárt s az többé nem dolgozik. Mi ennek a következése? az, hogy az állam semmi tekintetben, semmi eshetőség következtében onnan többé adót nem kap. Tehát az állam az adótól mindenesetre az utolsó krajczárig elesik. Ha utólagosan szedte volna be az adót: lehet hogy akkor is elvesztette volna egészben vagy részben. Ha egészben veszti el: akkor nem veszt el többet, mint most; hacsak részben veszti el: az, a mit kap, mindenesetre nyereség és nyereség lett volna mindenesetre azon 800 és egynehány darab marhatartása, a melylyel ez a vállalat a föTdmivelést előmozdítja, s azon nevezetes trágya mennyiség előállítása, melyet a szeszgyár működése eredményezett volna. Ezek azon tekintetek, melyeket nem szabad szemeink elől téveszteni, miután adó kivetéséről és fizetéséről van szó. Ha a kormány azt mondja, hogy segítsük az adóképességet emelni: hát segítse emelni is; emelnie kellett volna az adóképességet a jelen esetben még akkor is, ha ezen szeszgyár egyetlen egy krnyi jövedelmet se hozna az államnak, s én kötve hiszem, hogy ezen 6 milliónyi adóhátralék, még ha az utolsó krajczárig behajtatik is: annyi hasznot hajtson az államnak, a mennyit a szeszgyárak hajtottak volna. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a szeszgyártás adómentes legyen. Hiszen ott van a vám és kereskedelmi szerződés, a mely reánk parancsolja, hogy nekünk ugy kell megadóztatni a szeszt, mint a hogv az a szomszéd tartományokban megadóztatva van, ha ők virágzanak is mellette, mi pedig tönkre megyünk: az tökéletesen mindegy, és a vám és kereskedelmi szerződés, ugy a mint a többi transactiók, melyek köztünk és az osztrák tartományok közt léteznek, nem, a méltányosság szempontját, nem a mi jólétünket tartották szem előtt, hanem kizárólag egyedül az osztrák tartományok jóllétét. De ez meg van, ezt most a budget-vitánál megváltoztatni nem lehet; de ez megérdemli mindenesetre, hogy a kormány és a törvényhozás figyelmét felhívjuk, hogy e tekintetben valamit tenni kell, mert ha nem segitünk: nemcsak hogy ezen gyáripar megy tönkre; hanem ez tönkre fogja tenni igen nagy részben a földmivelést is, melynek igen hathatós előmozditója volt. 1872-ben volt Magyarországban 1100 szeszgyár, mely gőzkazánokkal dolgozott. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ezen szeszgyárak, mennyi marhát tápláltak, mennyi trágyát termeltek az országban, tehát mennyivel fokozták a föld termékenyítő erejét. Ha ezen szeszgyárak üzletének lehetetlenné tétele által tönkre fognak menni: nem azon 6.150,000 frtnyi összeg fog elveszni, melyek a mmister ur szeszadó fejében ; hanem tönkre fog menni Magyarország földmivelése, és ez pedig sokkal nagyobb fontosságú mint amaz. Én tehát t. ház, magára az előirányzatra nézve semmi indítványt tenni nem akarok; meg vagyok győződve, hogy ép azon körülményeknél fogva, a melyek most léteznek, azon összeg, mely 1874-ben bejött: ma többé nem fog bejönni. A mit a t. pénzügyminister ur a szilva és kukoriczatermésrőí mondott: igaz, hogy a nagy kukoriczatermés itt van, és nagy mérvben felhasználtathatik; de ha a szeszgyárak bezáratnak: mit használ a kukoricza-termés, ha az még oly nagy is? Ha a szeszgyár gépei nem mozognak és nem működnek, a kukoriczatermés magában nem termeszt szeszt és nem hoz szeszadót. A mi a szilvatermést illeti, az nevezetes számításba nem jöhet. Ez a kis kazánok és kiségetés műve, ugy hogy az a szesz, a mely abból gyártatík, nem fog nevezetes szaporodást előidézni a budgetben. Én nem teszek semmi indítványt itt a budgetnél, mert nem hiszem, hogy az előirányzat be fog jönni; de nem tartom legfontosabbnak ezt; hanem fontosabbnak tartom a szeszipart ajánlani a kormány legnagyobb figyelmébe. Elnök: Szeszadó fejében a pénzügyi bizottság fedezetül ajánl megszavaztatni 6.150,000 frtot; ennek ellenében Kállay Béni képviselő ur adott be módositványt. Beöthy Álgernon jegyző: (olvassa a -módositványt mely szerint) 6.150,000 frt helyett csak 6.000,000 frt lenne a költségvetés e cziménél felveendő.