Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos ülés november 18. 1875. 353 lehetek oly udvarias, miszerint a pénzügyministcr urnák viszonozhassam azt. Én kénytelen vagyok eonstatálni, hogy sem exposéjában, sem budgetjében egyetlen egy eszmét sem találtam. Nagyon sokra tehetnék még észrevételt a pénzügyminister ur beszédében, különösen arra nézve, a mit a fedezeti részről mondott azon tekintetben, hogy költségvetése fedezeti részének reális alapja van; de ez inkább az egyes tételekre vonatkozik, mint a bányászat és erdészet: ezekre czélszerübb és jobb alkalom lesz majd a részletes tárgyalásnál megjegyzéseimet előadni. Áttérek most arra, a mi végett tulajdonkópen a házszabályok által adott jogommal iparkodni fogok élni, de nem visszaélni. Néhány rövid megjegyzést akarok csak tenni azokra, a miket a ház különböző oldaláról különböző szónokok elmondottak, főképen pedig foglalkozni akarok azon három főkérdéssel, mely mindegyik szónok főtárgyát képezte, t. i. "a vám, a bank és a közösügyi költségek kérdésével; hanem előbb — mondom — néhány rövid megjegyzést kívánok tenni némely szónok előadására. Mielőtt, t. ház! a szónokok sorára áttérnék, kedves kötelességet vélek teljesíteni, — a minek szerintem illetékepebb helyről kellett volna történnie, ha mindenekéifíit őszinte, hazafiúi örömmel üdvözlöm azon ifjú szónokokat, kik ez alkalommal a ház minden oldalán, minden párt kebelében fölmerültek, kik ezúttal léptek először a parlamentáris pályára, s kikben szép reményekre jogositó tehetségekkel találkoztunk; adja isten, hogy siker kövesse müködésöket, hogy ha majd ha azon kort elérik, mint mi: nagyobb örömmel tekinthessenek müködésökre, mint mi és jobban legyenek megelégedve müködésökkel, mint mi. Áttérve a tárgyra, nem fog ártani fölfrissíteni a t. ház emlékezetében néhány főbb mozzanatot. Azon perczben, midőn a vitának meg kellett volna indulnia, fölszólalt a túloldalról egy t. képviselő ur; fölkérve a pénzügyminister urat, hogy az év három-negyedéről készített pénztári kimutatást a képviselőkkel megismertesse, mert ez múlhatatlanul szükséges a budget megismerésére. Ez volt november 4-én. A pénzügyminister ur kijelentette, hogy a rákövetkező nap közzé fogja tétetni a hivatalos lapban. Emlékszem rá, midőn e kérdés fölmerült, a pénzügyi bizottságban megígérte a tagoknak, hogy három-négy nap múlva azon helyzetben lesz, hogy megismertesse a képviselőkkel ezen adatotokat. Utóbb mégis a minister ur ezélszerübbnek tartotta egy nappal a budgetvita megkezdése után terjeszteni elő, a mit nem is csodáltam: mert mikor kehembe kaptam, — bármint magyarázza is azt a pénzügyminister ur, — azt láttam, hogy 42 millió deficit mutatkozik a pénzügyi kezelésben. KÉPV. H, NAPLÓ 1875-78. I. Azt monda a vita megkezdése előtt a pénzügyminister ur, hogy neki semmi megjegyezni valója nincs, exposéját előadta és a mi mondani valója volt: ahhoz sem hozzáadni, sem abból elvenni valója nincs. Pedig a dolog nem ugy áll. Levonni valója nincs; hanem hozzáadni valója igenis van és pedig nagyon jól tudjuk, hogy van. A mikor a pénzügyminister ur a költségvetést beterjesztette, tehát exposéja napján: Ö .3 és fél millióra számította a közösügyi költségeket: mert csak az Uchatius-ágyukat tarthatta szem előtt; holott időközben a delegatiók 1 millióval többet szavaztak meg; és ö még akkor nem tette meg azon nagy financziális felfedezést, a mire rámutatnom kell, t. i. azt, hogy nem ezüstben kell fizetni a külföldi adósságot, hanem aranyban, következőleg az agio 2 és fél százalékról 12 százalékra megy, mi körülbelül 12 millió frt. T. ház! rendkívül fontos ezen kérdés, ezt nem lehet egy pár szóval elintézni. Ez nem lett megérintve az átalános vita alatt; de reménylem, hogy akkor, a mikor erre rátérünk: a t. ház feleletre fogja vonni a pénzügyminister urat. Én absolute nem látom eldöntve, hogy Magyarországnak 2 és fél százalék helyett 12 százalékot kelljen fizetni akkor: a mikor a törvény világosan ezüst frtnyi kölcsönről szól. Azt mondja a minister ur, hogy a szerződések ugy vannak megkötve. Először bocsánatot kérek, a minister csak oly szerződést köthet: a milyent a törvény megenged. Ha a törvény ezüstről szól: a minister csak ezüstről köthet szerződést és nem másról. A mi magát a tényt illeti, hogy akép szerződött: kétségbe kell vonnom; mert ha méltóztatnak megnézni a titre-ket, azt fogják látni, hogy ott az áll: 3 millió font sterling, vagyis 30 millió ezüst frt. Ugy szintén a szelvényekre is rá van írva, hogy a ki ezt birja: annak igénye van 2 font 10 sillingre, vagy 25 ezüst írtra. Sőt előbb van az ezüst frt és azután jön a font: tehát világos, hogy aként állapíttatott meg a szerződés, hogy akár sterlingben számítsuk is, akár irtokban, ezüstről van szó. Tény az, hogy aként állapíttatott meg, hogy egy font sterlingnek megfeleljen 10 osztrák ezüst frt, mondom erre vissza kell majd térni a részleteknél és én a magam részéről előre kijelentem, hogy a számlát liquidáltnak nem tekinthetem és feleletre vonom a pénzügyminister urat. Óhajtottam volna; megvallom t. ház! rövid resumeját, történetét szőni az egész vitának, a mely szerintem igen czélszerü lett volna, mert hiába mondja Szilády Áron képviselő ur, hogy az egész vita tulajdonképen semmit sem ér, és felénk fordulva kérdi, mondjuk meg neki: micsoda kézzel fogható eredménye van az egész hosszú vitának? a mi azonban megn R m gátolja a t. kép • ' 45
