Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-32

368 32. országos Blés november 20. 1S75. ülésekből minden alapos ok nélkül elmaradt képviselő urak, legalább arra az időre, a midőn nem jelentek meg az ülésekben: ne participiáljanak a dijakban. (Helyeslés.) Ez által, a mi fő, elhárítjuk magunktól ason keserű megjegyzéseket, melyekkel nem csak az ország szélén, a Dráva partjain; hanem az ország szivében is naponként találkozunk ; igazságosak és méltányosak leszünk küldőink irányában, akik bizalommal ajándékozták meg; különben ezen észrevételemhez hozzá teszem, hogy én a költségvetés e tételét elfogadom. Szontagh Pál (somogyi): T. ház! Ha jól vettem ki az előttem szólott t. képviselő ur véleményét, érdemileg előadásának élét a képviselő ház, illetőleg a magyar országgyűlési költségvetésre előirányzott 800>000 forintnyi tétel ellen irányozta. Miután nem találom czélszerttnek és jónak, hogy mellesleg is nagyobbszerü reformkérdések megpendítessenek ezen alkalommal, a mire vonatkozni látszott az előttem szólott t. képviselő urnák a képviselő ház tagjai számának leszállítására vonatkozó észrevétele is; de miután azt sem tartom hasznosnak, hogy az országban elterjedjen azon nézet, hogy a napdijak kérdése is oly formán szabályoztassék, hogy a napdijak talán egészben megszüntettessenek; szükségesnek véltem részemről csak röviden azzal indokolni szavazatomat, a mivel ezen költségvetés pártolását kijelentem, hogy a mely nemzet a maga képviseletére 800,000 forintot sokai: abban vagy nincs alkotmányos érzület, vagy ignorálja azon democraticus alapot, melyre az országgyűlés helyezve van. (Helyeslés.) Ez az egyik. Elismerem, hogy vannak és mutatkoznak alapos okok, melyek az előttem szólott t. képviselő ur nézetéhez hasonló nézeteket költhetnek; de ezek nem ezen költségvetés nagy voltában találják indokolásukat; hanem találjuk azon ethikai érzés hiányának észleletében, a mely abban mutatkozik, hogy a képviselő urak kötelesség érzetből nem vezettetnek akkor: mikor tudják, és tudniok kell, ha napidijukat felveszik, hogy Ők fizetett napszámosai az országnak, akkor ők az országgyűlésen való megjelenésben, az ülések frequentálásában a legnagyobb mulasztást tanúsítják; elismerem, hogy onnan származnak a felszólalások; de érdemileg veszélyes és rósz irányú aknák tartván azokat: ellenök nyilatkozom és pártolom a költségvetést. (Élénk helyeslés.) Elnök: A pénzügyi bizottság javaslata ellen inditváuy nem adatott be, maga az először szólott képviselő ur is észrevétele folytán kijelentette, hogy ő a költségvetés tételét elfogadja, ennélfogva ha a t. ház véleményével találkozó * j ugy vélem kimondhatni a t. ház határozatát, hogy a főrendi ház szükségletére 84,358 forint, a képviselő ház szükségletére 806,000 forint, az országgyűlési gyorsiroda személyzetének illetménye fejében 27,815 forint, a magyar delegátió szükségletei 4,000 forint, az államadóságok ellenőrzésére kiküldött bizottság szükségletére 6,000 forint, összesen 878,173 forint szavaztatik meg. Következik a negyedik fejezet, közösügyi kiadások. Molnár Aladár jegyző: (Olvassa.) „Negyedik fejezet. A delegátió által megszavazott közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illeti rendes kiadások czimón 28.074,174 forint, a rendkívüli kiadások ezimén 4.533,260 forint. Ordódy Pál előadó : E fejezet költségeire 1876-ra megszavaztatott 28.074,174 forint rendes, 4.533,160 forint rendkívüli költség. Madarász József: T. ház ! A közösügyi kiadásoknak költségvetési rovatának felvételéről lévén szó: én Simonyi Ernő t. barátomnak 1875. mártius 10-én mondott e szavait teszem magamévá : sem ennek előtte, sem ezután közösügyes kiadásokra semmit sem fogok megszavazni. Nem indokolom azon álláspontot, melyben vagyok; csakis t, Várady barátomnak és képviselőtársamnak a közösügyi költségek legelső vitatása alkalmával 1870. márczius 21-én a napid 7-ik kötetének 156-ik és következő lapjain elmondott indokainak némely, csakis csekély tételeit hozom elő, melyből azt hiszem nem azon szavazatot fogom következtetni, melyet ő ad. Várady képviselőtársam ezeket mondotta. Szükséges, hogy a delegátióknak ezen megállapitásául követett eljárását megvilágosítsam. Midőn tovább beszélve következést vont, kérdi: miért mindez? a felelet egyszerűen az, hogy a delegátiók tehetetlenek, nem képesek legjobb akaratuk mellett is kifejteni azon erélyt, hogy az általok képviselt országok érdekeit kellően védelmezzék, a legnagyobb buzgalom sem képes nem üdvös institutió segélyével üdvös eredményt felmutatni. A delegátiók az 1868-ik évi első delegátió által elfoglalt állásponttal szemben egy lejtőre jutottak, a melyen szakadatlanul haladnak alább és alább; feleletre vonhatja ugyan a delegátió a ministereket a törvény betűi szerint ; de a valóságban nem. Czélom volt kifejezni, hogy a delegátió intézménye tarthatlan s hogyha igy haladnak évről évre, időről időre a lejtőn lefelé: nem sokára be fog következni azon idő, hogy e roskadozó épület széthordásának azok fognak nekünk segiteni, a kik épitésénél oly nagy buzgalmat fejtettek ki. Hogy ez mielőbb bekövetkezzék: szivemből kívánom, mert míg ez meg nem történik : addig hazánk államiságáról, függetlensé'--oJŐl, felvirágzásáról álmodni sem lehet. Meg vagyok győződve e szavak igazságáról, s épen azért nem lehet kívánni, hogy ily roskadozó épületet én támogassak. Mert ha meg-