Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos illés.november 18. 1875. 349 Ne.,méltóztassék a tényezők nélkül számolni. 8 millióval követelünk többet, mint a mennyit 1875-re fizetett az ország, egy krajczérral sem többet. T. ház! Az a nézetem, hogy azon keret, melybe önök a szélsőjobbon az országnak praeliminareját bele erőszakolni akarják, azon tiszta bevételbe, mely 1874-ben bejött a 132 millió tiszta bevétel, — mert azt mondják, hogy ennél többet költeni jogosulatlan,— olyan keret, melybe egy. olyan ország fér bele csupán, mely fejlődéséről., s r államisága követelményeiről lemondani tud s ; . akar. Mikor 125 milliót tesznek ki fix kiadásaink, akkor a 132 milliót keretbe bele szorítkozni nézetem szerint nem megy. Nem kellett volna tenni azon dolgok egy részét; de mivel, már-meg. vannak téve, őket elfújni semmiféle okoskodás, semmiféle szép dialektika nem fogja ; és én e-nemzetről felteszem, hogy inkább fog nagyobb adóval hozzájárulni az állam kiadásaihoz, inkább megfeszíti minden erejét, hogy e súlyos terheken keresztül evezze magát, még jobb jövő jön : mintsem hogy a nehéz idők súlya alatt ma megszabdalja államháztartásunk organismusat, megszabdalja államiságunk követelményeit, s a fejlődés lehetőségét. (Élénk helyeslés a középen.) Higyjék meg ezt nekem a t. képviselő urak és ne vegyék rósz néven a hang melegségét, melyen szólok. Mély meggyőződés szavai ezek, melyeket bennem nem a pillanatok, nem a mai helyzetnek pressioja kelt. E nézetben voltam a t. képviselő urak vezérével szemben a múlt országgyűlésen is. Már akkor kimutatni igyekeztem, és azóta nem hallottam czáfolatot, hogy legyen bármily kitűnő, minden bírálaton felülálló tehetség azon államférfi, ki Magyarország regeneratiöját azon keretben, miket önök kijelöltek akarja kezdeményezni. Ha valaki azt hiszi, hogy Magyarországot adóemelés nélkül pénzügyi bajaiból ki lehet vezetni, ha azt hiszi, hogy bármely képzelhető rendszerváltozáson az adók fokozása nélkül az ország hitelét rehabitálni, az ország fizetési kötelezettségeit megtartani, és a nélkülözhetlen állami kiadások fedezésére az állami czélok valósitására szükséges bevételi forrásokat megszerezni lehetne: az hozzá foghat csillogó reménységgel, és nagy eonceptioval Magyarország háztartásának rendezéséhez; de az ország reorganisatiójába bele fog törni, s azt keresztülvinni képtelen lesz: mert alatta leszakad az alap, mert pénzügyeink rendezését eszközölni azon utón nem fogja birni. [Elénk helyeslés a középen.) Optimismussal, illusioval, kalandozó politikával vádolnak bennünket. Kik? Azok kik azt mordják, hogy itt vannak mindenféle nagy kérdések, azoknak megoldásáról nem hallunk semmit; azokkal rendezzék Magyarország fináncziait; az adóemelés nem szükséges, vagy nem történhetik, mig ezek rendezve nincsenek. Kérdem, ki az optimista? Nem-e az az optimista, ki hitegeti magát, hogy azon eszközökkel lehet segíteni, s elérjük a várt eredményt az adóemelés nélkül is? S nem-e az számit reális politika alapján, ki azt mondja, mint én és a kormány, hogy mindenekelőtt az ország égető baján kell segíteni, liogy Magyarország közadministratiójának nincsen ága, • melynek gyökeresen a javitó kézre ne lenne szüksége, Magyarország közgazdasági állapota olyan, hogy vállvetve kell törekednünk az iparnak, a kereskedésnek és a hitelviszonyoknak javítására. Meg kell oldani a vámés kereskedelmi szövetség kérdését, meg a bankkérdést. Ezt mind meg kell tenni ; de mindezek mellett az adófelemelés sem válik feleslegessé, mert csak a tényezők együttes működése mellett fog a siker megjönni. Önök comprehensive akarnak mindent; és mikor mi azt mondjuk, hogy a többi kérdéshez is hozzálátunk, hanem az adófelemelés is okvetlenül szükséges: önök azt mondják, hogy minden egyebet elfogadnak, csak az adófelemelést nem, s ezen disputatio oda juttatná az országot, hn a t. ház bölcsesége a resultatumot meg nem adná az által, hogy elfogadja a költségvetést s ezsel az ádófelemelést : — hogy elszalasztanók az időt, mely alatt még gyógyíthatjuk sebeinket. T. ház! nem is tartom helyesnek, elvben sem tartom helyesnek, hogy ama nagy kérdéseket, minő például a vámszővetség kérdése, a bank kérdése stb. oly szerves összeköttetésbe hozzuk a deficittel, hogy ezen nyomorúságos állapot pressioja alatt oldjuk azt meg En ugyanazon kérdésektől sokat várok; de azon kérdéseket, első sorban értem a közadministratio javításának kérdését, a közgazdasági reformok kérdését, pénzügyi szempontból megoldani akarni : én a legveszedelmesebbnek tartanám azon kérdések belső értékénél, nagy horderejénél fogva. — Nem mondom t. ház, hogy ez mondatik a túlsó fél részéről ; de ide fog vezetni ezen politika, ide jutunk okvetlenül végzetszerüleg: mert rendezet-, lenül hagyuk dolgainkat ma, a midőn határozott meggyőződésem szerint segíteni még lehet, de kell is. Grondolja meg a t. házban mindenki, hogy miképen fogja ezen fontos, ezen komoly, ezen nagy kérdésben szavazatát adni ; mert meg vagyok arról győződve, hogy Magyarország utolsó éveinek történelmében ezen törvényhozás tanácskozásainak sorozatain át nem lesz egyhamar oly komoly, oly válságos perez, mint a mai. Teljesen egyetértek Simonyi Ernő t. képviselő úrral, teljesen egyetértek az ö e tekintetben mondott szavaival; válságos lehet jobbra vagy balra, kinek-kinek egyéni felfogása szerint azon szavazat, melyet adni fog. Én azt hiszem, ha ezen az utón megdndu-
