Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos Ülés november 18, 1875. 331 Már most ami azokat az erdőket és bányákat illeti, — a t. képviselő ur azt mondja, hogy nem fog számokkal előállni, ami — mellesleg megjegyzem —= mindenesetre a legkönnyebb eljáí'ás, hanem csak az irányt fogja jelezni; de mégis daczára annak, hogy számokba nem akar bocsátkozni : végre mégis számokat nevez és pedig nagyokat és azt mondja, hogy mind e mellett milliókat lehet megtakaritni, ha azon irányban indulunk, melyet ő nekünk kijelölt. Nézzük, azok az erdészeti és bányászati kiadások, hogyan állanak ? Megtűrnek-e azok ma oly nagy megszorítást, hogy itt milliókról lehetne szóllani ? Ha a t. képviselő ur szíves lesz nemcsak azt a költségvetést megtekinteni, hanem az előzőket is méltóztatik megvizsálni : azt fogja találni, hogy az erdészeti kiadások 1873-ban kitettek 9.600,000 frtot, ebben a költségvetésben pedig kitesznek 4 millió 200,00 frtot, hogy a bányászati kiadások kitettek 1873-ban 14 millió frtot, most pedig kitesznek 10 millió frtot. Mit tesz az? Azt, hogy az erdészeti kiadások még egyszer oly kicsinyek, a bányászati kiadások pedig 2& u io kisebbek. Mit tesz ez? Ez azt teszi, hogy itt is megtörtént a gazdálkodás érdekében minden, a minek megtörténni lehetett és a minek megtörténni kellett; de a kiadásokban még lejebb menni, annyit jelentene, mint az 1877-ik esztendőre az államerdőségből minden bevételt a költségvetésből előre kiküszöbölni; (Élénk helyeslés, a középen.) mert ha 1876-ban semmi fát nem vágatok, ugyan kérem, 1877-ben és 1878-ban mit fogok eladni? (Helyeslés a középen.) Annyit vettem fel e ezimen kiadásképen a költségvetésbe és azt ki tudom mutatni erdőhivatalonként, még pedig — méltóztassék elhinni igen lelkiismeretes számítás Bzerint, — a mennyit a létező contraetusok és a biztos fakelendőség szerint szükséges kiadnom, hogy a contractusban felvett fát biztosítsam. A személy' zeti kiadásokat, a kezelési kiadásokat illetőleg pedig be tudom bizonyitani, — nem mondom hogy jobban kezelnének, mint kezelnek a külföldi államok, de be tudom bizonyitani, — hogy itt is nagy megtakarításokat tettem és hogy olcsóbban kezelünk ma, mint a német birodalom és Austria Kevesebbet adunk ki holdszám szerint, kevesebbet adunk ki a jövedelem forintjára, ha nem az 1874-ik évi jövedelmet veszszük is fel — a mire egyébiránt még rátérek, — hanem azon jövedelmet veszszük, melyet erdőink például csak 1874-ben átlag hoztak. A mi a bányákat illeti, itt hasonlóan áll a dolog. Én leszorítom a kiadásokat, ugy hogy lejebb menni csak akkor lehet, ha eg} r es bányákkal egészen felhagyunk. Ezen felhagyással pedig nagyon óvatosan kell bánni. Könnyen lehet azt decretálni; de hogy akkor, mikor eladásra kézitjük a bányákat, hogy azokat az eladás előP estéjén becsukjuk, nem is tekintve azon egyéb okokat, melyek nagyon figyelembe veendők: azt én igen megfontolandó dolognak tekintem. És mindössze is egyetlen egy ilyen bányánk van; mert a többit csak nem akarjuk becsukni: mert ezek közép esztendőben meghozzák a jövedelmet; de hogy nem hoztak 1874-ben, arról nem tehet senki, mert nem hoztak az egész világban sehol 1873-ban és 1874-ben az üzleti nagy pangás következtében. És ha ezt meg fogjuk beszélni a részleteknél: igen szivesen fel fogom vetni magam azon kérdést, hogy mit csináljunk Diós-Győrrel, s akkor meg fogjuk fontolni az okokat pro és contra; de eladásából millió forintokhoz nem fogunk jutni. Ha tehát sem itt, sem ott nem tud a képviselő ur nagy megtakarításokat kimutatni, nem tudom hol lehetnek azok? (Élénk tetszés a középen.) Megyek tovább t. ház azon fonalon, a melyen elindultam. (Halljuk!) Legtöbbet emlit, a megtakarítások terén azon különvélemény, melyet a pénzügyi bizottság két tagja előterjesztett. E különvélemény azt állítja, hogy 3 millió és néhány százezer frtot lehetne igen könynyen megtakarítani 1876-ra a rendszernek minden megbolygatása, az adroinistratio minden kára nélkül. Ezt mondják azon képviselő urak, kik a pénzügyi bizottságban részt vettek, a, kik tehát a részletekkel is foglalkoztak. Ez minden esetre igen fontos és igen erős támadás az én álláspontom ellen. Midőn először hallottam azon 3 millió írtról: őszintén megvallom, magam is megdöbbentem, tartottam attól, hogy a mi nekem nem, sikerülni fog az ellenzéknek, t. i. kimutatni azt, hogy itt még annyi megtakarítani való van ; a végeredményre nézve mindenesetre csak örvendetes lett volna : ha bebizonyították volna, hogy ez a megtakaritás lehetséges. Midőn azonban vizsgálgattam a különvéleményt, azon meggyőződésre jutottam, hogy abból a 3 millió írtból, ha közelebbről nézzük: nem marad semmi kézzelfogható; hanem eloszlik az a kritika előtt, mint a szappanbuborék a légben; mert az ott felvett összegek absolute meg nem takaríthatók, Miből áll ezen megtakaritás? Először az oly kiadásoknak törléséből, melyeket, hogy valaki ellenzéki szempontból, és költségvetési szempontból és költségvetési vitánál a kormánytól megtagad: értem, — ilyen a rendelkezési alap, a közbiztonsági alap; — de a miket, hogy meg lehessen tényleg takarítani, engedelmet kérek : komolyan csak nem fogja vitatni senki. (Helyeslés a középen.) Állanak olyan kiadások rögtöni megszüntetéséből, mint a lótenyéííz - intézetek 400,000 deficitjének kiküszöböléséből, tehát tökéletes elejtéséből és nem fokozatos megtakarításából e niigy fontosságú neinzetgazdászati productió ágának; s föllépnek a kép42*
