Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

72 14. országos Ülés september 15. 1875. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy egyik múlhat]an feltétel és Magyarország anyagi existentiájának életkérdése az önálló magyar vámterület. E nélkül sem az ország iparát és kereskedelmét fejleszteni, sem az ország anyagi ügyeit virágzásba hozni nem lehet és e nélkül, t. képviselőház, mi nem leszünk képesek Magyarország pénzügyeit rendezni soha! Én megengedem azt, a mit a múlt országgyűlés végével két pénzügyminister is hangsúlyozott e házban, hogy a hiányoknak fedezésére egj^edül két mód van: egyik az, megtakarításokat eszközölni a kiadásokban; a másik az, szaporítani a jövedelmeket; de azt, hogy a j övedelmek szaporításának egyedüli módja az adók felemelése legyen: azt meg nem engedem, sőt a mi viszonyaink közt az adófelemelést ép az ország pénzügyeinek érdekében megengedhetőnek nem is tartom, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az ország jövedelmeinek emelésére ott van a leghathatósabb mód az önálló vámterület felállításában. Nincs semmi törvény, mely bennünket ebben akadályozna, sőt a fenálló törvény épen a mi jogosultságunkat bizonyítja e részben. A fenálló törvény szerint, mely 1867-ben alkottatott, a vám és kereskedelmi szerződés 10 esztendőre volt megkötve. Tíz esztendő múlva tehát szabad kezet ad nekünk a törvény ezen vámszerződést megujitani, vagy nem újítani meg. Ha nem újítjuk meg : igen természetszerűleg önmagától előáll az önálló vámterület. De ezen szerződés, mely akkor köttetett, még tovább megy. Azt mondja, — mert bizonyos tekintetben aggályok merülhettek fel, azoknál is, a kik kötötték — hogy ha öt esztendő múlva azt tapasztalná valamelyik fél, hogy rá nézve nyomasztó ezen szerződés, jogában áll uj alkudozásra hívni fel a másik felet, és ha ezen alkudozás 6 hónap alatt czélra nem vezetne: egy évalatt jogában álla vám szerződést felbontani. Na uraim, a törvény maga jelöli ki azon módot, hogy 10 éven innen, 5 év után, másfél év alatt ezen vámszerződés felmondható és természetszerűleg előáll az önálló vámterület. Nem először, t. háü! merül fel egész fontosságában és egész nagyságában ezen kérdés előttünk. En és elvbarátaim ezen kérdésre mindig figyelemmel voltunk és mi az 1869-ik évben beterjesztett, válás zfelirati javaslatunkban adtunk annak kifejezést, midőn azt mondtuk: „fölötte károsnak és iparunk fejlesztésére igen hátrányosnak tartjuk mi az 1867-ik évi 16. törvónyezikkben megkötött vám- és kereskedelmi szerződést, a mely Felséged többi országainak javára nyomasztólag nehezül a mi iparunk fejlődhetésére." Felismertük mi káros voltát akkoron és figyelmeztettük arra a t. házat. Ámde akkor a fenálló törvény akadályozott bennünket abban, hogy többet tegyünk, mint épen figyelmeztessük a t. házat. Midőn ezen törvény szerint lejárt azon idő, a mikor az alkudozások voltak megkezdendők és annak nem sikerülte esetében a vám és kereskedelmi szövetség felmondandó volt: akkoron elvbarátaim részéről Irányi Dániel t. barátom egy indítványt nyújtott be, melyben felhívja a házat egy határozati javaslatban, hogy méltóztassék arra nézve, vajon ezen szerződés az ország érdekeinek megfelel-e, egy enquet-bizottságot küldeni ki, ha jól emlékszem, az akkoron meg köztönk jelen volt Deák Ferencz képviselő ur indítványára; a ház elfogadta ugyan annak szükségét, hogy egy enquete hivassék egybe; hanem azt nem egy bizottságid, hanem a ministeriumra magára méltóztatott bízni. T. barátom Irányi Dániel ezt az indítványt figyelemmel kisérte azóta és mindenesetre egyszer, de ugy hiszem, hogy két izben is interpellálta a kormányt : ha vajon meginditotta-e már e tekintetben az enquetet, mi történt e tekintetben ? A felelet mindig csak az volt, hogy a jó akarat meg van ; de történni nem történt semmi és én ugy hisEem nem is fogott volna történni semmi: ha ezen kérdés a múlt országgyűlés végével, egész nagyságában a pénzügyi bizottságban elő nem kerül. Ott előkerült és azóta ezen kérdés a t. ház napirendjére jött és annak fontossága itt is elismertetett. Mit tett a kormány azóta? Megkezdte a törvény értelmében az alkudozásokat és — a mint a trónbeszéd mondja; „azonfelül monarchiánk másik államának kormányával az 1867. évi törvényezikk által kijelölt módon tárgyalásokat folytat e törvény némely szabványainak módosítása iránt/' T. ház! Én nem tudom, mi lesz ezen tárgyalásoknak vége, én megvallom, hogy sajnálattal láttam azon irányt, melyet a magyar kereskedelmi ministerium látszik ezen kérdésben követni, láttam ezt azon enqueL-bizottság által tett jelentésekből, melyeket a minister most a napokban folytatott; sajnálattal láttam azon irányt: mert lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy ezen kérdésen semmiféle törvény némely szabványainak módosítása által, semmiféle alkudozás által segíteni nem lehet; nekünk önálló vámterületre van szükségünk, enélkül teljes lehetetlen, hogy hazánk anyagi érdekei fejlődhessenek, (Helyeslés a szélsőbal felől) nem is szólok arról, hogy felvirágzásra jusson. T. ház! Mit jelent az önálló vámterület ? Mi nem akarunk titkot csinálni belőle; mi azt óhajtjuk és azt kívánjuk , hogy azon áruk, melyek a Lajtán túli tartományokból hozzánk behozatnak: egy vámtarifa alá vettessenek, hogy azok vámoltassanak meg. (Helyeslés a szélső boA7-61.) Kívánjuk azt először fiscalitási szempont-