Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

) 4. országos ülés september 15. 1875. g5 kevésbé sem kívántam volna arra szavazni, amire most szavazok; hanem ezúttal, miután már a tárgyalás megkezdetett s igy ha a kinyomatás elrendeltetnék is, akkor sem lehetne most kezeink közt: a külön kinyomatást nem kivánom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán belügyminister: T. ház! (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ház elhatározza egyhangúlag, hogy a kinyomatás ne történjék meg: akkor én is megnyugszom s csak is egy észrevételem van és ez az, hogy én nem csak azért nem kivánom elhatároztatni , hogy külön ki ne nyomassék: mert ma adatott be ; hanem ha tegnap vagy egy héttel ezelőtt adatott volna is be, hasonló tartalommal: akkor is azt mondanám, hogy ne nyomassék ki. Mert én a méltányosság- legszélsőbb követelményeit sem tartom addig mehetőknek, hogy oly okmányok nyomassanak ki kedvezményképen, melyekben a nemzet, az ország és a fejedelem ellen sértés foglaltatik. (Hosszas, zajos helyeslés.) Miletics Szvetozár : (Közbeszól.) Belügyminister ur szavaira fogok válaszolni annak idején. Elnök: T. ház! Tehát ezen beadott felirati javaslatnak kinyomatását nem méltóztatik elrendelni. Következik már most maga a tárgyalás: Az első szó az előadót illeti, azután szólásra az indítványozó urak fognak felszólittaatni. Kötelességem mindenek előtt a legújabb házszabályok 142. §-ára figyelmeztetni a t. szónok urakat, mely szakaszt, legjobb lesz, ha felolvasom. A §. igy szól. „A megkezdett beszédet az ülés folyama alatt kell bevégezni s azt a következő ülésben folytatni nem szabad. A szólásra felirottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óranegypddel kerül a sor, joggal bír vagy az ülés idejének meghosszabbitását kérni, hogy beszédét elmondhassa; vagy az ülésnek befejezését kérni egész beszédjének a következő ülésre halaszthatása végett. Ezt csak azért voltam bátor a ház figyelmébe ajánlani, (Derültség.) hogy a t, szónok urak magukat beszédjükben a házszabályokhoz tartsák.. Következik az előadó ur. Horváth Lajos előadó: T. ház! Az imént felolvasott azon válaszfelirati javaslat, a melyet a kiküldött bizottság részéről a háznak bemutatni szerencséin volt és a mely a mai felirati vita alapját képezi, azon álláspont eredménye, a melyet a kiküldött bizottság a válaszfeliratra nézve átalában elfoglal s a melyet szemben a legutóbbi trónbeszéddel is fen tarthatónak vél. Nekem mint a bizottság előadójának kötelességem ezen álláspontot, néhány szóval meeviláeitani (Halljuk!) KÉPV. R, NAPLÓ 1876 -78. I. KÖTET. Tehetem ezt önmegtagadás nélkül, mert a bizottság felfogásában teljes mértékben osztozom. A bizottság távolról sem vonja kétségbe a felirati jog kiváló fontosságát. Szükség van arra és használni is kell teljes mértékben, ha egy-egy nagy esemény vagy egy kidomborodott kérdés dominálja a helyzetet, vagv a nemzetnek valamely kellőleg nem méltányolt közös óhaját kell eljuttatni a trón zsámolyához. De épen azért, mert a felirati jog kiváló fontossággal bir: nem kell azt elhasználni rendes időben. Maradjon a felirat normális időben, a hódoló tisztelet és az udvariasság ténye, a melyet elmulasztani nem szabad; de a melynek kiváló fontosságot tulajdonítani nem kell. A bizottság azon nézetben van, hogy bármi aggasztó is Magyarország pénzügyi helyzete, bármily sok oldalú a nehézség, a melylyel a rendezés jár, bármily sokféle és összkangzó reformokra van szükség, ha a bajtól szabadulni akarunk: maga az államélet rendes mederben folyik és nincs arra szükség, hogy a ház eltérjen azon modortól és eljárástól, a melyet a válaszfeliratokra nézve az utóbbi országgyűlések alatt követett. Az ország értelmiségét ez idő szerint az ország pénzügyi helyzetének rendezése, és a sulyegyennek az államháztartásban helyreállítása foglalkodtatja. Megdöbbenve áll minden gondolkodó fia a hazának azon nagy kérdés előtt: mi lesz az országból, ha a rendes jövedelmek folyvást elégteleneknek bizonyrílnak a halaszthatatlan s a legszükségesebb kiadásokkal szemben. Ha a legmagasabb trónbeszéd e kimagasló kérdés fölemiirését mellőzi: a bizottság feladatához képest, minden bizonynyal oly válasz-fel iratí javaslatot terjeszt a ház elé, a melyben felhívja az uralkodó fejedelmi figyelmét a baj nagyságára, annak forrásaira és a megoldás módozataira. De a trónbeszéd nemcsak hogy nem mellőzi a kérdés felemlítését, de sőt a baj nagyságát élénken ecsetelvén, figyelmezteti a nemzetet a rendezés esetleges elmulasztásának súlyos •— hogy ne mondjam végzetes — következményeire s kijelöli azon irányt, melyben haladnunk kell, jelzi átalános vonásokban azon pénzügyi, közgazdasági és átalános reform-politikát, melyet követnünk kell, ha a bajt orvosolni akarjuk. Ezenfelül a trónbeszéd érinti mindazon kérdéseket, melyek ezen országgyűlés alatt részint a pénzügyi rendezéssel kapcsolatban, részint önállólag megoldásra jutnak. Ezzel azt hiszem, a trónbeszéd eleget tett a pillanat kívánalmainak; a többi a kormány és az országgyűlés dolga. A kormány elő fogja terjeszteni javaslatait; az országgyűlés pedig meg fogja birálni, vajon azok megfelelnek-e az ország helyzetének, az adott 9